KÖNYÖRÜL AZ ÚR

Amint arról hírt adtunk, november 10-én búcsút vettünk Németh Gyula nyugalmazott veszprémi esperestől, egykori balatonkenesei lelkipásztortól. Az alábbiakban Steinbach József püspök ott elhangzott igehirdetését adjuk közre.

Temetési igehirdetés Németh Gyula esperes lelkipásztor felett.

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet! Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

Németh Gyula esperes-lelkipásztor testvérünk, szerettünk, szolgatársunk koporsójánál a gyászjelentésen olvasható Ige vigasztal bennünket az örök élet reménységével: „Megkönyörül az Úr az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogy az erő.” (5Mózes 32,36)

Megvallom őszintén, hogy amikor a gyászjelentésen megláttam ezt az igeverset, magam is megtapasztaltam azt a csodát, hogy az Ige megragad, megszólít, vigasztal és üdvösséges reménységre hangol.

Jöjj, Szentlélek Isten, hogy Németh Gyula testvérünk koporsójánál mindannyian megtapasztalhassuk ezt a csodát, és így is hálát adhassunk hazahívott szolgatársunk életéért, valamint boldog, krisztusi reménységgel bocsáthassuk el őt.

*

Hadd szóljak először a felolvasott igevers hátteréről! (5Mózes 31−34. fejezetek)

Mózes elvezette népét az Ígéret Földjének határára, de Ő maga már nem mehetett be oda: „Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre…” (5Mózes 32,52) Mózest felvezette Isten a Nébó-hegyre, ahonnan rátekinthetett az Ígéret Földére, de a nép bevezetése oda már utódjára, Józsuéra maradt. Mózes mindezt tudomásul vette, és ebben az engedelmes magatartásában megmutatkozott Mózes hite, élő reménysége. Mózes bizton tudta, hogy csak az e-világban megígért földre nem mehet be, de az Isten által valóban elkészített Ígéret Földje az övé. Mózes tudta, hogy nem minden a mi feladatunk, hanem egy láncszem vagyunk az Isten üdvözítő tervében. Éppen ezért Mózes gondoskodott utódáról, Istent dicsérő énekben magasztalta az Úr szabadító tetteit – ebből az énekből való alapigénk is −, majd megáldotta Isten népét és betelve az élettel nyugodni tért a Nébó-hegyén. Mózesről és a hit hőseiről a Zsidókhoz írt levélben olvasunk: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat…” (Zsidókhoz írt levél 11,13) Milyen nagy ajándék, hogy mi már Jézus Krisztusban az ígéretek beteljesedésének gyermekei lehetünk. Bemehetünk az Ígéret Földjére.

Másfél hónappal ezelőtt magam is járhattam Jordániában a Nébó-hegyen. Láttam azt, amit Mózes láthatott, a hegyről egy völgyön át a Jordán folyót, szemben Jerikót, balra a Holt-tengert, és Mózes emlékhelyét is. Az Ígéret Földjére való rátekintés helyén, a hegy legmagasabb pontján egy ihletett alkotás található, amely egy a bibliai érckígyót stilizál ­– amelyre feltekintve életben maradt az engedetlen nép –, de ez a stilizált érckígyó kereszt formájú, hirdetve az evangéliumot, hogy az asszony utóda, Jézus Krisztus az ártó kígyó, a gonosz fejére tapos, így Jézus Krisztus érdeméért bemehetünk az Ígéret Földjére, ahol az Isten eredeti gondolata szerinti élet maradéktalanul kiteljesedik. Földbe gyökerezett a lában, a lábunk, amikor ott állhattunk, ezen a szent helyen, evangéliumi örömmel.

Ez a történés a gyászjelentésen olvasható Ige háttere, amelynek ismerete már önmagában üzenetértékű. Ekkor mondja Isten Mózesnek – amit Mózes az énekében idéz fel –: „Megkönyörül az Úr az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogy az erő.” (5Mózes 32,36)

Figyeljünk először az Ige üzenetére; majd az Ige üzenetében a gyász idején is felüdülve adjunk hálát Németh Gyula testvérünk, szolgatársunk, szerettünk életéért!

*

Alapigénk üzenetét így lehet összegezni: A könyörülő Isten.

Isten legfontosabb tulajdonsága, amelyet Jézus Krisztusban megmutatott számunkra, hogy Ő könyörülő Isten: „Megkönyörül az Úr az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogy az erő.” (5Mózes 32,36) A Biblia minden könyve, számtalan Igéje hirdeti, hogy Isten könyörülő: „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.” (Ézsaiás 54,10) Isten könyörülő irgalmáért látogatott meg minket a naptámadat, azaz Krisztus, a magasságból (Lukács 1,78); ezért nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené (Róma 9,16).

Ez az isteni könyörület megmutatkozott abban – alapigénk szerint –, hogy Isten a szolgáinak hívott el bennünket: Megkönyörül az Úr szolgáin… Már az a puszta tény, hogy az Úr szolgái lehetünk, az Úr könyörületének pecsétje. Mindannyian, akik megismerhettük a feltámadott Urat, és azóta Őt igyekszünk követni, az Ő szolgái vagyunk, amelyhez kaptunk közösséget és kegyelmi ajándékot, mindannyian, akik az Ő gyermekei vagyunk.

Tehát a szolgálatra való elhívást megelőzi a hitre jutás csodája, amely mindenestől az Isten könyörületének ajándéka, és amelynek során Isten megnyitja az értelmünket, szívünket és engedelmessé teszi akaratunkat az Ő Igéje és szeretete előtt. Isten speciális könyörületének jele az, ha egyesek az Úr hivatalos szolgái lehetnek, a látható egyház rendjében és felhatalmazása által, mindenkor, szívük utolsó dobbanásáig felvállalva a Krisztust.

Németh Gyula testvérünk, szolgatársunk, esperesünk már idősebben, érettebben került a teológiára. Számomra, és sokunk számára olyan hitelesen, elevenen tudott bizonyságot tenni hitéről, megtéréséről, szolgálatra való elhívásáról, és a szolgálat öröméről. Igen, őrajta valóságosan, minden hamis rajongás nélkül látszott a szolgálat öröme, amely életének értelmet, tartalmat, mennyei gazdagságot és boldogságot adott, és őáltala sokan mások is megtapasztalták ezt a csodát.

Ez az isteni könyörület igazolódott abban, hogy Urunk mindenkor adott erőt a szolgálathoz. Isten mindenhez ad erőt, amit Ő bízott ránk. Mindenre van erőnk a Krisztusban (Filippi 4,13), aki minket megerősít; és ez a „mindenhez” való azt jelenti, hogy Ő mindenhez ad kellő erőt, ha szolgáiként az Ő útjain járunk. Az Isten ereje nélkül erőtlenek vagyunk akkor is, ha erősnek gondoljuk magunkat; és bármikor lelepleződhetünk, mint ahogy le is lepleződünk. Aki alázattal tudja, hogy ő maga erőtlen, gyarló, törékeny ember, és kér mennyei erőt, az mondhatja el az apostollal együtt, hogy amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős (2Korinthus 12,10), mert az Úr ereje a mi erőtlenségünk által végeztetik el (2Korinthus 12,9). Ez az üzenet azt is jelenti, hogy Isten soha nem terhel bennünket, az Ő útján járva, erő felett; illetve az erő feletti útszakaszhoz megadja a kellő erőt, arra az időre. Sőt, Isten megkönyörül rajtunk, ha fogy az erőnk, ha lankad a kezünk, ha testünk elgyengül, lelkünk elfárad. Milyen gyönyörű, őszinte, igaz, szentlelkes igevers ez, olyan leheletfinom, ugyanakkor felemel, Isten örök országára mutat: „Megkönyörül az Úr az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogy az erő.”

Németh Gyula szolgatársunk mindvégig megtapasztalta Igénk igazságát, valóságát: Az Isten erőt adott neki a szolgálatban, és hazahívta, amikor elfogyott az erő; úgy ment el, hogy elfáradt, de nem fáradt meg.

Ez az isteni könyörület felragyogott Jézus Krisztusban, az Ő feltámadásának erejében (Filippi 3,10). Isten ereje, Jézus Krisztus megváltó szeretetének hatalma által legyőzte a bűnt, a betegséget, a halált, a gonosz hatalmát; nekünk pedig bűnbocsánatot, új-és örök életet ajándékozott. A mai Ige Jézus Krisztusra mutató prófécia az Ószövetségben, amely az örök élet Urában teljesedett be: „Megkönyörül az Úr az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogy az erő.” Isten könyörületének maximuma Jézus Krisztus feltámadása nyomán a mi feltámadásunk, örök életünk, üdvösségünk: Isten megtart a halálon túl is; hazavisz abba az országba, amelyről Pál azt írja, hogy sokkal inkább jobb mindennél; miközben a test feltámadása azt jelenti, hogy eltétetett nekünk Krisztusban a viszontlátás reménysége.

Ezért Németh Gyula testvérünk koporsójánál mi az örök élet boldog reménységében állunk, és hirdetjük, valamint befogadjuk azt az üzenetet, amelyet Ő egész szolgálata alatt hirdetett és élt.

*

Végezetül szóljunk az isteni könyörületet nyert emberről!

Alapigénk vigasztaló, bizonyosságot és evangéliumi örömöt ajándékozó üzenetébe kapaszkodva emlékezhetünk meg Németh Gyula esperes úrról, szolgatársunkról, testvérünkről, szerettünkről.

Németh Gyula testvérünk Isten könyörülő szeretetét megnyert ember volt: ennek az isteni könyörületnek hirdetője, megélője, megtapasztalója, és mi is az Úr könyörülő szeretetébe kapaszkodva adunk hálát mindazokért, amit őrajta keresztül az Úrtól kaptunk.

A konkrét életrajzi adatok is az Isten megváltó, könyörülő szeretetében részesedett embert tárják elénk, akit az Úr vezetett és áldássá tette életét. Németh Gyula testvérünk 1933. augusztus 18-án született Iszkaszentgyörgyön. A kertészeti agrárium elvégzése után, engedve az Úr akaratának, elvégezte a Budapesti Református Teológiai Akadémiát 1962–1967 között. Segédlelkészi szolgálatait Balatonendréden és Pápán töltötte. 1970. június 1-től 1978. augusztus 31-ig a magyaralmási gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. 1978-ban a balatonkenesei gyülekezet hívta meg lelkipásztorának, ahol hűséggel szolgált 2003. január 30-ig, nyugdíjba vonulásáig. Németh Gyula testvérünk közegyházi feladatokat is ellátott. Volt a Veszprémi Református Egyházmegye tanácsbírója, jegyzője és főjegyzője, a Dunántúli Református Lelkészegyesület elnöke, majd 1999-től a Veszprémi Református Egyházmegye esperese. Szolgálatait több díjjal is elismerték. Szülőfaluja, Iszkaszentgyörgy és Balatonkenese városa is díszpolgárává avatta, az Egyházkerület Közgyűlésétől pedig 2011-ben Pro Pannonia Reformata díjat vehetett át. Németh Gyula mindvégig hűen szolgálta az ő Urát, odaadó „kertészként” gondozta a rábízott gyülekezetet. Feleségével, Siffer Jolánnal hat gyermeket neveltek fel, közülük kettő a lelkészi szolgálatra kapott elhívást.

A család nevében Péter fia pár soros, de mindent elmondó emlékezése is az isteni könyörületet nyert emberre mutat: „A reformáció ünnepén távozott el e világból Édesapám (a nagycsaládban csak: Papi). Pont úgy, ahogy Jóbról is írták: az élettel betelve. Megkapott mindent, amire vágyott, unokákat, 90 esztendőt, sok szolgálatot hűségben, sokak szeretetét és tiszteletét, és még folytathatnám. Egyszerűen csak nem ébredt fel, kisimult arccal távozott otthon, ágyban, párnák közt. Ha ez kívánságműsor volna, sokan kívánnának ilyen békés halált maguknak.”

Hadd emeljek ki, csak megemlítve, néhány áldást a sok közül, amelyben mi tapasztalhattuk meg Németh Gyula szolgatársunk és esperesünk által az Isten könyörülő szeretetét!

Az első a hitvalló bátorság, amely a legnehezebb időkben is hajlíthatatlan hűséggel, félelem nélkül vállalta fel Jézus Krisztus ügyét, szeretett egyházunkban, Feleségével együtt, akkor is foglalkozva az ifjúsággal, amikor ez tiltva volt, sőt feltünést keltett. Mindannyian hallottunk akkoriban a saját telkükön tartott zánkai teltházas hittanos és ifjúság táborokról. De az ügyre tekintő határozottságának egyszer konkrétan tanúja voltam esperessége idején, amikor bejött hozzám és elvitt magával egy fiatal kollégához, és féltő szeretettel, de határozottan rendre utasította.

A második a megszólító, evangélizáló igehirdetői karizma, amely által sokan megismerték az Úr könyörülő szeretetét, szerte az országban. Jézus Krisztusra mutató, szentlelkes lendülettel, életes példákkal, hitelességgel előadott prédikációi a mai napig emlékezetesek.

Meg kell említenem ízig-vérig reformátusságát és dunántúliságát, egy előttünk járt kivételes, szinte pótolhatatlan, szolgáló generáció tagjaként. Megbecsülte, kutatta református, dunántúli gyökereinket, élővé és hatóvá tette azt.

Kis gyülekezetének, családjának buzgósága is Isten könyörületének jele, kiemelve Feleségének odaadását, akire minden lelkészfeleség példaként tekinthet.

Szentlelkes személyisége, kedvessége, jókedve, odaadása, teológus korom óta meghatározó számomra is: Mi újság szomszéd? – kérdezte.  Hogy vannak a papkisasszonyok? –  érdeklődött az akkor még picinyke lányaink felől. Felüdültünk, ha a közelében lehettünk. A 90 születésnapjára készült életinterjú film is ezzel az evangéliumi derűvel végződik: „De az Úr Józseffel volt!”.

-

De jó tudni, hogy könyörülő Istenünk van, aki megkönyörül rajtunk, akik Őbenne bízhatunk, áldássá tesz minket, és hazahív örökkévaló hajlékába, ha elfogy az erő!

Isten velünk, viszont látásra, az Úrban!

Ámen.

Temetési istentisztelet, Németh Gyula esperes-lelkipásztor temetése, Balatonkenese, 2023. november 10.

Steinbach József