Átélni Isten világosságát

A hévízi reformátusok és evangélikusok közös templomában negyedszázada szól Isten igéje. December 9-én hálaadó istentisztelettel emlékeztek meg a felszentelés évfordulójáról és lelkipásztoruk 10 éves ott töltött szolgálatáról. Igét hirdetett Steinbach József református és Szemerei János evangélikus püspök. Az egyházi vezetők mellett a gyülekezet is nagy szeretettel köszöntötte lelkipásztorát, kifejezve megbecsülését szolgálatáért.

A hévízi protestáns templom tervei már 1941-ben megvoltak, a megvalósításra azonban csak a rendszerváltást követően lett mód. Az akkori Keszthelyi Református Egyházközség leánygyülekezeteként működő hévízi református közösség a helyi evangélikusokkal összefogva, adományokból és az önkormányzat támogatásával 1995-ben elkezdte a munkát. Három év elteltével, 1998. december 6-án Dr. Harmati Béla evangélikus és Dr. Márkus Mihály református püspökök szentelték fel a megépült templomot a helyi lelkipásztorok, Kuti Géza református, Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkipásztorok szolgálatával.

A 2008-tól egyházkerületi támogatással működő missziói gyülekezet lelkipásztori vezetésére 2013-ban Péntekné Vizkelety Márta került. Nagy erővel és odaszánással fogott bele a gyülekezet építésébe. 2014-ben az egyházkerület és az önkormányzat támogatásával gyülekezeti teremmel gazdagodtak, egyre több alkalmat tartottak, erősítették az iskolában és a városban a jelenlétüket. 2016-ra megnégyszereződött a gyülekezeti tagok száma, így azév januárjától önálló anyaegyházi gyülekezetté válhattak.
Templomukat nemcsak közösen építették az evangélikus testvérekkel, hanem Isten igéjének hallgatására is közösen használják. Tartanak magyar és német nyelvű istentiszteleteket is.

Kettős évforduló alkalmából adhattak hálát ezért a hévíziek. Templomuk huszonöt éves felszenteléséért, lelkipásztoruk tízéves hévízi szolgálatáért.
Az ünnepi alkalmon Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület és Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdetett igét.

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 136,1)
Szemerei János azt emelte ki, hogy életünk térben és időben kötött, ezért az Örökkévaló Istennel való kapcsolatunk fontos. A templomokat az örökkévalóság szolgálatára építjük, ahogy ezt a templomot is a kétezer éve szóló örömhír ügyének szánták. Ebben a térben arról szól mindig a prédikáció, hogy a múló időben is létrejött a találkozás és a kapcsolat az örökkévalóval. A templomban hirdetett Ige a legfontosabb tájékozódási pont, az örökélet beszédét hirdeti, amihez igazodni lehet és érdemes. A prédikációk az ige szavai, nemcsak információ átadás, hanem erőforrás is: „Ez a templom azért fontos, hogy itt is elérhető legyen a felfrissülni vágyóknak egy másik dimenzió. Nemcsak ez a csodálatos, gyógyító melegvíz, hanem valami más, ami még inkább a világ csodája: Isten szeretetének erőt, vigasztalást, felüdülést adó igéje”.
Örökségünk legnagyobb titka és csodája, hogy a földi élet az örökkévalóság irányába tartó lehetőséget hordozza magában: „Ezért is vagyunk hálásak, hogy ez a templom itt, huszonöt éve, az örökkévalóság szolgálatában áll, hogy szól benne az örökélet beszéde” – mondta Szemerei János áldást kérve a templomban szolgálókra és kérve az Urat, hogy még sokáig lehessen a lelki felfrissülés, gyógyulás helye ez a templom.

„A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,9)
Steinbach József az igére mutatva fogalmazta meg, hogy Isten maga az élet, a világosság.  Az Ő hatalmas fénye Jézus Krisztusban lett az ember számára elhordozhatóvá, Ő általa látjuk meg Isten világosságát, ami tükröződik rajtunk, hogy mi is világítsunk ebben a világban: „Azért épült meg ez a templom huszonöt évvel ezelőtt, hogy Isten igéjére figyelve megtapasztaljuk ezt a csodát, újból és újból átéljük Isten világosságát Jézus Krisztusban, és úgy menjünk ki innen, hogy mi magunk is, a hétköznapokban, a küzdelmek között krisztusi módon világítunk”.
Ha Isten a világosság Jézus Krisztusban, akkor Nélküle nincs világosság, Nélküle sötétségben tévelygünk. Adventi üzenet, hogy aki a világ világosságát követi, az nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága.
A püspök az ige szerint szólt a világosság gyümölcseiről.
A jóság – Isten egyedül a Jó, mi nem vagyunk jók önmagunkban. Isten jósága Jézus Krisztusban eljött, hogy az Ő jóságát átadja nekünk. Ez a Jóság azt jelenti, hogy közelségében egyre inkább jobbá leszünk.
Az igazság – Isten egyedül az Igaz, aki igazságos, nekünk csak részigazságaink vannak. Isten jóságának és igazságának gyümölcse, hogy Ő megigazít bennünket, Jézus Krisztus tisztaságán keresztül tekint ránk, igaznak tulajdonít bennünket, noha nem vagyunk azok. Ez empátiára int minket, hogy hallgassuk meg a másikat is, próbáljuk megérteni, összehangolni a sok-sok emberi részigazságot.
Az egyenesség – Isten az, aki egyenes, kijelentésében világosan, egyértelműen, érthetően fogalmaz. Isten az Ő hatalmas, szeretettel teli erejével kiegyenesíti a mi görbeségeinket.

„Ez egy gyarapodó gyülekezet. Missziói egyházközségként indult és önállóvá lehetett. Ez egy nagyon nagy ajándék! És itt hétről hétre hirdettetik az Ige, hogy teremjük a világosság gyümölcseit: jóság, igazság egyenesség” – zárta igehirdetését Steinbach József püspök Isten áldását kérve Kuti Géza templomépítő lelkipásztor, a tíz éve Hévízen szolgáló Péntekné Vizkelety Márta lelkipásztor és valamennyi itt szolgáló testvér életére.

Az igére felelve Máté László, egyházkerületi főjegyző mondott imádságot, majd a két püspök közösen kért áldást az ünneplő gyülekezetre.

A hálaadó alkalom egyházközségi közgyűlésén Kotora Pál János presbiter, hitoktató köszöntötte a vendégeket, majd Adorján Zoltán presbiter elevenítette fel templomuk építését.

A gyülekezet, hálát adva az Úrnak, azt is megünnepelte, hogy Péntekné Vizkelety Márta 25 éve szolgál lelkészként, amelyből az utóbbi 10 évet a városban töltötte.
Köszöntőt mondott Papp Gábor, a gyülekezet gondnoka, Hévíz polgármestere is. Elmondta, hogy a templomépítés az egész település számára fontos volt, mert az „kapu: kapocs Isten és ember között”. Méltatta Péntekné Vizkelety Márta szolgálatát, aki összetartó erőt jelent a református közösségnek, és sok más mellett mély hit, erő, hatalmas szeretet és óriási segítő szervezőkészség jellemzi, mindezek által pedig elérte, hogy a közösségnek egyre több aktív tagja van Hévízen, a fiatalok is örömmel látogatják a templomot.

Az evangélikus közösség nevében mondott köszönetet Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese, a Veszprémi Református Egyházmegye nevében testvéri, baráti szavakat Szabó J. Róbert esperes.
Köszöntőt mondott Dieter Bögel a német evangélikus gyülekezet diakónusa és Bali Erzsébet, a kehidakustányi Őszikék Időskorúak Otthonának vezetője, ahol szintén Péntekné Vizkelety Márta látja el a lelkipásztori szolgálatot, valamint Varga Endre, az Illyés Gyula Általános és Művészeti Iskola művészeti ágának igazgatója.

Péntekné Vizkelety Márta köszönetet mondott az építőknek, adakozóknak, akik segítettek, hogy ez a templom itt állhat. Méltatta Kuti Géza esperes templomépítő és közösségépítő szolgálatát.
Úgy fogalmazott, munkájához, életéhez az Úrtól kap erőt: „Az Úr engem erre a munkára hívott, arra, hogy evangelizáljak, megtérésre hívjam a testvéreket, hirdessem az evangéliumot szívvel-lélekkel”.  
Elmondta, hogy leginkább a szószéken érzi jól magát, az igei szolgálatból maga is erőt, hitet, lelkesedést merít: „Nagyon hálás vagyok Istennek mindazért, amit tíz év alatt általa a testvérek segítségével véghezvittünk, kiemelve a gyülekezet presbitériumának és hitoktatóinak munkáját, hiszen a gyülekezetépítés közös szolgálat, s ők mindig, mindenben mellettem állnak”.

Isten áldása kísérje továbbra is a Hévízi Református Gyülekezet életét és lelkipásztoruk, Péntekné Vizkelety Márta szolgálatát.