Az öröm tartalma

Köntös László ünnepi gondolatai. Megjelent a Dunántúli Református Lap XXVII. évfolyam 4. számában. 

Augustinus, a híres egyházatya (354-430) mondta az időről. „Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Így vagyunk sok elvont fogalommal. Ismerjük, tudjuk, de ha meg kell határozni a tartalmát, nem tudjuk.

Mindez onnan jutott az eszembe, hogy a karácsonyi üzenetet is addig könnyű befogadni, amíg az arról szól, hogy „hirdetek nektek nagy örömet…”. Eddig minden stimmel. Ki ne tudna azonosulni azzal a hírrel, hogy karácsony az örömről szól. Az öröm-tapasztalat egyetemes, kortól, kultúrától független. Egy ausztrál bennszülöttnek éppúgy lehet örömélménye, mint egy new yorki valutakereskedőnek.

Akkor jönnek a bonyodalmak, ha meg kell mondani, mi is az öröm fogalmának a konkrét tartalma. Ha ugyanis ezt nem tesszük, akkor minden összemosódik, akkor minden mindegy, akkor be kell érnünk annyival, hogy az öröm az öröm, s mindenki annak örül, aminek akar.

Csakhogy a Jézus Krisztus születését hírül adó mondat nemcsak úgy általában az örömről beszél, hanem pontosan megmondja, mi ennek az örömnek a tartalma. Ebből az derül ki, hogy bibliai értelemben az örömnek konkrét, objektív alapja-oka van. Ez pedig az, hogy megszületett az üdvözítő. Minden emberi döntéstől függetlenül.

Az üdvözítő születése csak azoknak örömhír, akik látják, hogy ez a világ, úgy ahogy van, menthetetlen. Hiába minden erőlködés, az ember javíthatatlan. Akinek efelől kétségei lennének, csak tekintsen szét mai világunkban, 2023-ban. Az üdvözítő megjelenése azt jelenti, hogy ennek a világnak el kellene pusztulnia, de Isten mégis üdvösséges végső jövőt szán neki. Az öröm alapja az, hogy én, a bűnös ember, már ebben a földi életben is, részese lehetek Isten örökkévaló üdvakaratának, túl a halálon, túl minden átmenetiségen. A karácsonyi üzenetben meghirdetett öröm tartalma tehát az a végső és teljes öröm, amelyet Isten ad, amely nem pusztán egy elmúló érzés, hanem az a bizonyosság, hogy bármi történjék is velem, életem nem a kárhozatba fut.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy le kell becsülnünk az élet apró ajándékait és örömeit, vagy bele kellene törődnöm a világ menthetetlenségébe, de látni kell, ha az öröm tartalma elveszti Istentől kapott alapját és távlatát, akkor kialakul egy örömhajhászó, hedonista világ, amely öngyilkos módon elpusztítja önmagát.

Karácsonykor is örüljünk az élet ajándékainak, de leginkább annak, hogy igazi ünneplésünk elővételezése ama végső, teljes és örökkévaló örömnek, amelyben Jézus Krisztus által mindnyájan részesedhetünk.

Áldott Karácsonyi Ünnepet és Új Évet kívánok minden kedves Olvasónknak.

Köntös László
felelős szerkesztő