Növekedjetek a kegyelemben

Február 11-én istentisztelet keretében adtak hálát az Úrnak a szabadbattyáni reformátusok ingatlanjaik megújulásáért, az elvégzett hétéves munkáért. Az ünnepi alkalmon igét Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese hirdetett: „A tévelygő világ ellenében szükség van a megerősítésre, a megerősödésre. A megújult épületekben egymás hite és Isten Szent Lelke által erősödhetnek, növekedhetnek a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében a hívek”.

Az elmúlt hét esztendő munkájáért, áldásaiért adtak hálát az Élő Istennek Szabadbattyánban.  A 2016-ban idekerült lelkipásztor házaspár, Szücs Sándor és Szücs-Nagy Kinga vezetésével, pályázati forrásoknak és adományoknak, összefogásnak köszönhetően teljesen megújult a templomuk, a parókia épülete, valamint a temető infrastruktúrája.
A február 11-i hálaadó alkalomra teljesen megtelt a templom. A gyülekezet mellett egyházmegyei vezetők, környező települések hívei és lelkipásztorai ültek a padokban.

Szücs-Nagy Kinga tiszteletesasszony igei imádságos köszöntése és a gyülekezet kórusának szolgálata után Isten igéjét Imre Bálint esperes hirdette: „Ti tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,17-18)

Hét esztendő áldásáért adunk most hálát az Úrnak – mondta az esperes kiemelve, hogy a gyülekezet a külső forrásokat belső adományokkal egészítette ki. Ennek köszönhetően újulhatott meg a parókia, a templom tornya és a hajó, így kerültek eszközök a temető gondozására: „Külső források és megannyi belső energia, amely formálta, formálja a közösséget”.
Az igére mutatva elmondta, hogy Péter apostol levelében tanítás hangzik el a keresztyén reménység próbájáról, a tévtanítások elleni küzdelemről, és megerősítés az Úr Jézus Krisztus visszajövetelének reménységéről.
A tévelygő világ ne sodorjon el benneteket – emelte ki Péter apostol intését. Annyi nehézség – gazdasági válság, járvány, migrációs küzdelem, háború – között a legfőbb nyomorúság az a tévelygő világ, amely valami okból kifolyólag nem hajlandó meglátni és befogadni Jézus Krisztust. „Ebben a világban kell megállnunk, kell továbbra is meglátnunk Isten ajándékát” – mutatott rá Imre Bálint hozzátéve, hogy minden korban nagy kihívás, hogy a tévelygő világ ne sodorja el az egyént. Önerőből képtelenek lennénk megállni, de erőt kapunk Istentől, az Ő Szent Lelke által.
„Sok minden történt veletek az elmúlt esztendőkben. Sok öröm, sok aggódás, sok fáradság… Küzdenünk, dolgoznunk kell ebben a világban, de legfőbbképp bizonyságot kell tennünk. Mert mindaz, amit el tudtatok végezni, az Isten hatalmas nagy ajándéka” – mondta. Úgy fogalmazott, hogy ez az alkalom nem valaminek a vége, hanem a kezdete, mert a kihívások itt vannak körülöttünk, amihez erő, Isten ereje kell. A gyülekezet épületeinek felújítása azt szolgálja, hogy az Erő bennük megújuljon. Itt olyan közösségben lehetnek, ahol bizonyságot tehetnek az élő Isten csodáiról, így erősítve egymást.
A meggyógyított vak ember példáját hozva a gyülekezet elé mondta: „Az Úristen mindannyiunknak megadja a látást”, ezért szolgáljuk mi is leborulva megváltó Urunkat.
„Keressétek Krisztust, az Ő igazságát, és kiáltsátok: hiszem Uram!” – adott hálát az Úrnak a gyülekezetért, az áldozatkészségükért, a beruházásokért.

Kovács János, egyházmegyei főgondnok köszöntőjében kiemelte, hogy a hét év alatt a gyülekezet nagy dolgokon esett át. A hittanosok száma jelentősen megnőtt, megújult az egész környezet. Köszönetet mondott azoknak, akik kétkezi munkával járultak hozzá az építkezésekhez, akik adományokkal támogatták a beruházásokat, és azoknak, akik imádságban hordozták a gyülekezet sorsát. Kiemelte a lelkész házaspár odaadását, akik a kormányzati pályázatokkal éltek, Isten dicsőségére sáfárkodtak a lehetőségekkel.

Szücs Sándor, a Szabadbattyáni Református Egyházközség lelkipásztora vette számba az elmúlt évek áldásait. Bátran vágtak bele a felújításokba, és Isten megáldotta elszántságukat, adott bölcsességet, segítőket. Mindenki adománya fontos volt, a legkisebb segítségek is hálával töltötték el. Sorra vette az elvégzett munkákat, a közös élményeket, amelyek szeretetben erősítették a közösséget.
Felidézve a legelső szolgálata óta eltelt hét esztendőt kiemelte, hogy erős baráti, testvéri kötelékek alakultak ki: „Én értetek adok hálát. A gyülekezetért, a testvérekért. Hadd mondjam úgy, hogy a családért, mert tapasztaltam, tapasztalom, hogy így gondolunk egymásra”.

A hálaadó alkalmon szavalattal szolgált Oláh János gyülekezeti tag. Isten áldása kísérje továbbra is a Szabadbattyáni Református Egyházközséget.

/fotó: Fehér Gábor/