„Azt hiszed, apádat akarják megtisztelni…azért jöttek, hogy kikémleljék az országot…”

(1Krónika 19) Dávid követeket küld a szomszéd király fiához, apja halála miatt, hogy sírjanak a sírókkal. De a tanácsadók elferdítik a nemes, tiszta szándékot, és kémeknek sejtetik őket. Boldog ember az, akinek áldottak a tanácsadói. Mert mindannyian tanácsolásra szorulunk, de kik és milyenek a tanácsadóink?

Ezt a gondolatot úgy is meg lehet fogalmazni: vigyázz a a tanácsadókkal. Isten előtt vizsgáld meg, könyörögj, hogy Istentől való tanácsot adjanak; hogy döntéseinket ne befolyásolhassa indulat, önzés, emberi gyarlóság, félreértés, intrika; csak az Isten szeretete és akarata. Dávid nem Isten embereként viselkedik, amikor válaszként gyűlölet támad a szívében, de melyikünket nem ragad magával a hév, az indulat, még hívő emberként is. Fáradtan különösen figyelni kell erre, mert ilyenkor az ember indulatosabb a kelleténél, és halomra ront el dolgokat. Fáradtan nem szabad komoly dologba belekezdeni. Mennyi bizalmatlanság érti és érteti félre a szívből fakadó jó szándékot is. Add Urunk, hogy szívünk tiszta legyen, és add, hogy a tiszta szándékot ne gyanakvással, hanem krisztusi nyitottsággal fogadhassuk.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/