Miért félnék? - a Dunántúli Református Nőszövetség konferenciája

Molnár Mária mártírhalált halt misszionáriusnő szavai visszhangoztak még sokáig a 2010. október 15-17. között Balatonfüreden megtartott dunántúli nőszövetségi konferencia résztvevőiben. A diakonissza ma is érvényes bizonyságtétele és különleges életpályája volt a konferencia egyik fő témája. 2011-ben ünnepeljük születésének negyedszázéves évfordulóját, ez az októberi találkozó tehát felkészülés, információszerzés és ráhangolódás is volt egyben.

A mediterrán hangulatú Siloám Missziói Otthonba aranyló őszi délutánon érkeztek meg a Dunántúli Református Nőszövetség küldöttei, akik első este beszámoltak nőszövetségük működéséről. Hamarosan mindenki szembesülhetett azzal a boldogító érzéssel, hogy szinte lehetetlen felsorolni azt a szerteágazó munkaterületet, amelyet a helyi gyülekezetekben végeznek az asszonyok. Ami első látásra oly szégyenletesnek tűnt, s amit először kéztördelve kezdtek meg kisebb csoportok tagjai, az szép lassan kiterebélyesedett, miközben a hallgatóság megérezhette minden esetben a szeretetet, amellyel a beszámolót tartók közelebb hozták feladataikat, sikereiket és a közösséget, amelyben dolgoznak.

A szombati nap az információszerzésnek lett szentelve. A résztvevők megkapták azt az anyagot, amely a Kárpát-medencei imanap ez évi megtartásához nyújt segítséget, s amelyet a Tiszántúli Nőszövetség állított össze.

További legfontosabb téma Molnár Mária élete és munkássága volt. Miklya Luzsányi Mónika az évforduló kapcsán írt könyvet a mártírhalált halt misszionáriusnőről, amely hamarosan megjelenik. A konferencia résztvevői megismerkedhettek azzal a munkamenettel, amellyel az írónő elsősorban az ember Molnár Máriát próbálta megismerni, majd megismertetni az olvasóval. Számos olyan visszaemlékezést és levelet ismertetett, amelyben megmutatkozott ennek a nem mindennapi embernek a bátorsága, Isten iránti bizodalma, feltétlen hite és óriási akaratereje.

Veresné Simon Ida, a Dumamelléki Nőszövetség alelnöke tovább szélesítette a képet a misszionáriusnőről, óriási tudásanyaggal felvértezve ismertette ennek a páratlan életútnak legfontosabb állomásait. A legizgalmasabb szelet a természeti népek közötti szolgálat volt tagadhatatlanul, s az előadás kitért azokra a körülményekre, amik Molnár Máriát Pápua Új-Guineában fogadták, mind pedig a diakonissza különleges személyiségére, amely hozzájárult ahhoz, hogy munkássága, missziós tevékenysége sikertörténetté vált a világ másik féltekéjén. Még akkor is, ha ez a munkásság végül értelmetlen mártírhalállal végződött, s ezt a megdöbbentő történelmi eseményt is nagy avatottsággal ismertette Veresné Simon Ida.

Molnár Máriáról, és Pápua Új-Guineáról kissé oldottabb hangulatban az est során is hallhattak a résztvevők. Jakab-Köves Gyopárka beszélt ennek a számunkra oly idegen világnak kettősségéről, amelyben együtt van vadság, az európaitól élesen különböző társadalmi viszonyok, s a másik oldalon ott van a nyíltszívűség, az odaadás a család iránt, az életigenlés. Végül - elsőre bármily hihetetlennek is tűnt - a konferencia résztvevői megtanultak egy keresztyén éneket a Pápua Új-Guineában általánosan használt úgynevezett tok pisin nyelven, tökből készült csörgődobbal kísérve a dalt.

A nap komolyabb témája volt a Dunántúli Nőszövetség 2011-es missziói és diakóniai tervének megbeszélése, melyet P. Tóthné Szakács Zita, kerületi nőszövetségi elnök ismertetett. Mindezt fájdalmasan aktuálissá tette a vörösiszap-katasztrófa időbeli és földrajzi közelsége, s a tenniakarás, amely minden nőszövetségben megnyilvánult. Konkrét segítségnyújtásként a nőszövetség felvállalta, hogy anyagilag lehetővé teszi azoknak az iskolás korú gyermekeknek elszállásolását és taníttatását a csurgói kollégiumban, akiknek szülei az iszapkatasztrófa által sújtott vidéken új otthont kénytelenek teremteni családjuk számára. Az igények felmérése után minden dunántúli nőszövetségi csoport hozzájárulására szükség lehet, hogy a több hónapi csurgói taníttatás költségeit fedezni lehessen. Emellett természetbeni segítséget is kérnek az asszonytestvérektől. A feladat az, hogy minden egyes gyülekezeti csoport egy-egy szerencsétlenül járt devecseri vagy kolompári család éléskamráját feltöltse.

A továbbiakban P. Tóthné Szakács Zita ismertette az örömtelibb híreket és terveket. Eszerint 2011 tavaszán is tart a nőszövetség egy konferenciát, amely az információszerzésen túl a lelki feltöltődés ideje is lenne. Csoportos bibliai szöveg-feldolgozások állnának ennek az összejövetelnek a központjában. Molnár Mária életének és személyiségének megismertetése a 2011-es esztendőben a szeptember 10-i várpalotai konferencián jut majd csúcspontjára. Szó esett még ezen kívül arról is, hogy a 2011-es Kárpát-medencei imanap bemutatkozója a Kárpátaljai Nőszövetség lesz, s ehhez kapcsolódóan szeretne a dunántúli szervezet egy kirándulást szervezni júniusban Kárpátaljára. Elhangzott továbbá az a kérés, hogy az egyes nőszövetségi csoportok rendszeresen készítsenek beszámolót munkájukról, valamint készítsenek missziói munkatervet. Ezek a dokumentumok egybegyűjtve képet adhatnak arról a széleskörű munkáról, amelyet a Dunántúli Egyházkerületben a nőszövetségek áldozatosan végeznek.

17-én vasárnap a konferencia ünnepi istentiszteleten való részvétel után egy spontán összmegbeszéléssel, s „morzsaszedegetéssel” zárult. Legközelebb 2011. április 1-3-án az eddigi helyszínen a konferencia nyitott lesz azok számára is, akik még nem tagjai helyi nőszövetségeknek, de kedvet éreznek ahhoz, hogy bepillantsanak egy szolgáló szervezet mindennapjaiba és ünnepnapjaiba. Mint ahogy ünnep volt a konferencia minden napja, a feltöltődés és együttgondolkodás, szeretetteljes odafordulás ünnepe.

Tudósítónktól