Az Úr szentlelkes szolgája - megemlékezés Dr. Boross Géza teológiai professzorról.

Október 2-án távozott el a minden élők útján Dr. Boross Géza teológiai professzor, aki lelkipásztorok nemzedékeit ismertette meg a gyakorlati teológia tudományával. Steinbach József püspök, a professzor tanítványaként írt megemlékezést Dr Boross Gézáról, melyet a tovább mögött olvashatnak

„…engem azonban betölt az ÚR Lelke…”
(Mikeás 3,8)

Dr. Boross Géza professzor úr gyászjelentésén két Ige vígasztal bennünket, egy ószövetségi, és egy újszövetségi; az egyik a könyörülő Úrról szól, aki megkönyörül szolgáin, ha elfogy az erő (5Mózes 32,36b), a másik pedig az általa gyakran idézett bibliai vers: „Nagyobb az Isten a mi szívünknél, s mindent tud” (1János 3,20). Mindkét Ige fontos, a teljes Írás lényegi üzenetét, és Dr. Boross Géza professzor úr szolgálatát, teológiai látását, igehirdetői habitusát illetően is. Nem tisztem és nem is szeretnék most nekrológot írni szeretett tanáromról, egykori Kálvin-téri segédlelkészről, a Törökőri Református Egyházközség volt lelkipásztoráról, a Károli Gáspár Református Egyetem, korábban Budapesti Református Teológiai Akadémia nyugalmazott professzoráról, a Gyakorlati Teológiai Tanszék vezető tanáráról, hanem „stílusosan” bejelentve megemlékezésem tételét, Dr. Boross Gézáról, mint az Úr szentlelkes szolgájáról szeretnék szólni, a fent kiemelt mikeási Ige szerint! Dr. Boross Géza az Úr szentlelkes szolgája volt, 1. mint lelkipásztor, 2. mint igehirdető, 3. mint tanár; azaz összegezve mint személyiség.

Dr. Boross Géza az Úr szentlelkes szolgája volt, mint lelkipásztor.

Diákjainak folyamatosan hangsúlyozta, kifejtette, hogy mit jelent a „lelkipásztorság”. Ez egy folyamatos szolgálat Krisztus ügyéért a gyülekezetben. Állandó jelenlét, készenlét, figyelem a „nyájra”, és azokra, akik között élek, ide értve az egész „ránk bízott” területet, települést. A jó pásztor ismeri a juhokat, név szerint szólítja őket, előttük jár. Itt egy egyre mélyülő és terebélyesedő személyes kapcsolatrendszerről van szó, amely minden agresszív tolakodás nélkül, szent tapintattal épül ki.

Lelkipásztorként professzor úr példát mutatott erre az egyetlen lehetséges lelkipásztor modellre, amelynek dokumentált bizonyságai azok a missziói munkatervek, amelyek a törökőri szolgálata alatt születtek, és amelyekben teológiai alapvetéssel, egy bibliai Ige köré fonva határozott meg minden gyülekezeti munkaágat, el egészen a vasárnapi istentiszteleti textusokig.

Saját tapasztalatokkal átitatott, élményszerű beszámolói döbbentettek rá bennünket arra, hogy milyen sokrétű ez a szolgálat; a leggyönyörűségesebben nehéz szolgálat, amit csak elhívott, újjászületett emberként szabad és lehet végezni, de amihez Felülről folyamatosan kapjuk majd az erőt és a vezetést.

Előadásaiban gyakran említette, hogy rendszeresen könyörög azért, hogy az Úr óvja meg Krisztus ügyét, és az Ige Egyházát a „palástos huligánoktól”, akik csak a maguk érdekeire tekintenek, és az Egyházat is eszközként akarják felhasználni saját céljaik kapcsán.

A megemlékezés teljes szövege elolvasható a digitális kollégiumban

fotó: www.parokia.hu