A Jézus Krisztussal való boldog találkozás lehetősége - Dr. Huszár Pál karácsonyi gondolatai

Karácsonyhoz és az év végéhez közeledve ebben az esztendőben is arra kértük egyházkerületünk vezetőit, hogy osszák meg velünk gondolataikat az ünnep kapcsán és engedjenek honlapunk olvasóinak bepillantást, abba hogy miként gondolnak vissza az elmúlt esztendőre. A sorozat első részében Dr. Huszár Pálnak, a zsinat világi elnökének, egyházkerületünk főgondnokának köszöntőjét olvashatják.

Zsong körülöttünk a világ, mintha karácsony ünneplésére készülne, pedig sajnos nem ez a cél vezérli aktivitásában. Örömteli karácsony-ünneplésre biztatnak bennünket a harsány reklámok, az újabb és újabb fogyasztási javak – gyakran talmi ragyogású, értéktelen csecsebecsék – megszerzésére, birtoklására sarkalló csábítások. Az effajta örömnek azonban bizony semmi köze sincs a Megváltónk születésének örömüzenete feletti, lélek szerinti örvendezésünkhöz.

„… ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész népnek öröme lészen.  Mert született néktek a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk. 2, 10-11.) Az Isten angyalai által a betlehemi pásztorok, valójában mindannyiunk, az egész teremtett világ számára hirdetett örömhír, megváltásunk evangéliuma nem rövid lejáratú. Nem addig tart, amíg hibátlanul működik a karácsonyi ajándékba kapott plazma-tévé, amíg ronggyá nem foszlik a karácsonyfa alatt talált szuper-elegáns – tehát szuper-drága – ruhadarab, amíg megunttá nem válnak a gyermekek méregdrága játékai, amíg kitartanak a dúsan terített ünnepi asztal örömeit jelentő finom falatok. Ráadásul sokaknak mindez jórészt elérhetetlen.  Karácsony ünnepének örömüzenete azonban az ünnep elmúltával is érvényes marad, mert Isten üdvtervének fontos eseményeként egész életre, sőt az örökéletre szól, tehetősre és szegényebbre egyaránt érvényes.

Mindannyian szeretünk ajándékot adni, és ajándékot kapni. Jó dolog örömet szerezni szeretteinknek, kiváltképpen gyermekeinknek és kis unokánknak. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy karácsony ünnepére készülésünk közben se uralkodjék el rajtunk a fogyasztási javak túlméretezett hajszolása, hogy az ajándékozás öröme – kényszere? – maga alá ne gyűrhesse, el ne nyomhassa ünneplésünk lelki tartalmát, a lelkünkben újra és újra megszületett Úr Jézus Krisztussal való boldog találkozás lehetőségét, hiszen ez az ünnep legnagyobb, legnemesebb ajándéka. Igen, karácsony szent ünnepe mindig ezt kell, jelentse számunkra. Karácsonyi ünneplésünk akkor válhat igazán krisztusi ünneplésé, ha annak hatása hétköznapjainkban is érvényesül, talán helyesebb így fogalmaznom: hétköznapjainkat is meghatározza.

Az év vége felé közeledve érdemes visszatekintetnünk a múlóban lévő esztendőre. Sok dologért adhatunk hálát mindenható Istenünknek, akinek megtartó kegyelme és áldó szeretete ezúttal is nyilvánvalóan velünk volt. Neki köszönjük eredményeinket. Hálás örömmel gondolok vissza arra a lélekemelő ünnepségünkre, amelynek során 2010. november 16-án a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban a magyar reformátusság nevében emléktáblát avathattunk Erdély legnagyobb fejedelme (1613-1619), Bethlen Gábor tiszteletére. Mennyei Gazdánk iránti mélységes hálával említhetem Bácsfeketehegy, Beregszász, Bécs, Duisburg, Düsseldorf, Érmihályfalva, Kassa, Kolozsvár, Kúnszentmiklós,  Laskó, Magyarbőd, Mezőpanit, Rév-Komárom, Tápszentmiklós, Töltéstava, Vizsoly helységek neveit – hogy csak néhányat villantsak fel közülük, – ahol az Egyház Ura kedves fogadtatású megszólalást tett lehetővé számomra. Neki vagyok hálás az eredményekért, amelyeknek számával természetesen nem vagyok, nem is lehetek elégedett. Istenünk segedelmével szeretném gyarapítani ezt a kört mai országhatárainkon belül és kívül egyaránt. 
Krisztusban hívőként derűlátással tekintsünk az új esztendőre, amely új feladatokat,  Isten segedelmével új eredményeket hozhat. Egyházunknak alapvető feladata az üdvösség örömüzenetének hirdetése, Isten országának építése. Különleges feladatunk lehet azon testvéreink megszólítása, akik éreznek lelkükben valamiféle elkötelezettséget Egyházunk iránt, de valamiért eltávolodtak, illetve távol maradtak tőle.
Őrállói feladatunkhoz méltón vállaljuk az Úristen által kijelölt feladataink hűséges sáfárként való elvégzését, mert Ő várja, sőt elvárja tőlünk a „plántálás” és az „öntözés” nemes feladatának teljesítését, de bízhatunk benne, hogy a Mindenség Ura munkánk nyomán a „növekedést” is megadja. Tudjuk, hogy Istenünk nem tartja távol tőlünk automatikusan a megpróbáltatásokat, de erőt ad azok elhordozásához, miközben saját aktivitásunkat is elvárja. Ezzel a reménységgel és bizakodással várjuk az új év teendőit, hogy a magvetés részeseiként az aratás boldog örömében is osztozhassunk!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok boldog ünnepre készülést, lélekben átélt Krisztus-várást, valamint kegyelemben gazdag, meghitt karácsonyi ünneplést mindannyiunknak. Kívánom, hogy Megváltónk születése ünnepének fénye és melege járja át minden keresztyén testvérünk szívét, töltse el azt megváltásunk örömüzenete feletti örvendezés. Az Úr megtartó kegyelme és áldó szeretete legyen hűséges kísérőnk 2011-ben is!
Dr. Huszár Pál