Ami értünk történt karácsonykor Máté evangéliuma szerint

Az Újszövetség Máté evangéliumával kezdődik. Nem véletlen, hogy ezzel kezdődik. Krisztus után 60–70 között íródott Palesztinában, az Ótestamentumhoz ez áll legközelebb és ennek az evangéliumnak van legtöbb kapcsolata az Ószövetséggel. Görögül kerül az Újtestamentumba, (bár jól lehet az alapja az arámi nyelv volt). A görög akkor világnyelv volt és így az evangélium = örömhír mindenkihez szól.

El akar jutni Isten az evangéliumban a maga vigasztaló jó hírével az egész világra. „Immanuel hogy velünk az Isten”. S ezt a jó hírt olyan nyelven mondja el, amit a különböző fajok, emberek a legjobban megértenek. Így az evangélium életképes formában jelenik meg. S azóta, ha nem így jelenik meg, baj van az evangélium-szerűség körül. Vagy pedig ott van a baj, hogy mi nem engedelmeskedünk neki, mert a tiszta evangélium életképes mindig és mindenütt. A születés történetét olvasva az első versekben évezredek vannak összesűrítve. Amit Isten elkezdett Ábrahámmal, folytatott Dáviddal, beteljesítette megadta Jézus Krisztusban, aki Istentől van. Nem ember produkálta, nem a tudomány, nem is a szükségszerűség, mert ebben az esetben rendelkezne vele a világ, hanem kegyelemből adatott. Kegyelemből kapta a világ és benne az ember. Az apostoli hitvallásban így határozták meg Krisztus születését: Fogantatott a Szentlélektől. Ez van leírva a születési történetben is. Mit jelent ez? Azt, hogy tisztán, nem emberektől fogant Krisztus. Úgy érezzük, hogy itt valami fátyol van, valami titok, amit emberi értelem nem tud megmagyarázni, nem tud megfejteni – s ezért kineveti. Olyan titok ez, amit csak az fogad el, akinek köze van Istenhez, akiben magában is van egy „kis darab” Isten Szentlelkéből. Akiben nincsen Isten Szentlelkéből egy kicsi is, annak az evangélium érthetetlen, a születés története legfeljebb „rege”. A sorokat olvasva maga József sem érti. El akarja csendben bocsátani Máriát. Nem tudja elképzelni emberként Isten közbelépését.

Az ember szerint csak a természet rendjén mehet minden. De Isten nagyobb a természetnél, nagyobb a mi felfogó képességünknél. Hittel lehet csak elfogadni. Karácsony is csak ott lesz, ahol ez a hit lesz, másutt csak egy ünnep díszletekkel, Télapóval. Azt, hogy az örök Isten eljött – eljöjjön Fiában erre a minden bűnnel megrakott földre, olyan helyre és állapotba, amelyben sokszor vagyunk, csak hittel lehet elfogadni.

Hogy az ember élete felfelé íveljen, hogy karriert csináljon, ez érthető; de, hogy valaki mindent letegyen, ami tiszta, fényes és felvegye a gyalázatot, a nyomorúságot, a kínt, ezt nem lehet elgondolni, felfogni, megérteni. Ezért Isten külön üzen Józsefnek. „Ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott a Szentlélekből van” (Károli Gáspár fordítása). Így a külön üzenet után vállal József mindent, ami ezután jön: az esetleges hátuk mögötti suttogást, népszámlálási felfordulást, istállót, menekülést. Aki még nem hallotta meg Istennek az egyenesen neki szóló szavát, annak szégyen bibliát olvasni, Isten jó szavát szeretetét szólni, az nem tudja vállalni. Aki hallotta, aki meghallotta Istennek hozzá szóló szavát, annak nem szégyen, még ha mindenki annak tartaná is. Annak, aki ma is hallja Isten üzenetét, Krisztusért semmi sem szégyen. Az angyali hang a Messiás, a Jézus nevét mondja. Az Ószövetség mélyéről jön elő ez a név.: Immanuel, velünk az Isten, ez Jézust takarja, kinek „keresztneve” is beszédes:  Jehosua, azt jelenti, „Jahve megszabadít”. Akiben meg lehet maradni, Akiért, Akiben van jövője az embernek, népnek, nemzetnek ma is.

Az evangélium második fejezetében beszél arról az eseményekről, amelyeket másik evangéliumokban nem találunk: így a keleti bölcsek és az Egyiptomba való menekülés, a betlehemi gyermek-gyilkosság történetét mondja el.

József Attila csodálatosan megverselte a napkeleti bölcsek történetét, akiknek a számát, nevét egyébként nem tudjuk. Nem is királyok nem is jósok. Bölcsek. Keletről, a csillagimádó pogányság elsőrendű tudósai. Új csillagállást vesznek észre, ami azt jelenti a keleti hagyomány szerint, hogy ekkor megváltó születik. A zsidóság Messiás-várásának a híre akkor már minden országban tudott volt. De mivel magyarázható, hogy csak ők láthatják meg? Hisz nem veszi észre Heródes nagyszerű udvara. Elfeledkeznek róla az írástudók is.

De ők figyelték az eget, műveltségükből adódóan és szívük indíttatására hallgatva egyszer csak beszélni kezdtek egy születendő nagy királyról: a Békesség fejedelméről, aki megváltja a világot nyomorúságából. Sokak feje felett ott ragyogott a csillag, de azok nem néztek rá. Voltak, akik közönyösen mit sem tudtak az Érkezőről, hisz kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy született vagy nem született. Elég bajuk volt a despota, vérszívó mai szóval pszichiátriai esetű Heródessel. A bölcsek látják, mert számukra Krisztus születése öröm volt, Isten ennek is szánta, szánja ma is. S elindultak a csillag után. De tudjuk nem csak örömet, hanem felháborodást is keltett Krisztus születése. Heródesnek nem esett jól, szinte a szívére esett. Ez a gátlás nélküli ember úgy tudjuk egész családját kiirtatta, hogy a saját népszerűsége ne legyen veszélyben. Ez a maga hatalmát féltő ember háborodott fel. Ő palotában, hadsereggel a háta mögött él és fél a Betlehemben-istállóban született gyermektől, aki mögött semmi kézzel fogható hatalom nincs. Alakoskodik a bölcsek előtt, ezért rendezi a második találkozást. Félni ettől a Krisztustól, aki az Isten szeretetét hozza, aki a békességet hozta, hogy az ember megtalálja az embert, s ne fenevadként álljon szemben az ember az emberrel, nép a másik néppel? Félni attól, aki a fejlődő, kibontakozó életet hozta? Aki a teljes életet, az üdvösséget, az örök életet hozta! S Heródes és a mai Heródesek félnek. Elrendeli a gyermekek megölését, mint ahogy sokszor ma is ki kell iktatni vallást, egyházat, Jézust az életből. Krisztust elviszik szülei, nem megalkuvás ez? Nem, a bölcsek bölcsessége más. Majd eljön az ő órája. Eljön majd az ideje, amikor önként veszi vállára a keresztet és elindul a Golgota felé azért, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott karácsonyt minden kedves Olvasónak!

Lentulai Attila
esperes