Legemlékezetesebb karácsonyom: "Karácsony a múlt század végéhez közeledve" - Imre Bálint a mezőföldi egyházmegye esperese

Arra kértük egyházkerületünk espereseit, hogy írják meg honlapunk részére a legemlékezetesebb karácsonyukat. Szeretnénk, ha ezeken a történeteken keresztül is közelebb kerülhetnénk a karácsonyi örömhírhez: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Elsőként Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperesének írását olvashatják.

Sokat gondolkodtam ezen a téma meghatározáson: „Emlékezetes Karácsonyom”.
Mivel lelkipásztorként az eddig megélt karácsonyaim mindegyikének meg van a különlegessége. Azonban még soha nem gondoltam úgy át őket, hogy melyiket lehetne kiemelni, és azt megosztani.

Amikor kisegítő segédlelkészként úgy kellett megélni a Karácsonyt, hogy egyedül nekem kell megszervezni nagyon izgalmas volt. Hiszen már nem mint a szentestei gyermek karácsony egyik szereplőjeként voltam jelen, hanem úgy, mint akitől várják, hogy megmondja mikor minek kell történnie. Eddig még nekem mondták, s most meg nekem kell irányítani gyermeket, ifit és felnőttet! Már maga a készülődés nagy izgalmakkal járt. Talán tíz hittanos gyermekkel készültünk, s próbáltuk a legjobbat teljesíteni.

A sportban gyakran visszatérő hivatkozási alap a „sorozatterhelés” problémája. A szervezet teljesítőképességére gyakorolt pozitív, de leginkább negatív hatását. Egy Karácsony a lelkipásztor és családja életében legalább akkora sorozatterhelés, mint a sportolóknál valamelyik nemzetközi verseny (európa-, világbajnokság, olimpia). Az adventi készülődéssel elkezdődik és valamikor január elején véget is ér. Optimális esetben is minimum tizenöt-húsz szolgálat gyülekezetenként.

Negyedéves theológusként szembesültem ezzel. Úgy éreztem magam, mint a betlehemi pásztorok: körbevett a karácsony ragyogása, és még is nagy félelem nehezedett rám. S az első nem legátusként megélt Karácsony szentestéjén szólt az Ige a gyülekezetnek, de leginkább nekem: „Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma néktek, aki az Úr Krisztus…” Lukács 2,10-11.

Azóta már eltelt néhány karácsony, melyeket a vizsgaidőszak sem terhelt, a félelem is enyhült, de az angyali biztatásra még ma is szükségem van!
Hiszem, hogy ez a bátorítás velem és velünk lesz a második advent beteljesüléséig.

Áldott Karácsonyt és Kegyelemben gazdag Új Esztendőt kívánok mindenkinek.

Imre Bálint