Legemlékezetesebb karácsonyom: "A csillag a földön is közlekedik" - Nagy Csaba a somogyi egyházmegye esperese

A sok kedves és szép élmény mellett, az 1989. évi karácsony estéjére, amíg csak élek emlékezni fogok! Történt, hogy az utolsó alkalom után Tengődről (este ½ 8 körül) hazaindulva, úgy döntöttem, rövidítek: az erdei úton megyek haza, hisz nem nagy a hó, a lejtőn (lassan) lejutok és megtakarítok legalább fél órát

Szerencsésen le is értem a lejtőn, - de ekkor az autóm váratlanul leállt. Kiderült, a benzint jelző mutató felakadt (öreg Skoda!) és alig volt már üzemanyag, amikor elindultam a négy alkalomból álló utamra.

Elég hideg volt, lassan a hó is szállingózni kezdett, ott álltam félúton: eszembe jutott a gyerekeknek elmondott bíztatás: a betlehemi csillag megmutatta az utat a bölcseknek, így érhettek célba. Felnéztem, semmilyen csillag nem volt, csak a nagy gond: legalább 3 km Bábony, a legközelebbi település, - de hát ki fog segíteni karácsony este ilyen későn?...

Elindultam… egy-két perc múlva visszanéztem és egy kicsit megborzongtam, mert úgy tűnt, hogy a csillag a földön is tud járni. Erősen imbolyogva, de a távolban közeledett a fény… Mindössze az történt, hogy a bábonyi gondnokom (nagyon jószívű nyugdíjas bognár, aki azóta már régen meghalt), ahogy Ő szokta mondani: „diakóniázott egy kicsit”. A bábonyi karácsony esti istentisztelet után „RS” traktorjával átfuvarozott Tengődre egy adag tűzifát, hogy az egyik család tudjon fűteni.

Leakasztotta az utánfutót, engem húzott el hozzájuk, - kaptam benzint – igaz, a rövidítésemmel
csak egy órát késve, de autóstul hazaértem. Kezdődhetett a karácsony… Azóta – különösen karácsony délutánonként – mindig megnézem a benzint alaposan… Eszembe jut az öreg és azóta tudom: az a csillag a földön is közlekedik…

Nagy Csaba