„…kivallatták az őrséget, és megparancsolták, hogy végezzék ki őket…”

(Cselekedetek 12,6-19) Az Úr elküldte angyalát, csodálatosan megszabadította a börtönből Pétert. E történetben a csoda lenyűgöz és elgondolkodtat bennünket, ezért alig – alig vesszük észre, hogy Péter szabadulása, a csoda ellenére mégis két „ártatlan” őr életébe került, akiket megkínoztak és kivégeztek. Valaki „fizet” azért, hogy én szabad legyek.

A jóléti államok szabadságát más földrészeken fizetik meg. Persze mi ez a két névtelen, nem istenhívő áldozat a Krisztus ügy nagyságához képest? Valóban! Mégsem lehet ennyivel elintézni a két őr halálát. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy az Isten tényleg egyen – egyenként számon tart bennünket; ismerte ezeket az őröket is, akik tudva - tudatlanul Krisztus ügyéért haltak meg? Isten számon tartja övéit, erre ígéretünk van (Ézsaiás 43,1; Máté 10,30). Efelett Isten nagyobb a mi szívünknél (1János 3,20), és a „körein” kívül valókkal is üdvözítő akarata szerint cselekedhet. „Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!” (János 21,22). Ezért ki merem mondani, hogy Péter „nagy”, mert az Isten kegyelméből az Úr nagy dolgait tapasztalta, de ez a két őr „még nagyobb”!