Boldogok lehettünk, mert Ő várt ránk - tavaszi ébredés Zalaegerszegen

„A Föld színén immár virágok nyílnak, eljött az éneklés ideje” (Énekek éneke 2:12.) Még télben járunk, de már várjuk a tavaszt, az ébredést, húsvétot: Krisztus feltámadásának ünnepét „A feltámadott Krisztus ünnepet jön ébreszteni az ember bensőjében. Az egyház tavaszát készíti nekünk”.

Egyházközségünkben így tél végén, tavasz közeledtével többünkben föltámadt a vágy, hogy teremtsünk közösségépítő alkalmakat. Sokan segítettek abban, hogy hívásunk lehetőség szerint a hozzánk tartozókhoz eljusson. A meghívókat csak a két nagyobb szórványközpontba küldtük postán, helyben személyesen adtuk át. Összejött egy kis munkacsoport, hogy megbeszéljük a tennivalókat. Megosztottuk egymás között a szolgálatokat. Minden estének egy-egy kis közösség volt a házigazdája. Kedden a bibliaórai közösség, szerdán a presbiterek, csütörtökön a felnőtt fiatalok, pénteken a hittanos gyermekek szülei.  Egyházmegyénkben szolgáló lelkipásztorokat hívtunk egy-egy estére: Szakál Pétert, Bódis Tamást, Ferentzi Sándort és Donatin Tamást. Keddtől péntekig esti istentiszteleti alkalmakat tartottunk. Bevezetéseképpen a gyülekezet a „Velem vándorol utamon Jézus” kezdetű éneket énekelte. Az  igehirdetések nyitányaként az Énekek énekéből választott  ige minden este elhangzott. Léleképítő, bíztató volt újra és újra mondani és hallgatni „A Föld színén immár virágok nyílnak, eljött az éneklés ideje” Az igehirdetések alapigéi ennek ígéretére építhettek. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”(II. Korintus 5:17.)„mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elvegye, hanem, hogy megmentse:”(Lukács 9:56.) „Sára nevetett magában, és ezt gondolta: „Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem?”(I. Mózes 18:12.)„…. megtaláltam, akit lelkemből szeretek.”(Énekek éneke 3:4.) Az igék üzenetei azt a reményünket erősítették, hogy egyéni és közösségi életünk jövendőjének ez az irányultsága. Errefelé tartunk. Az igehirdetésekben, gyülekezeti tagjaink szolgálatában, őszinte imádságaikban és vallomásaikban a kegyelem valóságát élhettük át, s még  valami nagyon fontosat: megszólítóan és megszólíthatóan közeljött hozzánk az Isten.

Tetten értem magamban gyarlóságomat: féltem, hogy elegen leszünk-e? Sok segítővel sokat dolgoztunk. Jönnek-e, lesznek-e, megéri-e a fáradságot? Néha-néha már gondoltam: nem lett volna jobb, ha el se kezdjük? A zalaegerszegi istentisztelet előtt kedden és szerdán Zalaszentgrótra utaztunk, csütörtökön és pénteken Zalalövőre. Mindenütt vártak bennünket. Korábbi emlék jutott eszembe. Régen, egy hószakadásos vasárnapon szórványba indultam. Az öreg kurátor kérdezte: „hát elmegy, tiszteletes uram?” Megyek, mert várnak- válaszoltam.  Még ma is pontosan hallom hangját: „Boldog ember”. Lelkipásztorokkal és velünk szolgáló testvéreinkkel külön-külön és együtt is boldog emberek lehettünk, mert vártak bennünket. Boldogok lehettünk a várakozó gyülekezetért, mert örömmel vártak ránk.

De boldogok lehetünk másért is, s ez már a szolgálók és a gyülekezet  hálája és öröme lehetett: velünk járt, eljött hozzánk a szolgálatra meghívó és elküldő Úr. Megtapasztalhattuk a soha ki nem érdemelhető kegyelmet: „Ő hű maradt”, mindig és mindenben megelőzött és várt ránk. Reményeim szerint újra megtörtént a csoda: mindig, minden alkalommal eggyel többen voltunk. Természetesen hiányoztak, akik távol maradtak. Minden alkalommal elcsendesedtem és imádságos szeretettel gondoltam a távollevőkre. Gondolatban végigjártam az utcákat és a tereket és kértem Urunk áldását az otthon maradottakra. De ott volt Ő, a feltámadott Úr. Ezért hangozhatott igéjének üzenete és ezért magasztalhatta Őt az ének és ezért szólíthatta meg őt a lelkipásztori és gyermeki könyörgés. És azért mert Ő van és jelen van, nem csak többen vagyunk, hanem hitben, reménységben és szeretetben gazdagabbak lehetünk. Ő szólt hozzánk és újjáformált. Bíztatott, hogy tudjuk elengedni a régit és megújulni az Újra. Ő szólt hozzánk és elmondta nekünk, hogy azért jött, hogy megmentsen. Ő szólt hozzánk és bíztatott, napjaink, éveink múlása, kétségeskedő nevetésünk  ellenére lehet gyönyörűségünk a soha nem remélt és megnyert ajándéka miatt. Ő szólt hozzánk és elmondta nekünk: „…. megtaláltam, akit lelkemből szeretek.”, hogy modhassuk és vallhassuk személyes hitvallásként: .)„…. megtaláltam, akit lelkemből szeretek.”.

Boldogok lehettünk, mert Ő várt ránk. Nem hiába kerestük Őt. És valljuk meg nem is Őt keresnénk, ha mindent megelőzően Ő meg nem talált volna bennünket. Félelmeit előtte és testvéreim előtt szégyellem. Már tudom, és megint tudhatom: „Ő hű marad”. Nem kell félni. Egyedül és együtt tegyük, mert tehetjük: mondjuk újra és újra :”Jöjj el Urunk Jézus!” A meghívottak távol maradhatnak. Nagyon sokan távol maradtak Meg is indokolják távolmaradásuk okát: munka, elfoglaltság, személyes öröm, de „Ő hű maradt” eljött és várt ránk.  Újra engedte közöttünk szétosztani igéjének drága ajándékait. Egy-egy szép kártyán magunkkal vihettük az esti istentisztelet alapigéjét, melyeket minden este plakátra rajzoltan is láthattunk. Krisztus érdeméért kézbefogott bennünket a Mester: megajándékozott az új reményével, a megmentés örömével,  beteljesedett ígéretével, és megtaláló szeretetével.

Szombaton délután 2 órától közösségi termeinkben gyülekezeti délutánt tartottunk. Gyermekeket, szülőket és minden érdeklődőt hívtunk és vártunk. Csoportjátékokkal, kézművességgel, rajzolási lehetőséggel, drámajátékkal készültek segítők, hitoktatók. A gyermekfoglalkozások mellett a felnőtteknek beszélgetéses, ismerkedő alkalmat teremtettünk. A délután záróeseményeként a „Zabszalma Együttes” adott koncertet a templomban.

Március 27-én, vasárnap egyházvizsgálatra érkezett az Őrségi Egyházmegye képviseletében Jakab Bálint lelkészi és Szakál Béla világi tanácsos. Vasárnapi istentiszteletünk  az előző esték üzenetére épült. „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette”. (Zsid. 1: 1-2.). Napjaink közeli és távoli történései félelmetkeltően „szólnak” hozzánk. Az ember a maga által létrehozott hatalmas teljesítmények, erőket már nem tudja uralni. A földrengés, az áradás, a pusztulás, a halálos fenyegetés „szava” nem Isten szava. A harcok és háborúk nem Isten beszéde. Ma, „ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette”. Az Atya ma is a Fiú által szól. Ma is a Fiút mondja. Ő ajándékoz meg bennünket a befogadás kegyelmével, hogy Isten gyermekeiként, krisztusi életünk beszédes jelenlétével legyünk saját világunkban.

Ezen az utolsó márciusi vasárnapon egy fontos út végére is érkeztünk. 2009. júliusában elkezdtük zsoltáraink éneklését. Nem hagytunk ki egyet sem. Nem volt mindig könnyű haladni a választott úton. Három év nagy idő. Mindenki véleményét nem ismerem. Bizonyára voltak, akik örültek ennek a nagy vállalkozásnak, voltak, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem. Az elmúlt 3 év minden vasárnapján 10 perccel 10 óra előtt bementem a templomba. A végére már az istentisztelet előtt 50-60 ember várt. Tanultuk, ismételtük az ismert és ismeretlen zsoltárdallamokat. Személyes tapasztalatomról számolhatok be: lenyűgöző és ugyanakkor felemelő az a szellemi, lelki érték, melyeket zsoltáraink őriznek. A genfi zsoltárok olyan gazdag örökségünk, melyről nem mondhatunk le. Sok bíztatást, áldást kaptunk, kaptam ezen a zarándokúton. Sokszor megszólított és ígérettel ajándékozott meg. Nagyon sokszor átmelegedett a szívem, megerősödött a lelkem, amikor hallhattam és aztán elmondhattam: reményünk lehet, mert Isten felemel, és újra összegyűjt bennünket.
Böjti alkalmaink befejezéseként egyénre és családokra –mindazokra-, akik kérték, az úrasztalánál Isten Igéjével áldást mondtunk.

Reményeink szerint velünk vándorolt utunkon Jézus, engedte látnunk a Föld a nyíló virágokat és hitünk számára a húsvét fényében ragyogó golgotai keresztet.
Szívből kérem Urunkat, ébresszen húsvéti örömet mindegyikőnkben!

Zalaegerszeg, 2011. böjtjében
Török Zoltán