„Juhaimnak maradékát összegyűjtöm”: a II. világháború utáni felújítási munkálatokra és az összefogásra emlékeztünk 2011 ápr. 10-én Mohán

Gyönyörűen sütött a nap, amikor vasárnap délelőtt a mohai református templom előtt gyülekeztünk. Csak a szél lengette a frissen kirügyezett fákat és a tavaszi virágokat, néha igen energikusan. Franc de Ronde testvérünk, a Koudekerk an der Rejn és Haserswoude, Rejndejki gyülekezetek holland lelkipásztora emlékeztetett a Szentlélekről szóló igére: a szél fúj, ahová akar és senki sem állíthatja meg.

A templomba érkezve vettük észre: kicsinek bizonyul a mohai Református Templom, amikor mindannyian összegyűlünk. És mi összegyűltünk, mert összegyűjtött minket az Úr. Jézus mohai és távolról érkezett gyermekei rég nem részesültek Mohán ilyen felemelő ünnepségben. Békességes szívet nyertünk, amint érezhettük és láthattuk: az Úrnak gondja van a kis gyülekezetekre és a kisgyerekekre is, az által is, hogy ilyen népes sereg és a Dunántúli Református Egyházkerület Elnöksége is eljött Mohára.  Érezhettük, hogy az Úr így is gondozza, bátorítja és vigasztalja mohai gyülekezetét.

Szűcs Benedek (Szűcs Ferenc megbízott gondnok úr és Szűcs Visnyei Eszter fia) gyönyörű verset szavalt a templomba járás örömeiről. Demény István tanár úr sok munkával és lelkesedéssel készítette fel erre az alkalomra az Enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Általános és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fúvós zenekarát. Szívet melegítő és megható volt a Dégi Református Énekkar szolgálata is, Panyi Anett egyházzenész vezetésével.

Ének után az igehirdetés következett. Főtiszteletű Steinbach József, a Dunántúli Ref. Egyházkerület püspöke a kegyességről hirdette az igét a Timóteushoz írt levél alapján a kicsiny, de élő Mohai Református Egyházközségnek. A református kegyességet a következők jellemzik: naponta olvassa a Bibliát (kiemelt szerepet nyer a református bibliaolvasó kalauz), ápolja a közösséget és a neki adott kegyelmi ajándékaival szolgálja az Úr Jézus Krisztust. Imádságot Köntös László főjegyző mondott. Ezek után a köszöntések következtek: Dunántúli Református Egyházkerület Elnöksége részéről Dr. Huszár Pál egyházkerületi főgondnok és a Mezőföldi Református Egyházmegye részéről: Nt. Imre Bálint esperes. Franc de Ronde, Koudekerk an der Rejni és Haserswoude, Rejndejki gyülekezetek holland lelkipásztora is köszöntötte a Mohai Református Egyházközséget és magyarul áldotta meg a gyülekezetet.

Jakab Sándor lelkipásztor fényképekkel alátámasztott megemlékezése következett a gyülekezet II. világháború utáni újjáépítéséről, a mohai református templom, lelkészlakás és iskola helyreállításáról. A lakosok az 1945 utáni harcok megszűntével szénáért lovat cseréltek és mertek új életet kezdeni, minden nincstelenség és rom ellenére. A nádfödeles kis mohai parókia egyik szobájában istentisztelet zajlott, másikban iskola volt, harmadikban a község tanítója lakott. Kiemelte, hogy nagyon jó példa számunkra ma is az a közösség, amely a II világháború után a harcok miatt tető nélkül maradt községben, igen szűkös anyagi keretei ellenére is összefogott, több fele járt és a fiatalok buzgalma, gyűjtése és munkája révén is épült. A történeti jelleggel rendelkező korabeli feljegyzésből kiderült, hogy az újjáépített toronyba a harangokat előbb virágokkal díszítették fel a lányok és zsoltáréneklés közben emelték fel őket a helyükre. Pőcz Béla István fényképeiből és leveleiből, vallomásaiból és a gyülekezet birtokában levő más forrásokból szerveztük a kiállítást. Köszönettel tartozunk értük mindenkinek, aki a kiállítás létrejöttét előkészítette és sokat szorgoskodott a kertben is (Szűcs Visnyei Eszter és Biró Sándorné, Ribánszky Ferenc és mások). Pőcz Béla István, a község néhai lelkipásztorának, Pőcz Istvánnak (aki 1945-től 1959-ig volt Moha község lelkipásztora) a fia is köszöntötte a gyülekezetet. Ő két régi, nagyon értékes énekeskönyvet adott át a Mohai Református Egyházközség számára (1830-as és az 1922-es énekeskönyveket).

Ezek után énekek következtek és meghívás hangzott el Jakab Sándor beiktatására és szeretetvendégségre, a sárkeresztesi Közösségi Házba. Himnuszunkat is hálásan és nagyon lelkesen énekeltük el. Végül főtiszteletű Steinbach József püspök úr áldása következett. Az Enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Általános és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fúvós zenekara remek zenével örvendeztette meg szívünket kivonuláskor is.

Mindannyiunk életében jelentős esemény volt a vasárnapi alkalom. Ennek gazdagságáról még sokáig fogunk beszélni. Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki részt vett az előkészítő munkálatokban és az istentisztelet és a megemlékezés meggazdagításában, kivitelezésében és a virágok ültetésében is. Isten áldása kísérje minden testvérünket.

Jakab Sándor lelkipásztor, Sárkeresztes-Moha Társegyházközség.