"Húsvét havában az ember újra szembesül azzal, hogy mit tett az Isten értünk."

Áprilisról az első jelző, ami az eszünkbe jut nem más, minthogy bolond, bolondos. Mindjárt az első napját bolondok napjának is nevezzük. Egyes hagyományok szerint ezen a napon akasztotta fel magát Júdás, az áruló tanítvány, ezért csak indás növényeket szabadott ültetni ezen a napon, melyek az akasztókötélre emlékeztetettek. Júdás, mint április bolondja.

Áprilisban az időjárás is bolondos. Van, amikor már szinte a meleg nyár kelleti magát, de könnyen megeshet, hogy még a fagy kopogtat. Április a még nem és a már nem feszültségével teljes hónap. Már nem tél, de még nem nyár. Lehet ilyen is és olyan is.

Legtöbbször, ahogy idén is, erre a hónapra esik a keresztyénség legnagyobb ünnepe a húsvét, és az azt bevezető Nagyhét a maga páratlan eseményeivel.
Mindezek alapján lehetne április keresztyén életünk metaforája is több tekintetben.
Hányszor a mi életünk is ilyen hektikus: az ó ember és az új ember birkózik egymással, vívja a maga harcát annak tükrében és reménységében, hogy „áll a Krisztus szent keresztje", hogy az élet diadalmaskodott a halál fölött. A már nem és a még nem feszültségében élünk. Már nem a bűn teljes rabságában, de még nem a kísértéstől, bűntől mentes teljes boldogságban. De ahogy áprilisban a tél utolsó erői támadnak már csak, úgy Krisztus áldozata is a halál és a gonosz feletti teljes diadalmat jelenti, habár a gonosz utóvédharcai még sokszor megkeserítik az életet.
Április a bolondos hónap. Március végén mintha a bibliaolvasó kalauz is felkészített volna bennünket április bolondságára, hiszen az 1. Korinthusi levél kezdő fejezeteiben sokszor elhangzott ez a szó, de elég meglepő értelemben. Olvastunk arról, hogy Isten a világ bolondjait választotta, hogy megszégyenítse a bölcseket. Olvastunk arról, hogy az apostol boldogan vállalja magára a bolond jelzőt a Krisztusét. Olvastunk arról, hogy a keresztről szóló beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de a hívőknek Isten ereje. Olvastunk arról, hogy tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartja meg az ő népét.
Ha valamikor, most a húsvét havában az ember újra szembesül azzal, hogy mit tett az Isten értünk. És ez a szembesülés állásfoglalásra hív. Mit tartunk, kit tartunk mi bölcsnek és kit, mit bolondnak? Vajon kinek a véleményére adunk? Vajon mit vállalunk fel a hitünkért?
Hányszor halljuk: te még tudsz hinni? Mi közünk azokhoz az ókori eseményekhez?
Túlhaladta már ezt a világ! Bolond, aki kiengedi a saját kezéből az irányítást, bolond, aki nem használja ki az adódó lehetőségeket, és nem a saját érdekeit tartja a legfontosabbnak. Bolond, aki nem demonstrálja erejét, hatalmát és nem csap oda, főleg, ha bántják. Nekünk ugyan ne prédikáljon senki, és ne emlegessen abszolút igazságot. Még hogy valaki feltámadjon! Hiszen még a keresztyének közül is sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel, ezt már csak a szuper kegyesek hiszik!... BOLONDSÁG az egész.
És ez a bolondság mégis ma is életformáló erő, ez a bolondság ma is bölccsé teszi az embert, ez a bolondság soha nem látott távlatokat nyit az ember számára. Ez a bolondság békét és boldogságot ad. Ez a bolondság nemcsak Istenhez, hanem egymáshoz is közelebb visz bennünket. Ez a bolondság megnyitja a mennyek kapuját.
Április bolondos hónap. Legyen számunkra a hónap jelzője egy felhívás, hogy vállaljuk, hogy újra és újra felidézzük a kereszt bolondságát, hogy fontos számunkra az igehirdetés bolondsága, hogy nem baj, ha a világ szerint bolondok vagyunk, mert Krisztus bolondjai nyerik meg az örök életet.

Pálfi Zsuzsanna

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/papaiem/hir/lista/egyhazmegyei-hirek/