Hűséges az Isten - Lelkészbeiktatás Sárkeresztesen

Adminisztrátor, 2011-05-02 06:00:00

Április 10-én délután iktatták be a sárkeresztesi gyülekezet megválasztott lelkészét, Dr. Jakab Sándort. A templom nemcsak a gyülekezettel, falubeliekkel és a vendégekkel telt meg, hanem élettel is – írjuk akár kis-, akár nagybetűvel.

A modorosságtól és udvariaskodásoktól mentes köszöntések, a hittanosok, ifisek, a dégi kórus, a sárkeresztesi gyülekezeti dalkör, valamint az enyingi Tinódi nagy rézfúvós zenekara bensőséges és meghitt ünneppé tették a beiktatás hivatalos kereteit. A keretekről szólt ez a délután. A püspöki prédikáció az emberi élet kereteire elégedetlenül tekintő viselkedéstől óvott, a beiktatott lelkész pedig arról, hogy Krisztus hozzánk lehajló szeretete képes egyedül megtisztítani gyarló keretek közé szorított életünket.

A hűség, ami erősebb a hűtlenségnél

Steinbach József püspök Isten hűségére hívta fel a gyülekezet figyelmét.  A ránk is jellemző aggodalmaskodás és a lelki görcsök Isten hűségét meglátva semmivé kell illanjanak. Olyan Istenünk van, aki Ábrahámtól Jézus Krisztusig minden körülmény között bebizonyította hűséges voltát. Legyen szó akár egy nép, akár az egyes ember életéről, az ő hűségében soha nem kell csalódni.

Ez a hűség mégsem nem olyan isteni tulajdonság, amellyel szembeállítva saját hűtlenségeinket fel kellene adni a küzdelmet és azt mondani: mivel úgysem tudok hozzá hasonlóan hűséges lenni, nincs is értelme próbálkoznom. Isten hűsége ugyanis megbocsájtja és elveszi hűtlenségünket. Miközben magához köt minket, folyamatosan erősíti hozzá való hűségünket is. Miért válunk akkor mégis hűtlenné hozzá? Miért lett mára hiánycikk a hozzá, vagy embertársainkhoz való hűség?

Azért, mert a hűtlenség forrása az elégedetlenség. Annak az érzete, hogy túl szűk kereteket szabtak az életünknek, és a boldogságot kizárólag ezeken a kereteken túl lehet megtalálni. Ezzel szemben a hűség forrása a megelégedés. Annak a felismerése, hogy a jelenlegi keretek között számos lehetőség van a teljes életre. Amikor az ember tudatára ébred annak, hogy még a szűknek érzett keretek között is örömmel lehet mozogni. A

Sörgyári caprricio

egy jelenete illusztrálta Hrabal (és Menzel) műve hallatára elmosolyodó gyülekezet számára az elégedettség elérhető voltát. A sörgyárigazgató felesége egy egyszerű fakádban fürödve szabadul meg az elégedetlenkedés béklyójából: „Miközben fürödtem, kibontottam minden abroszt, amibe életemet eddig csomagoltam, míg végül ide jutottam, eddig a fakádig. De én itt boldog vagyok.” Erre a megelégedettségre kell rátalálnunk. Nem biztos, hogy éppen egy fakádban, de a házasságban, a feladataink között és Krisztus ügyében mindenképp. A hozzánk hűséges Isten ezen a három területen várja tőlünk a mi hűségünk tetten érhető valóságát.

Megtisztulva

az aggodalmaskodástól, a bezártság érzetétől és mindattól, ami Istentől elválaszt, lehet igazán szeretni, szolgálni, dolgozni, hinni és hűségesnek lenni – mondta a beiktatott lelkész Jn 13,3-10 alapján mondott prédikációjában. Ahogyan Krisztus a tanítványok lábát nagycsütörtök este, úgy a szívünket minden nap meg szeretné tisztítani. Tiszta szívvel pedig mindent ki lehet bírni.