Kirándult a Kékkereszt csoport...

„Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk." (Ján.1. 3,23.) Most március idusa utáni hétvégén, 18-20-ig, újból kirándulni ment a székesfehérvári Kékkereszt csoportunk, mint már a közelmúltban minden évben rendesen. Nagyon készülünk erre a kivételes alkalomra mindig, hiszen Dömösre, a hosszú hétvégére feltöltekezni megyünk.

Lehet, hogy az idén nem voltunk olyan sokan, mint máskor, de nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy ott voltunk. És érzem Istenünk keze is felettünk volt mind a három napon keresztül. Lehet, hogy esett az eső, az ég borult volt, de felettünk ragyogott és sütött a nap, és minden programunkat megáldotta a felettünk való!

Az első napon, pénteken, kirándultunk, templomokat, múzeumokat látogattunk, és persze utaztunk, és egy kicsit szoronkodtunk a buszban, mert a csomagok is a lábunk alatt és az ölünkben voltak, de valahogy ezt nem is vettük észre. (Tulajdonképpen ez volt szerintem az egyetlen negatívuma az útnak, de ez eltörpült a sok jó mellett, amit ott kaptunk.)

Jártunk Vácott, Sajdik Ferenc képkiállításán, ami érzem mindnyájunkat megragadott. A képek is és a képtáros kedvessége, és szeretete, nagyon bejött mindenkinek! Ilyen emberek kellenének, akkor bizony öröm lenne mindenhova bemenni, ha így fogadnák az idegeneket! Igazán, egy nagyon megragadó személyiség volt a tárlat vezetője, ahogy ez alatt a kis idő alatt megismertük.

Egy másik olyan emberrel is találkoztunk, - Verőcén, a református parókián - ha csak vele van is félóránk, egész utunk alatt, akkor is megérte volna elmenni! Gábor, egy olyan ember, aki megjárta a földi poklot és mennyet, vagyis tényleg volt nagyon lent és nagyon fent is. Volt hajléktalan, alkoholista, nincstelen, szűkölködő, és 5 diplomás, gyógyult alkoholista, az Úrban és gazdagságában bővelkedő, jókedvű adakozó, ének-zenei tudással bíró, jó szervező, nagyon érzékeny ember, aki már az első 5 percben megérintette a szívemet. Polgári foglalkozása volt, de az Úr hívását hallva, lelkipásztornak tanult és ma is gyakorolja hivatását! Tulajdonképpen tükrözte a jézusi szeretetet, és igazán tovább tudta adni, és minden adományával jól sáfárkodik! Úristen, jó, hogy vannak ilyen embereid, add, hogy közülünk is halljuk meg a hívásodat és merjük tenni, amit Te akarsz, és menjünk, ahova küldesz!

Azután, az öreg katolikus pap bácsi, aki szintén lenyűgözött minket, Istentől kapott szeretetével, és kedves jóságával. Áldott időt töltöttünk Zebegényben, a szecessziós stílusban épült, katolikus templomban.

A Hajózási Múzeum is, üde színfoltja volt napunknak, és a múzeum vezető nője is, nagy emberszeretetével, és odaadó  tudásával tette élvezetessé látogatásunkat.

Aztán tettünk egy kis görbebetűt Szlovákiába és fáradtan, (de ez kellemes fáradtság volt) érkeztünk meg dömösi szállásunkra. Ezt a csodálatos első napunkat meglepetésként szervezte Gyula testvér, csoportunk vezetője, aki jó szervező képességéről tett tanúbizonyságot!

Pista bácsi, a dömösi szanatórium vezetője, és pár alagi téri társunk már várt minket, és ők is bekapcsolódtak programunkba.

A mi Laci bácsink (csoportunk lelkésze) a fenti ige körüli igeszolgálatai, és Amalina  (költőnő csoporttársunk) versei tették színessé a napokat, és én is olvastam pár új versemet. Egyéni beszélgetések és csoportos foglalkozások váltakoztak.  A csodás kis faluban, és szállásunk udvarán is sétáltunk, az elénk táruló dunai látképbe gyönyörködve.

Szombat délután nagyon közel kerültünk egymáshoz, szituációs játékokban rögtönöztünk különböző valós, mindennapi életből vett helyzeteket, és ez a kis együttlétünk igazán vidámra sikeredett, mert voltak csoporttársak, akik tényleg beleélték magukat, és nagyon sokat nevettünk, teljesen felszabadultak olyan emberek is, akik máskor alig szólnak! Istenem, jó, hogy adtad ezt az ötletet! Aztán sokat énekeltünk, mindenki kérhette, kedvenc dömösi énekeit!  Készítettünk igéket, és mindenki kapott, amit az Úr szánt neki és ezt is közkinccsé tettük!

Az utolsó napon úrvacsorát is vettünk, természetesen, aki akart, és Pista bácsi igeszolgálata után elköszöntünk a helytől és egymástól. Azt hozzáteszem, hogy az étel igazán finom volt, minden nap változatos, ez mindig így van, mert Dömös a jó konyhájáról is híres, többek között!

Azt mondom, amíg élek, és mozogni tudok és elmehetek még akárhányszor is erre a helyre, - ahol biztosan a Szent Lélek teszi a munkáját, - addig mindig elmegyek, mert itt meggyógyulni, és feltöltődni lehet a rideg mindennapokra!

Hát én ebbe a csoportba járok, már előző írásomban bővebben részleteztem, hogy miért alakult ez az egyesület és miért járnak ide az emberek. Van lelki vezetőnk, csoportvezetőnk, kántorunk, és régebbi és új csoporttagjaink, és így képezünk egy egészet. Most megint elmondom, hogy az alkohol rabságában szenvedők és más megkötözöttségek foglyai, akik ide jönnek, és le akarják tenni terheiket, és mást szeretnének helyette, új barátokat és szeretetet a szívükbe, azok jó helyre jönnek! Jézus megszabadít, csak kérned kell, ad új barátokat, visszaadja a családodat, önbecsülésedet és irányítja további életedet! Sok új barátot, testvért találtam ebben a közösségben és hiányozna, ha valamilyen rajtam kívül álló okból többet nem jöhetnék közéjük! Emberek vagyunk, ezért néha köztünk is van egy kis nézeteltérés, de ezen még mindig túlsegített Istenünk, mert azért nem olyan egyszerű ám annyi különböző érdeklődésű, más-más temperamentummal rendelkező, más korú, más nemű embernek elviselnie egymást. A jézusi szeretet eleddig még mindig felülemelkedett az esetleges túlfűtött érzelmek, érzelem kitörések kezelésében.  Az alábbi kis verset pár éve írtam, de most is szeretném, ha megérintené a fiatalokat, és időseket, nőket, férfiakat és ide csalogatná közénk, akinek itt a helye! Szóval valójában mi egy utógondozó tevékenységet végzünk, és a gyógyító alkalmak a dömösi szanatóriumban folynak.

Az a lényeg, ha gondod van, gyere közénk, minden hétfőn, ½ 5 kor a Széchenyi úti Református Gyülekezetben tartjuk alkalmainkat! Keress fel bátran, akkor is, ha nem neked van gondod, hanem ismerősödnek, vagy családtagodnak!  Szeretettel várunk minden kereső, szenvedő embertársat, és az Úr segít neked, rajtunk keresztül is, más emberré válnod. Az én társam is itt gyógyult meg, már több mint 11 éve, és ez nagyon jó volt, az egész családnak, és neki is. Szóval gyertek közénk, ez az első lépés a többi majd alakul!

Toborzó

Csá! Haver, most leülsz!

Mert nekem sikerült!

Vágod? Mert akartam,

Nem csak a fejemet vakartam!

A szesz már nem sirály,

Más lett most a Király,

Nincs már otthon viszály,

Aki akar, kiszáll!

Belendült az élet,

Úgy érzem, hogy élek!

Fontos már a csajom,

Ölelni tud karom!

A páleszt, meg a lőrét nem kamelom!

Aztán van egy-két tuti új haverom!

Ha érdekel a sóder,

Nézd meg, ez egy jó hely!

Nem kötelez semmi,

Nem kér számon senki!

Ha beújítanád az életedet,

Úgy csoportunkat felkeresheted!

(Mely, itt írom, tényleg létezik,

Kik akarják, meg is nézhetik!)

(2009-ben kelt szesz ellenes vers)

Kis-Takács Erzsébet

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/mezofoldiem/hir/mutat/4857/