„A tisztátalan lelkek…kiáltoztak…”

(Márk 3,7-12) Gyógyulni vágyó betegek sokaságát lájuk Jézus körül. A betegség itt kiált! Az akkori betegségértelmezés szerint a nyomorult, megszállott emberekből kikiáltanak a tisztátalan lelkek, jelezve, hogy Jézus nagyobb náluk, és elérkezett pusztulásuk ideje, azaz a beteg gyógyulása, mert Jézus úrrá lesz az idegen hatalmak által megszállott ember felett.

Van azonban olyan betegség, amely nem kiált, nem jelez, alig vesszük észre, pedig a betegség halálos. Ilyenkor az ember elbújik, nem érintkezik senkivel, hanem csalódásaiba belefájva, egykedvűen, reménytelenül haldoklik. Sokunkat fenyeget ez a „tisztátalan lélek”, amely nem kiált, sőt éppen némaságában tart fogva bennünket. „Mari nem itt él, Mari máshol van. Mari elmerült a belső kozmoszban…Millió páncél mögött millió seb, s Mari évről évre egyre nehezebb. Szorgos kis démonmenhely, mi vár még rád…Sikoly a sorsa, ha magába száll, szponzora téboly, bilincs és halál. Ez az útvesztőhely, Mari, nem túl előkelő. Őrlángon égő, üregi szenvedély, most jöjj elő!” (Quimby) Jézus legyőzte ezt a néma, csalódásaiba visszavonult tisztátalan lelket is, jöjj elő!

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/