Családi Nap volt Csetényben

Ahogy közeledett a nap, egyre érezhetőbbé vált az izgalom. Figyeltünk minden apró információra, ami „kiszivárgott”. A hírek pedig futótűzként terjedtek, hiszen alig vártuk, hogy valamilyen újdonságot mondhassunk és gyűjthessünk be. A vendéglistára viszonylag hamar fényderült. A plakát megjelenése pedig minden felmerülő kétséget eloszlatott a kiemelt vendégek személyét illetően. Igen, valóban Levente Péter és Döbrentey Ildikó neve díszlett a plakáton.

Most, hogy már mindenki biztosan tudta a programokat is, akár csillapodhattak volna a kedélyek. De, nem! Most újabb izgalmas kérdés foglalkoztatott bennünket, ez pedig nem más, mint az időjárás. Az eső ugyanis átírhatja a nap szépen megtervezett programját. S bizony erre a napra záporokat, zivatarokat mondott minden időjós. Biztosak voltunk abban, hogy egy ember tiszta szívből hiszi, és tudja is, hogy akkor, azon a napon Csetényben nem fog esni az eső. S voltunk néhányan, akik vele együtt akartunk hinni – és sikerült!! Ragyogó napsütéssel kopogtatott hozzánk 2011. május 1., a várva várt Családi nap.

Reggeli készülődés. Autó-rendben. Indulás! Irány Csetény! Már az utca elejére érve láttam, hogy ma nehezen fogok parkolóhelyet találni. Autók álltak mindenütt. A templomkertben és a templomban pedig emberek sokaságának látványa fogadott. Fél 10-kor családi istentisztelettel kezdetét vette az egész napos program kavalkád. Amíg a templomban az igehirdetést hallgattuk, és szebbnél szebb dalokat énekeltünk gitárkísérettel, addig a templomkertben elkezdődött a főzőverseny. A csapatok már napokkal korábban készültek a megmérettetésre. Természetesen mindenki szerette volna hazavinni az első helyezettnek járó hatalmas „főzőkanalat”. Ám nemcsak a bográcsok körül serénykedők álma volt az első helyezés, hanem a 11 órakor kezdődő családi vetélkedőre felsorakozó családok is ezért küzdöttek. Mi egy zászló megszerzésének reményében mértük össze ügyességünket és tudásunkat. A rendkívül változatos feladatok közül nem hiányozhatott a totó, s be kell vallanunk a csapatunkban lévő gyerekek tudására támaszkodtunk olyan kérdésekben, mint pl.: Milyen színe van Thomasnak? Ki volt Shrek? A bibliaismereti totó és a megadott szavakból kötelező versírás feladatok az agyunkat tornáztatták meg. Az ügyességi feladatok között volt tobozzal célba dobás, mocsárjárás, kötélhúzás, lufi fújás…

A versengés alatt nem tudtuk nyomon követni megszerzett pontjainkat – s nem is nagyon akartuk, hiszen lekötött bennünket a feladatok minél tökéletesebb kivitelezése –, ezért nagy izgalommal vártuk az eredményhirdetést. Persze a verseny levezénylői Faragó Nóra és Lazsádi Ákos (akik a játszóházat is hozták) értették a dolgukat, s hogy még tovább fokozzák izgalmunkat a 4. helytől kezdték értékelni a családok teljesítményét. Nem akartunk hinni a fülünknek, mikor megtudtuk, hogy az általunk nagyon erősnek tartott Hajdú Ferenc és Kusicza Antal vezette család duót megelőzve a mi csapatunk (Nagy-Somogyi) végzett az első helyen. Két ifjú csapattagunk, Luca és Zsombor örömében a zászlót ki nem adva kezükből többször is körbefutotta a templomkertet.

Lassan a főzőverseny is a végéhez közeledett. A pörköltek elkészültek, s a résztvevők fürkésző tekintettel kémlelték, vajon mikor jön LELKÉSZÜNK és viszi a zsűri elé főztjüket. A feszültség tapintható volt, mikor végre megjelent tiszteletes úr és begyűjtötte a pörkölteket. Aztán VÁRAKOZÁS… A zsűrinek nehéz dolga volt, de végül döntést hozott, és a zsűri elnöke Steinbach József a Dunántúli Egyházkerület püspöke kihirdette az eredményt. Nagy Zoltán őzpörköltjével nyert. Sikerült megvédenie a tavalyi évben megszerzett címét. Gratulálunk!

A vetélkedésnek ugyan vége szakadt, de nem így a programoknak. Ebéd után Levente Péter (Döbrentey Ildikó sajnos betegsége miatt nem tudott eljönni) előadására zsúfolásig megtelt a gyülekezeti terem. Még a bejárati ajtónál is emberek tolongtak, hogy láthassák a műsort, ami elsősorban gyerekeknek szólt, de mi felnőttek is tanulhattunk belőle. Az előadás zárásaként a lelkes közönségtől „kézérintéssel” köszönt el Levente Péter. A könyv dedikálás során mindenkihez volt egy kedves szava, érdeklődéssel fordult az emberek felé, s minden dedikálásra várónak más-más jókívánságot, üzenetet írt a könyvbe. 17 órától ismét Levente Péter előadására gyülekeztek az emberek, de ez már kifejezetten felnőtteknek szólt. Címe: „Tiszteld apádat és anyádat”. Ebben az előadásában a sokak által Móka Mikinek ismert színművész arra tanította a felnőtteket, hogyan élhetnek társas lényként Isten segítségével teljes értékű életet. Elhangzó előadásában szüntelenül túlmutatott e világ társas életkultúrájának problémáin keresztül az Örökkévaló Isten felé, aki képes felemelni bennünket a megtérés által az életnek arra a szintjére, amely nem alacsonyodik bele a lefelé taposás gátlástalanságába, hanem felfelé emelkedik az Úrtól kapott szentség felé.

Az ebéd utáni időszak a gyerekek számára is rengeteg lehetőséget kínált a felhőtlen szórakozásra. Pillanatok alatt hatalmas tömeg vette birtokba az ugráló várat. A Csetényi Íjász Egyesület tagjai sem pihenhettek, hiszen sokan szerették volna kipróbálni az íjjal való célba lövést. Géza bácsi és pónilova is nagy szeretettel várta a lovagolni vágyókat. A gyerekeknek szóló meglepetések között volt még lufi hajtogatás, gyöngyvasalás, arcfestés és bűvész-bemutató, sőt bűvész trükkök tanítása és tanulása is.

Azt hiszem, hogy akik ott voltunk a családi napon, biztosan sokáig nem felejtjük el a kapott élményeket: a nyugodt beszélgetéseket, a mosolygó egymást megértő, kedvesen kérdező és választ is váró embereket, azokat a „bácsikat”, „néniket” akik bennünket gyerekkorunk óta nem láttak és most meghatottan, könnyeikkel küzdve kedvesen öleltek át minket. Milyen csodálatos ajándék! S most eszembe jut egy cikk, amelyben Hajdú Ferenc tiszteletes úr a következőket nyilatkozta: „Mindenekfelett azonban az Úr vezetésére kell figyelnünk a gyülekezet építésében, …Isten útmutatása és vezetése szerint rakni bele a lelki téglákat az épülő egyházba.”

Úgy gondolom a mai napon eme „lelki téglák” közül sok a „helyére” került. Köszönjük mindenkinek a rengeteg munkát, ami lehetővé tette sok (közel 300-350) ember számára ezt a csodálatos napot!

Somogyi Katalin, gyülekezeti tag

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/papaiem/hir/lista/egyhazmegyei-hirek/