„…ismerve képmutatásukat…”

(Márk 12,13-17) Vigyázzunk, hogy miközben alázatra törekszünk, valamiképpen képmutatóvá ne legyünk! Tele van az életünk sandításokkal, amelyek arra irányulnak, hogy uralkodjunk a másik felett.

Erre nézve idézem Szilágyi Ákos „Sandítások” című versét. „Z. egyre az örökkévalóságra sandít, Istenre, sorsra, nagy időre. M. a hatalomra sandít, vezérre, posztra, kitüntetésre, sarzsira. G. a közönségre sandít, tetszési indexre, sikerre, pénzre. L. nem sandít semmire. Úgy tesz, mint a fák, felhők, kövek. De mivel a fák, felhők, kövek nem tesznek így, mégiscsak sandítás ez: Istent dicséretesnek tartja, a hatalom kitünteti érte, és méltán hangzik fel felette a piaci siker. Nincs sandák között őnála sandább. Nincs sandaságban őnála nagyobb!” A mi Urunk volt az egyetlen, aki nem sandított kétfelé, hanem mindenütt eleget tett Isten akaratának, a császár előtt, és Isten előtt is…Úr Jézus Krisztus, te adj nekünk is, sandítások helyett, Neked tetsző indulatokat és mozdulatokat, képmutatástól menetesen.