A szeretet határtalan ereje - A válaszúti gyerekek egy hetes táborának margójára

Pungur Béla, 2011-08-04 00:00:00

„Hontalan vagyok, Mert vallom a gondolat szabad, S hazám ott van a Kárpátok alatt, És népem a magyar" (Wass Albert) Gondolom, életünk során többször is meg kellett fogalmaznunk, ha csak magunk számára is olyan alapvető fogalmak jelentéstartalmát, mint pl. szeretet, haza, magyarság. Egy dolog, amikor magyarázatokat keresünk és teljesen más, amikor át-és megéljük ezeket.

Amikor az egyébként sokszor olyan nehezen megmagyarázható életté válik, megtapasztalás, átélt élmény lesz. Ezek a pillanatok valahol az emberi élet ajándékai.

Ilyen pillanatokban lehetett részünk, amikor az erdélyi Kallós Zoltán Alapítvány szórvány magyar iskolájának diákjait táboroztattuk egy héten át, immáron 10. alkalommal.

A szeretet, a magyarság határokon átívelő ereje vált ténylegesen érezhetővé ezen a héten. Az átélt élményekből egy-egy villanás.

A tábort immár tizedik esztendeje a Dorogvidéki Református Egyházközség szervezte, ebben az évben a szállást a szaléziak biztosították, ugyancsak méltányos feltételekkel. Ez egy dolog, s ebben a világban nagyon méltányolandó dolog, de! Az már valóban a szívből jövő szeretet megnyilvánulása, ahogyan mindenben és készségesen a táborozók rendelkezésére álltak (pl. a gondnok naponta jött, kérdezte, van-e valamire szükségünk, tud-e segíteni, ha valami elromlott, azonnal és készségesen álltak rendelkezésünkre, a gyerekek számára saját táboruk eszközeit biztosították)

Lélektől lélekig tartóak voltak azok a pillanatok, amikor egy szemvillanásból értett, ráérzett a házigazda, Béla atya, és vendégei.

Megható volt, hogy gyülekezetünk idősebb tagjai az első kérésre, de anélkül is sütöttek főztek, s tele autónyi finomságokkal szerezhettünk örömet. Megható volt az a lelkesedés, öröm, derű és kedvesség, ahogy többen is kijöttek Péliföldszentkeresztre és kiszolgálták a táborozókat, a 48 vendéget és időközben a 69 főre felduzzadt csapatot egy héten át.

Maradandó élmény számunkra a Nyergesújfalui Szalézi-Irinyi Középiskola animátorainak jelenléte, segítsége. Ők két fárasztó hét napközis tábor után önként vállalták, hogy velünk lesznek, segítenek, ott is alszanak. Bevallom, először picit tartottunk attól, hogy plusz 8-13 emberről kell még gondoskodnunk, ehelyett óriási csodában és élményben volt részünk! Ezek a 16-20 éves fiatalok valóban éjjel és nappal velünk voltak, észrevétlenül, de mindenen rajta tartották szemük. Játszottak, meséltek, hajat fontak, fürdettek, szobát rendben tartottak, terítettek, mosogattak, születésnapot ünnepeltek. Nagyon a vendégek szívébe lopták magukat, s könnyesen, ajándékokkal vettek egymástól búcsút. Valóban, s minden megnyilvánulásban érződött a „szeretet határtalan ereje". Az egyik diák ezt írta a tábor után: „Nagyon szépen köszönöm a múlt hetet és a sok élményt, amit kaphattam! ......egy varázslatos világot fedeztünk fel, és nagyon örülök, hogy ezt az élményt az animátor társaimmal élhettem meg és a gyerekekkel. Nagyon tetszett az egész tábor hangulata és közössége. És öröm volt látni, hogy a gyerekeknek mekkora élmény volt ez az egész. Úgy érzem, hogy ez alatt a tábor alatt annyit kaptam mindenkitől, hogy ez elég lesz egész életemre"

Azért különösen is hálásak vagyunk az Úristennek, hogy láthatóvá válik, bebizonyosodik munkánk értelme, hisz ez volt a 10. alkalom, hogy gyülekezetünk táboroztatta a válaszútiakat, a 10. esztendőben jöhettek. Köszönjük gyülekezeti tagjaink támogatását, örülünk, hogy személyes barátságok is szövődtek az évek alatt, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatét, akik évek óta anyagilag támogatnak bennünket, a Dunántúli Református Egyházkerület, a Tatai Református Egyházmegye, a Johannita Segítő Szolgálat támogatását. Külön köszönjük a Théma Egyesület segítségét, akik azonnal és készségesen meghallották segítségkérésünk. Nem csak a támogatókat illeti köszönet, de a nyitott szíveket és érző lelkeket, így a Szalézi-Irinyi Gimnázium igazgatóját, Lux Ambrust, aki maga is járt Válaszúton, megismerve a Kallós Alapítvány munkáját szorgalmazta, és tető alá hozta a Középiskola és az Alapítvány közötti testvérintézményi megállapodást, ami a kapcsolatok bővülését és óriási lehetőségeket rejt magában.

Az emberi szó kevés, ha érzéseink akarjuk kifejezni, amikor az igazán lényeges dolgok életté válnak, így a Zsoltáríróhoz fordulunk: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr, boldog az az ember, aki Őbenne bízik"

A szerző Dorogvidéki Református Egyházközség lelkipásztora

http://www.dorogvideki.refdunantul.hu