Molnár Mária emlékünnep

125. éve született Várpalotán, és itt is keresztelték Molnár Máriát. Bár később a család elköltözött, és nem innen indult diakonissza hivatására, a gyülekezet mindig is hálaadással emlékezik példamutató életére.

A Dunántúli Nőszövetség és a Misszói Iroda a Várpalotai református egyházközséggel közösen emlékkonferenciát szervezett Molnár Mária külmisszionárius születésének 125. évfordulójára  a várpalotai Kálvin udvarban. 

E jeles napra a vendégváró gyülekezet tagjai már napokkal korábban elkezdték a készülődést. Az asszonytestvérek közül ki-ki a templom takarításában, a virágdíszek elkészítésében, a szeretetvendégségi sütemények elkészítésében nyújtott segítséget. A gyülekezet lelkésze Lukátsné Orovicz Piroska koordinációs munkájának köszönhetően gyorsan összeállt a szombati program, az előadások sorrendje.

Szeptember 10-én, délelőtt 10 órakor Márkus Mihály püspök úr igehirdetésével kezdődött az emlékkonferencia. Az ország minden részéből szép számmal érkező megemlékezők teljes szívükből zengedezték a 90. zsoltár első versszakát. A püspök úr a segítség fontosságáról, a segítő szándék önzetlen kinyilatkoztatásáról beszélt az írott ige alapján.

Brebovszkyné Pintér Mária evangélikus lelkésznő, az Evangélikus Külmisszió Egyesület elnöke beszélt a Libenzelli misszió szerepéről, Molnár Mária kiküldetésének körülményeiről, az egyházak kapcsolatáról a Liebenzelli misszióval. Megdöbbentő volt hallani, hogy Molnár Máriát először egészségügyi okokra hivatkozva nem engedték a Pápua Új-Guineához tartozó szigetekre, majd a későbbiekben pedig korára való tekintettel próbálták eltanácsolni a szolgálattól. 42 esztendősen Isten akaratának engedve megkezdhette missziói szolgálatát.

Dr. Puskás János, a Szombathelyi Egyetem professzora, a Molnár Mária Tudományos Társaság elnöke az eddigi kutatások fontosságáról és eredményeiről számolt be a megjelenteknek egy számítógépes bemutató keretében, „Magyarok az emberevők szigetén” címmel. Molnár Mária nem csak az Igét hirdette, hanem gyógyított is, a gyerekeknek iskolát létesített a szolgálat alatt, mellyel kiérdemelte a pápuáktól a „Miszisz Doktor” nevet.

Ezt Dr. Petneházy Szabolcs, a várpalotai gyülekezet gondnokának előadása követte, melyben kitért a gyülekezet, mint lelki templom és a templom, mint Isten házának évszázados történelmére, korábbi lelkészeinkre és az általuk végzett munkára.

Az előadás Miklya Luzsányi Mónika írónő „Gyere közénk! Molnár Mária az Admiralitás-szigeteken” című könyvének interaktív bemutatója zárta. Ez a dokumentumregény a diakonissza levelezése, a Hajnal külmissziói újság, továbbá néprajzi és történeti kutatások, tanulmányok alapján rekonstruálja a pápuák „Miszisz Doktorának” szolgálatát „kedves feketéi” között. Lehetőség nyílt a könyv megvásárlására a Harmat Kiadó jóvoltából, melyet az írónő személyes kézjegyével látott el.

Az előadások közt Charpentier, Clarke és ismeretlen szerzők orgona- és trombitadarabjai csendültek fel. Az esemény zárásaként a Dunántúli Nőszövetség és Missziói Iroda megkoszorúzta Molnár Mária emlékére 1989-ben templomunkban elhelyezett emléktábláját, valamint a gondos asszonytestvérek szendvicsei és süteményei, a jó borosgazda férfitestvérek borai testünket, a kötetlen beszélgetés az előadókkal, református testvéreinkkel pedig a lelkünket táplálták.

„Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!” (397. dicséret) 

A szerző az egyházközség kántora