Első Dunántúli Református Alpha Találkozó

Szeptember 10-én, a szüret közepén, szombaton, ragyogó napsütéses napon került megrendezésre az Alpha találkozó, melyre hivatalosak voltak egyházkerületünk és egyházmegyénk elöljárói, az Alpha Magyarország igazgatója, a Gazdagréti Gyülekezet Alpha megbízottja, az Alpha tanfolyamon részt vettek, vagy azzal ismerkedők, és az érdeklődők.  

Azért jöttünk, hogy találkozzunk, hogy megismerjük, vagy újra lássuk egymást, hogy megerősödjünk. A találkozó célja, hogy megosszuk a tapasztalatokat, és biztassuk egymást.

Az alkalom a nagykanizsai Kőnig Hotelben került megrendezésre, méltó, szép környezetben. Ahogy Fodor Judit lelkésznő, az Alpha egyik fő szervezője mondta: Kőnig, mint király – mint a Királyok Királyának meghívottai, vendégei lehettünk jelen. 

A megnyitó után Steinbach József püspök úr áhítatot tartott, melyben az Apostolok Cselekedetei 13: 1-3 ige alapján arról beszélt, hogy az ős gyülekezet miként készült a misszióra. A tőle megszokott, és nagyon várt módon világosan, szívhez szólóan foglalta össze a lényeget. Első a böjt. Manapság sokan szeretnének lefogyni, jobbnál jobb lehetőségeket kínál a világ. A böjt azonban valami egészen más: valamiről lemondani, hogy az Istentől kapott feladatot betölthessem. Valamiről testileg lemondok, hogy a lelkem megtisztuljon, és meghalljam a felsőbb erő hangját. Ezt követi az ima, mely komoly, napi kegyességet, igére figyelést, egymással való élő közösséget is jelent. Ami ma nagyon is hiányzik az életünkből. A harmadik az elhívás, amikor meghalljuk Istennek rám vonatkozó akaratát: nem csak meghallom, hanem ettől fogva ahhoz igazítom az életemet. Ezt követi a kézrátétel, amikor meghallom Istennek másokra vonatkozó akaratát. A másikban is észreveszem, hogy őt mire hívta el Isten. A kézrátétel ennyit jelent: veletek vagyunk, szeretünk, imádkozunk értetek. Végül pedig a tényleges szolgálat. Ezek után a misszió haladéktalanul kezdődhet, és ami emberileg lehetetlen Istennel lehetségessé válik.

 Köntös László főjegyző úr előadásában hallhattunk a Londoni Alpha Konferenciáról. Ennek kapcsán beszélt benyomásairól, az egyház és az Alpha kapcsolatáról, lehetőségeiről. Kiemelte: A megmondó egyházak kora lejárt! Ma már nem arról van szó, hogyan tartsuk el az egyházat, sokkal inkább arról, hogyan szólítsa meg az egyház a mai embert, hogy befogadóvá váljon az örök Igazságra. Fontos feladata az egyháznak, hogy megszólítsa azokat, akiknek nincsenek keresztyén gyökereik. A „hogyan?” kérdésre egyik megoldás lehet az Alpha. Belehelyezkedik a mai ember világába, a vendéglátó szerepébe, kérdez, és odafigyel a másikra. 

Meghitt élményt jelentett számunkra az Alpha kurzust végzett gyülekezeti csoportok képviselőinek bemutatkozása, személyes élményeik, megindító szavaik.

Rátkay János, az Alpha Magyarország igazgatója megosztotta velünk, hogyan tért meg az Alpha során, majd mekkora gyorsasággal rendezte át Isten az értékrendszerét és milyen sorsfordító változások történtek az életében. A Londoni Alphán készült videó fergetegesen jó hangulatú részletét is láthattuk tolmácsolása kíséretében. 

Végh Péter, a Gazdagréti Gyülekezet Alpha megbízottjának képes beszámolójában rácsodálkozhattunk, hogyan működik évek óta nagy sikerrel náluk az Alpha, ahol rengeteg hasznos tapasztalattal rendelkeznek már.

A délutáni kiscsoportos beszélgetéseink a kapcsolatokról, a barátságokról folytak, amikre az Alpha során tettünk szert.  Miért értékesek az Alpha közösségek? Mert szánunk időt bőven arra, hogy egymással meg tudjuk osztani az életünk meghatározó történeteit. Az örömeinket, a sebeinket, a kudarcainkat, és az áldásainkat. Amikor van bátorságunk megnyílni, akkor a másiknak is segítünk, hogy őszintén megoszthassa a csoporttal érzéseit, kételyeit, gondolatait. S még miről beszélgetünk? Az élet nagy kérdéseiről.  

„Az élet értelme???”

„Ha lenne Isten, mit kérdeznél tőle?”

Mi fut át az agyamon ilyenkor: amit már annyiszor feltettek mások, és amire én is oly kétségbeesetten keresem a választ: miért van az a sok rossz? Miért gonoszak az emberek? Miért irigyek, miért történik annyi katasztrófa? Miért nem tudom jobban tenni a dolgomat? Miért és hol romlik el minden?  Ha Isten olyan hatalmas, miért nem teremtett tökéletesebb világot, és miért nem vagyok én is sokkal tökéletesebb??? Kérdezzek még? Vagy elmondhatom a választ, amit azon a szombaton kaptam?

A délután folyamán úgynevezett imasétán is részt vehettünk, ahol kisebb csoportokban, hat állomáson lelkészek a 23. zsoltár alapján, az ige fényében feladatot adtak, és gondolkodhattunk, imádkoztunk, tapasztaltunk. Az egyik állomáson arra jöttem rá, hogy épp fordítva kell néznem az életemet. Ilyen fura kérdéseket hallottunk: miért csíkos a zebra, miért van a tevének púpja? Kinek hasznos, hogy a napfelkelte olyan ragyogó színekben pompázik? Mire jó, hogy a madarak oly szépen énekelnek, mikor felkel a nap? Lehetnének csöndben is. A zebrán is fölöslegesek a csíkok: ha az erdő szürke lenne, akkor az a szürke zebra remek rejtekhelye lehetne. Egy aprólékosan kidolgozott, hihetetlenül gazdag, gyönyörű világban élünk, Isten nagy gonddal kitalálta és megvalósította.  Pont ilyennek akarta. 

Ha tökéletes lennék, senkire nem lenne szükségem, nagyon remekül magam elintéznék mindent. Nem kellene, hogy bárki meghallgassa a bánatomat, arra sem lenne szükség, hogy én másnak segítsek. Isten azonban közösséget akart. Hogy szükségünk legyen egymásra, és szükségünk legyen Őreá. 

A találkozóra az ország több pontjáról érkeztünk, és hallhattuk, hogy kisebb nagyobb gyülekezetekben hogyan indult az Alpha tanfolyam, és kiben milyen nyomokat hagyott, hogyan változtatta meg életét, tette tudatosabbá hitét.  Annyi félék vagyunk, különböző múlttal, és erényekkel, meg nehézségekkel. Annyi mindent szeretnénk. Fiatalok és idősek, nők és férfiak, keresztyén családban felnövők, és ateista szülök gyermekei. 

Hiszem, hogy az az Isten, aki megteremtette a földet, aki már a kezdetek kezdetén elhatározta, hogy nekünk adja az Ő egyszülött Fiát, hogy nekünk örök életünk legyen, meg tudja mutatni nekünk azt az utat, amit kijelölt a számunkra, és végig is vezet rajta, ha hiszünk Őbenne.

Nem kell mindezt egyedül tenni. Én azt gondoltam, ha igaz keresztyén akarok lenni, akkor innentől kezdve tökéletesnek kell lennem és mindenkinek segíteni, és ezer jót tenni, különben Isten szomorú lesz.  Aztán megszomorítottam Őt azzal, hogy görcsösen tökéletes akartam lenni, és így nem tudott segíteni nekem. Úgyhogy most lekapcsolom a gépet, összeteszem a kezem, és nagyon csöndben leszek, hogy végre halljam Őt. És hálát adok neki, hogy az Alpha tanfolyamon nem csak Róla tanulhattam, hanem társakat is kaptam, akikkel ma is együtt kereshetjük az Ő akaratát.