Testvéreknél jártunk - a dadiak erdélyi kirándulása

A dadi és az angyalosi reformátusok között már két évtizede áll fenn a testvérgyülekezeti kapcsolat. 2011. július 6-12. között egy negyvenfős dadi csapat látogatott Erdélybe.

Érsemjénben Kazinczy Ferenc Csiha Kálmán és Fráter Loránd nótaszerző emlékházát tekintettük meg, Sződemeteren Kölcsey Ferenc szobrát és emlékházát láttuk, Érmindszenten Ady Endre szülőházát. Szatmárnémetiben a  „láncos templom" lelkésze megrendítő beszédet tartott a határon túli magyarság keserves sorsáról. Köztudott, hogy Erdély 1920. június 4-ig, Trianonig Magyarország része volt. 1910-ben mindössze 8 román élt Szatmárnémetiben, ők is csak albérletben. Mára a magyarok kisebbségbe szorultak...

Koltón szálltunk meg, másnap megnéztük Európa (1993-ig) legmagasabb fatemplomát Dióshalmon, Máramarosszigetet és Nagybányát.

Harmadnap Dés, Szászrégen, Marosvécs következett. A Maros völgyének csodálatos látványa, gyergyószárhegyi Lázár-kastély után Tusnádfürdőn át érkeztünk este Angyalosra. A harangszó, a hideg borvíz, a meleg kürtőskalács, a székely pálinka nagyon jólesett az egésznapi út után. De ennél is többet jelentett a régi ismerősök könnyes összetalálkozása, barátaink üdvözlése. Minden negyedik évben ők jönnek, rá két évre mi megyünk hozzájuk ...

Szombat reggel erdővidéki körútra indultunk. Idegenvezetőnk mindvégig Miklósi Koppány dadi segédlelkész volt, aki hatalmas irodalmi és történelmi információmennyiséget adott át nekünk. Baróton az ő nagyszülei láttak vendégül  a református templomban, amelynek berendezését egy angyalosi asztalosmester, Barta Levente készítette.

Kisbaconban Benedek Elek emlékházát néztük meg, majd a busz felkaptatott a Csomád vulkanikus tömbjére a Szent Anna-tóhoz. „Otthon" az angyalosiak színvonalas estet rendeztek tiszteletünkre.  Mátyás István lelkész és családja rendkívüli színészi képességről tett tanúbizonyságot. A táncházban moldvai táncokat rophattak, akik bírták még szusszal...

Vasárnap az istentiszteleten Miklósi Koppány hirdette az igét, fiataljaink gitároztak és énekeltek, majd átadtuk a dadi gyülekezet ajándékait. Ebéd után a falu határába vonult a társaság „tokányolni". Ezt a kifejezést úgy tudnám „lefordítani", hogy „bográcsban főtt krumplis pörkölt fogyasztása a természet lágy ölén kellemes társaságban".

Játékos vetélkedők, Dad - Angyalos focimeccs és közös nótázás járult hozzá a jó hangulathoz.

Reggel nehéz szívvel búcsúztunk el házigazdáinktól, majd útnak indultunk.

Brassó, Nagyszeben és Gyulafehérvár után megpillantottuk szálláshelyünk, a páratlan fekvésű Torockóra fehér falú, zöldablakos házait.

Kedden az Aranyos völgyében utaztunk hazafelé.

7 nap alatt 2300 kilométert tettünk meg. Jó lenne, ha hozzánk hasonlóan minden hazai magyar eljuthatna határon túli testvéreinkhez, megtapasztalhatná az összetartozás érzését!

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/tataiem/hir/lista/egyhazmegye-hirei/