Emlékművet kapott Pap Gábor püspök Ihász-pusztán

160 esztendővel ezelőtt, 1851-ben tette le a papi vizsgát, amivel 1848/49-es forradalmi tevékenységéből eredő üldöztetése lezárult és indult a püspöki székhez vezető útja Pap Gábornak. Az évforduló kapcsán a Veszprém megyei Ihász-pusztán emlékművet emeltek az 1849. június 27.-i ihászi ütközetben harcoló honvéd százados, költő, dunántúli református püspök tiszteletére október 8-án.

A bazaltból és márványból készült emlékjel felállítását a helyi önkormányzat, a Dunántúli Református Egyházkerület, a közeli Malomsok település evangélikus egyházközsége és a Kerecsényi Dezső Szabadművelődési Társaság támogatta. 

Az emlékmű leleplezését követő nagyszabású ünnepségen a malomsoki evangélikus templomban Sandl Zoltán polgármester köszöntőjében kiemelte, a környék az elmúlt ezer esztendő alatt többször volt hadszíntér, dátumok és nevek parancsolnak az utókornak: emlékezni és emlékeztetni kell! 

Dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke avatóbeszédében Pap Gábor mellett mindazokról megemlékezett, akik bármilyen háborúban hősiességükkel védték a hazát, vagy életüket is adták annak megóvásáért. A hit és a hazaszeretet fontosságát emelte ki, amely tulajdonságok Papp Gábort is jellemezték. A főbíró szerint hit és hazaszeretet nélkül nem is maradhatott volna fenn hazánk a történelem viharaiban.

Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, az emlékmű felállításának kezdeményezője hangsúlyozta, hogy Pap Gábor Petőfi Sándor mellett azon kevesek közé tartozik, akinek versei végigkísérnek bennünket a fontosabb ütközetek, győzelmek színhelyein. A személyes átélés hitelességével írta meg a branyiszkói áttörést, Budavár visszafoglalását, majd fogsága idején versben emléket állított az aradi tizenhármaknak és Batthyány Lajos miniszterelnöknek. Az ihászi csata előtt, 1849. június 20-án Marcaltőn írta meg a Kelet faja – című ismert költeményét.

Szekeres István nyá. dandártábornok, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) elnökségének képviseletében példaként állította Pap Gábort a jelen honvédjei elé, aki „emberségről példát, vitézségről formát” adott. Mint mondta, az idén 20 esztendős BEOSZ fejet hajt a nagy szabadsághős és egyházfi emléke előtt.

Az emlékművet Oláh Emil alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspökség református tábori esperese, valamint Weltler Gábor malomsoki evangélikus lelkész áldotta meg. Az ünnepségen Gosztola István pápai versmondó, Müller Szimonetta, Tóth Márton ihászi diákok, valamint a marcaltői iskola énekkara működött közre Pap Gábor verseiből és szép protestáns énekekből összeállított műsorral. A rendezvény orgonakoncerttel zárult a malomsoki evangélikus templomban, ahol többek közt Dietrich Buxtehude, Johann Pachelbel, Johann Sebastian Bach, és Liszt Ferenc műveiből kaphattak ízelítőt Németh Sándor zeneakadémiai növendék előadásában. 

 Pap Gábort Bécsben érte az 1848. március 15.-i forradalom kitörésének híre. A Jókai Mór szerkesztette Életképek bécsi tudósítójaként a szemtanú, a résztvevő hitelességével számolt be az akkori eseményekről. Végigharcolta a magyar szabadságharc legjelentősebb csatáit, küzdött Budavár visszavételéért, utolsó csatáját Lugosinál vívta Kmety hadtestében, amikor Kossuth és más politikusok menekülését fedezték. Századosi rangban került tömlöcbe 1849. augusztus 2-án Temesváron. A temesvári kazamatákból három hónap múlva, betegen bocsátották haza. A szülői házban ismét elfogták a csendőrök, s a veszprémi várbörtönből csak betegsége okán szabadulhatott. Csendőri felügyelet alatt tartották később is. A teológiai tanfolyamot magánúton, tudós, lelkész édesapja segítségével végezte el. Pap Gábor a veszprémi közgyűlés tagjaként, majd országos képviselőként jó kapcsolatokat ápolt más felekezetekkel, s minden vitás kérdésben a kompromisszum lehetőségét kereste. A szabadelvű fúziós párt híveként szinte a végsőkig támogatta az ország pénzügyi helyzetét rendbe hozni kívánó törekvéseket, miközben a felekezeti autonómia kérdésében kormányával szembehelyezkedett. Emlékezetes felszólalásában a különböző vélemények tiszteletben tartását hangoztatva, kiállt az 1868-as vallásügyi törvény mellett. Iskolát alapított, dolgozott a nők oktatásának emeléséért, a népnevelési törvény betartásának figyelembevételével a köznevelés színvonalának, a tanítók felkészültségének javításáért is küzdött. Halála mélyen érintette az egész magyar protestáns világot. Temetésekor a protestánsokon kívül más egyházak képviselői is igen nagy számban búcsúztak tőle. 

Versei, tudósításai több mint száz oldalt tesznek ki. Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket. Nagy becsben tartott 40 ezer forintot érő könyvtára volt. 3000 darabos éremgyűjteményét még halála előtt szeretett iskolájára, a Pápai Református Kollégiumra hagyta.