Mese vagy nem mese? …ez itt a kérdés!

Polgárné Szendrák Edit , 2011-11-18 05:00:00

Láttatok már gyermeki szemet kikerekedve csillogni? Arcokra tátott szájat rajzolva, ahogy a képzelet szárnyain suhannak a gondolatok? Erre csak a mese képes. Bűnt követünk el, ha gyermekeinktől megvonjuk a mesehallgatás örömét. A szívet megújító, erkölcsöt megerősítő, jó útra terelő, emberré nevelő mese nagy kincs, olyan a gyermeki lélek számára, mint a forrásvíz, melyből iszik, és észre se veszi, hogy tisztul tőle, hogy igazabb lesz…

Ebben a csodában lehetett része a magyaralmási gyermekeknek, akik 2011.november 11-én meghallgathatták, megtekinthették Écsi Gyöngyi mesemondó bábelőadását. A Magyaralmási Almamag Egyesület és a Magyaralmási Református Egyházközség közös szervezésében a Mese hónapjának megkoronázásaként került sor a bábelőadásra, melynek címe Az élet vize és a halál vize volt.

A hangulat fergetegesre sikerült, erről gondoskodott Écsi Gyöngyi gömöri tájszólással előadott humoros, fordulatokban bővelkedő meséje, mely percenként önfeledt érzelmeket, mosolyt, vagy épp megdöbbenést csalt elő a mesére nyitott kisgyermekek és felnőttek arcára.

De most térjünk át egy gondolat erejéig a mese üzenetére, melyek bennem, mint hívő keresztyénben megfogalmazódtak! Egy király egyik szeme nevet, a másik szeme folyton sír. Nos, én magam is sokszor átélem ezt az állapotot. Ha jó, örömteli dolgok is történnek velem, bizony akad üröm is rendesen a mindennapok eseménydús történései során. A király szívét egy ország gondja-bajának súlya nyomja a nagy Gömör ország királyi palotájában. Tudja, bajára csak az élet vize hozhat gyógyulást. Fiai is sok bánatot okoznak neki, egyik léha, másik rosszindulatú. Csak a harmadik, legkisebbik fiú kíváncsi igazán, őszintén arra, mi is okozhatja apjának a nagy szomorúságot, és ő az, aki tenni is akar ellene valamit: apja kérésére elhozni az élet vizét. A kis királyfi el is indul megkeresni az élet vizét, meg is találja csúf, vénséges vén, de jószívű boszorkák segítségével. A keresésben segít neki táltos paripája is, akiben sokkal több van, mint külseje mutatja. Az élet vizét egy palotában találja meg, és ugyanott a halál vizét is megleli. Miután haza indul édesapjához, idősebb testvérei megrabolják, és a halál vizével majdnem tragédiát okoznak. Végül mégis győz az igazság, a szomorú király iszik az élet vizéből, mely letöröl minden könnyet a szeméről. …Honnan ez a kívánság az élet vize után? Miért van az, hogy már meseíró őseink is tudták, hogy minden nyomorúságra, minden gyászra, minden bajra kell lennie, van orvosság, mégpedig az élet vize? Hogy ezt az orvosságot keresni kell? Hogy érezzük, kevés, ha az egyik szemünk boldog, ha a másik folyton sír? Hogy kell lennie valahol egy Forrásnak, amelyikből olyan víz jő, mely kiolthatatlan, el nem múló örömet képes adni?

A Jelenések könyve adja meg a választ, Jézus mondja: Én vagyok az élet vize! Majd máshol: „azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály.” és hogy „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Lesz egy hely, melyre olthatatlanul vágyunk, ahol nem lesz szomorúság, nem lesz gyász, fájdalom, ahol letöröltetik minden könny… Van Jézusunk, aki képes orvosolni bajainkat, vigasztalni bánatunkat. Mese ez vagy valóság? Nekem valóság!

De a mese is kell az emberi léleknek, mert akkor lehetek legkisebb királyfi, csodaszép tündér Ilona, de véletlenül se gonosz testvér, hagyom, hogy hasson rám a mese, és akarom, hogy mindennek vége jó legyen! …És aki nem hiszi, járjon utána!

Fotók: Némethné Boros Ágota

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/magyaralmas/hir/lista/hirek-7/