Összetartozás: Gyülekezetrészek III. találkozója a Dorogvidéki Református Egyházközségben
Pungur Béla , 2011-11-24 05:00:00
A reformáció havában, nemzeti ünnepünk előtt egy nappal, október 22.-én került sor erre a szép alkalomra Táton. Gyülekezetünk több gyülekezetrészből tevődik össze, Piliscsév, Leányvár, Dorog, Tát, Tokodaltáró, Tokod ahol rendszeresen vannak gyülekezeti alkalmaink, egy a presbitériumunk, egy a lelkész. Fiatal a gyülekezet, hisz 1921.december 26.-án, 90 esztendeje 100 lélek hozta létre, s Esztergomból járt ki egy segédlelkész az első renden Erdélyből a bányavidékre került hívek gondozására.
Aztán 85 esztendeje elkészült bő 4 hónap alatt a templom, 1936 februárjára. Ezután sorra érkeztek az új telepesek Erdélyből, majd a kulák listák idején az Alföldről a fellendülő iparvidékre.
Igaz az, hogy szétszóratva, gyökereiket hátrahagyva él itt a gyülekezet. Bizony, sokszor önmagunkat is bíztatjuk:
- „HA KETTEN VAGY HÁRMAN ÖSSZEGYŰLNEK AZ ÉN NEVEMBEN....."
- „NE CSÜGGEDJ EL KICSINY SEREG"
- „VÁLASZTOTT NEMZETSÉG!"
Kell ez a bíztatás, hisz Választói Névjegyzékünk nem éri el a háromszázat, templom csak Dorogon van, két és fél szobás parókiával, van, ahol katolikus templomban, vagy plébánián, baptista imaházban, idősek otthonában vagy éppen iskolában van az istentisztelet.
De vagyunk, élünk és ÖSSZETARTOZUNK! Jó megérezni ezt! Ezért is hívtuk életre a Gyülekezetrészek találkozóját. Találkoztunk Piliscséven, Tokodon és most Táton. Gyülekezetrészeink képviseltették magukat, több mint ötvenen voltunk együtt. Közös éneklés, imádság, beszélgetés, szeretetvendégség adta keretét a programnak. Emlékeztünk hitvalló eleinkre, a reformációra, a megyei ünnepség, több száz éves egyházkerületünk részesei lehettünk ezzel, vallva: „....DE MÁR AZ ÁRVÁLKODÁS IDEJE ELTELT...."
A résztvevők számára is nagyon tanulságos volt a gyülekezetrész történetének felelevenítése. Hiszen 20 év egy nemzet, egy ország, egy gyülekezet életében nem nagy idő, de a mi esetünkben mégis! 1991 nyarán egy gyülekezeti tag, Szikszai Andrásné vetette fel az akkori lelkipásztornak, hogy milyen jó lenne hittanórára összegyűjteni a táti református gyerekeket, s megkezdődött a reformátusok összeírása. Így indult el a hitoktatás 5 fővel 1991 szeptemberében a „falusi" iskolában.
Már akkor felvetődött, hogy jó lenne helyben istentisztelet is. A szándék megvolt, elkezdődött a hívek felkutatása, már „csak" hely kellett. A település elöljáróinak köszönhetően ez is hamar megoldódott. 1992 februárjában minden elintéződött, 74 levél került ki a táti reformátusokhoz, 1992. február 16.-án 60 fő részvételével megtartottuk első összejövetelünket, mely tea és sütemény mellett egy jó beszélgetés, tervezgetés volt. Az első istentiszteleten 40-en voltunk, s végig az esztendőben 30-35 fő látogatta a minden hónap 2. és esetleges 5. vasárnapján tartott istentiszteleteinket. Aztán teltek az évek......lett hittanóra a kertvárosi iskolában is, hittanosok közül többen mára már az ifjúsági órákat látogatják, lett a Szent György Otthonban ökumenikus Kápolna is, melyet sikerült berendeznünk, aztán igény lett arra, hogy többször is legyen istentisztelet, 1998 óta már havi 3 alkalommal van, már minden negyedik vasárnap is, persze változó létszámú a látogatottság.
Az együttlét, a találkozás öröme, a beszélgetések ismét megerősítettek bennünket abban, hogy együvé tartozunk, hogy közösségünket egymással és Istennel is folyamatosan építenünk kell, bíztatást nyerve énekünk szavából: "Ne csüggedj el kicsiny sereg"...
A szerző az egyházközség lelkipásztora
