"Imádkozzatok érettünk is!" - beszélgetés Bellai Zoltánnal

Körkérdés-sorozatunk záró részében Bellai Zoltán főtanácsos válaszolt kérdéseinkre. A beszélgetést a tovább mögött olvashatják.

- Mi volt az elmúlt év legemlékezetesebb eseménye?

- Számomra mindig is sokat jelentenek azok az istentiszteleti alkalmak, amelyeken megérzem és átélhetem az összetartozás, a közösség erejét.  Ilyen alkalom volt október 31-én az Őrségi Református Egyházmegye gyülekezeteinek közös reformáció-ünnepi istentisztelete a gyönyörű szentgyörgyvölgyi templomban. A tele templom örömét, a gyermekkoromat idéző szárnyaló éneket, az úrvacsoravétel áhítatát azóta is őrzöm a szívemben. Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy ezen az ünnepi alkalmon részt vehettem.

- Mi volt az elmúlt év legörömtelibb illetve legszomorúbb eseménye?

Igazán szép, örömteli alkalmak voltak személyes életemben, kaposvári szolgálatomban, meg az egyházkerületi szolgálatomban is. Egyet-egyet emelnék ki ezek közül. 

Személyes életemben nagyon sokat jelentett számomra, ahogyan a gyülekezet megünnepelte kaposvári szolgálatom 25. évfordulóját. Jó volt megtapasztalni, hogy szeretnek, értékelik a munkámat, számítanak rám a következő években is.

Minden Karácsony előtt nagyon fárasztó, mégis gyönyörűséges számomra Kárpátaljára menni, ajándékokat vinni az ottani gyermekeknek és az egyedül élő, idős embereknek. Idei utunkról is számos emlékezetes képet hordozok a szívemben: az óvodások örömét, az ottani asszonykör énekét, a beregszászi cigány gyülekezet szeretetét. 

Egyházkerületi vonatkozásban a győrújbaráti missziói egyházközség önálló életét elindító ünnepi istentisztelet volt számomra olyan felemelő, optimizmusra okot adó alkalom, amelyen valóban azt éreztem, hogy az egyházkerületi vezetés missziói elkötelezettsége és fáradozása „nem hiábavaló az Úrban”.

Folyamatos szomorúságot jelentett számomra az elmúlt évben, hogy egymás után temettük el azokat az otthonlakókat, akik kilenc évvel ezelőtt elsőkként költöztek be a kaposvári Csertán Márton Otthonba. Szinte családtagként szerettem és tiszteltem mindegyiküket, elmenetelüket személyes veszteségként éltem meg, amit természetesen enyhített az a bizonyosság, hogy az Otthonból HAZA mentek. 

- Mi volt az amit igazán eredményként, és mi volt az, amit kudarcként élt meg az elmúlt évben?

- Alapvetően eredmény-orientált beállítottságú vagyok, így hát különösen sokat jelent számomra, hogy sok esztendő vajúdása után rendeződött az Őszikék Időskorúak Otthona helyzete: Kehidakustányban elkészült az új otthon, átköltöztünk Hévízről, stabilizálódott az intézmény anyagi helyzete. Az egyházkerületi vezetésnek már csak egy rátermett, folyamatosan ott lévő vezetőt kell találnia ahhoz, hogy a kehidakustányi otthon a református egyházi jelenlét egyik bástyája lehessen.

Feltétlenül eredménynek kell tekintenünk, hogy az ún. MVH-s pályázatok segítségével egyházi épületek egész sora újult és újul meg ezekben az években. Nagyon sok helyi munka és odaszánás, de legalább ennyi egyházkerületi odafigyelés kellett és kell ahhoz, hogy minden beruházás sikeresen fejeződhessék be, és az elnyert támogatásokat rendben és időben igénybe lehessen venni.

Apró kudarcok és csalódások folyamatosan érik az embert a mindennapi munkában, fontos az, hogy mindenre, a kudarcok és csalódások kezelésére is legyen erőnk abban, aki megerősít bennünket. Egy nagy kudarcról hála Istennek, nem tudok beszámolni. Folyamatos kudarcként élem meg azonban, amikor az egyházkerületi vezetés újító, jobbító, segíteni akaró törekvéseit értetlenség, vagy kicsinyességből, esetleg önös érdekekből fakadó értetlenség, elutasítás fogadja. 

- Mi  lesz a 2012  legfontosabb feladata?

- A kaposvári gyülekezetben ünnepi év a most kezdődő esztendő. Húsz éves az iskolánk, tíz éves a Csertán Márton Otthon. A megújult Presbitériummal már január elején elkezdjük az ünnepi alkalmak megszervezését.

Az egyházkerület számára is ünnepi év a mostani: négyszáz éves a Dunántúli Egyházkerület. Az ünnepi alkalmak megszervezése, az anyagiak biztosítása bizonyára sok háttér-feladatot jelent majd az egyházkerületi vezetés számára, és számomra is.

Idén ismét lesz REND, ezúttal Székesfehérváron. Fontos, hogy ez a reprezentatív és demonstratív esemény jó rendben menjen végbe, nagyon sok munkát igényel a jó előkészítés!

Ami jó részben a saját területem: pénzügyileg-gazdaságilag a szűkös viszonyok ellenére is egyensúlyban kell maradnunk, úgy, hogy a legfontosabb célkitűzések és feladatok (működőképesség, misszió, lelkipásztori szolgálat feltételeinek biztosítása) ne szenvedjenek csorbát.

Nagyon nagy, és éveken átívelő folyamat kezdődik meg a Pápai Református Kollégium életében: készülnek a felújítási-átépítési tervek, az egyházkerületi vezetés mindent megtesz azért, hogy az évtizedekre előre tekintő rekonstrukció anyagi feltételeit megteremtse.

- Van-e valami különös várakozása a 2012. esztendőtől?

- Igazában nincsen! Imádságos szívvel „csak” annyit kérek az Úristentől a régi, szép újévi ének szavaival: „Hogy jókedvednek esztendeje ez az új is légyen”!

- Végezetül mit kívánna 2012-re önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

- Hatvan év fölött az ember már tudja, milyen fontos, hogy erőt és egészséget kapjon az Úristentől. Magamnak feltétlenül ezt kérem, meg belső békességet, „csendes kis nyugalmat”, hogy tenni tudjam, amit Isten rám bíz 2012-ben.

Az egyházkerületi szolgálatban nagyon sokat jelent számomra az a testvéri és baráti légkör, amiben az egyházkerületi vezetéssel, és hivatali munkatársakkal együtt dolgozhatom. Talán nem nagy kívánság, ha azt kérem, hogy maradjon így 2012-ben is!

Szolgatársaimnak, és gyülekezeteink minden felelős őrállójának azt kívánom, hogy Pál apostol módján tudjanak nekifeszülni azoknak a feladatoknak, amelyek előttük állnak, akarjanak és tudjanak mindent megtenni azért, hogy Urunk dicsősége felragyogjon ebben a sok nyomorúsággal terhes világban.

Honlapunk olvasóit, miközben békés Újesztendőt kívánok Mindnyájuknak, református voltuk hitvalló vállalására és megvallására biztatnám legszívesebben. De volna egy Pál-apostoli szerény kérésem is Mindnyájuk felé: „Imádkozzatok érettünk is!”.

-fg-