„…miattatok káromolják az Isten nevét…”

(Róma 2,17-29) Elismerem-e vita nélkül, hogy a hitem és az életem nem fedik egymást? Hajlandó vagyok eltekinteni attól, hogy ezt a hibámat Isten előtt szépítgessem, hogy magyarázkodjam, és mentegessem magam? Kész vagyok-e Isten ítéletét tudomásul venni, és azt tiltakozás nélkül elfogadni?

Rábízom-e magam, amikor az elmúlt esztendők mulasztásait, mint egy tükröt elém tartja? Fel tudom-e fedezni szerény nyomát annak, hogy legalább kis mértékben törekedtem arra, hogy cselekedjem a jót, és életemet próbáljam össze egyeztetni a hitemmel? Ezeket a kérdéseket nemcsak egyen egyenként, hanem, mint Isten népe is fel kell tennünk magunknak. A modern világ a keresztyén egyházat a hiteltelensége miatt nem akarja elfogadni, így nemet mond az általa hirdetett üzenetre, az evangéliumra is. Szíven csap-e a fenti Ige jogos vádja: „…miattatok káromolják az Isten nevét”?

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/