"Megérte eljönni" - Lelkésztovábbképzés Balatonfüred

Móriczné Bátki Anna, 2012-04-17 04:00:00

Füred, mint mindig, gyönyörű. Illatoznak a virágok, a rigók énekelnek, a fejünk felett örvös galambok, tengelicek, cinkék, barátposzáták röpdösnek, a bokorban vörösbegy ugrál és a tó arcának örökös változása megunhatatlan. Már ezért érdemes volt eljönni.

Nem csak ezért. Itt vannak a lelkésztársak, akik közül némelyeket évek óta nem láttunk. Jó újra találkozni, megtudni, hogy van a másik, mi foglalkoztatja éppen, hogy van a családja, a gyülekezete és mi van a szomszédjával, aki most nem jött el. És vannak újak is, akiket eddig nem ismertünk. Izgalmas kérdés, hogy felvállaljuk-e, hogy még nem találkoztunk, odamegyünk-e egymáshoz, vagy úgy csinálunk, mintha mindenkit ismernénk, hiszen nekünk már mindent tudni kellene. Esetleg eszünkbe jut, hogy valakivel miért is nem tartjuk a kapcsolatot tizenéve. Jó a találkozás, a szünetbeli és az esti beszélgetés. Már ezért is megérte eljönni.

Aztán kezdődnek az előadások. Nem tudom, tudnak-e újat mondani a készülésről, az igehirdetésről. Tudtak.

Vladár Gábor előadásából az volt a legérdekesebb, hogy a történeti-kritikai (nem történet-kritikai, legyünk pontosak, tudjuk mi már egyháztörténetből, milyen sok múlik néha egy i-n!) exegézis, tulajdonképpen nem segíti, hanem megnehezíti az igehirdetést, mert visszavisz a múltba és otthagy, pedig az lenne a jó exegézis, ami igehirdetésre kényszerít. A Biblia szerint az igehirdetés történelmi emlékezés, nem lezárt hanem önmagán túlmutat és ígéret és reménység van benne a jövőre nézve. Nagyon tartalmas előadás volt, majdnem 2 oldalt jegyzeteltem és az igazat megvallva iszonyú fáradtan érkeztem, de az előadás felébresztett és fel is töltött. Az esti áhítat is nagyon jó volt. Szabó Előd tartotta a Róma 1:1-7 alapján. Igehirdetőnek lenni valóban kiváltság. Közben kialakult egy izgalmas vita is arról, hogy vajon a lectio continua és annak is melyik változata vagy a perikópa rend az egyedül üdvözítő alapíge-választási lehetőség.

Szerdán Hanula Gergely tartotta a bibliamagyarázatot az agapé és a philia közti -esetleg csak stilisztikai – különbségről. Püspök Úr előadása Bonhoeffer finkenwaldi homiletikájáról nagyon sok hasznos dolgot tartalmazott (pedig azt hittem szörnyen unalmas lesz), és voltak benne olyan újdonságok is, amelyeket, ha pár évvel korábban tudok, talán sok szenvedést elkerülhettem volna (például: a prédikáció utáni üresség, nyugtalanság jó jel és szükség van visszajelzésre, ami esetenként lelkigondozás is kell legyen). Nagyon érdekes volt az a gondolat is, hogy vannak igék, amikre csak később érünk meg ( vagy amik később érnek meg bennünk), de ezeket is át kell rágni; arra az esetre, ha netán már nem marad időnk egy új prédikáció megírására (amit mindig nappal kell megtenni), akkor mindig tartsunk magunknál néhány már jól kidolgozott vázlatot és azok közül vegyük elő valamelyiket. Egyébként Bonhoeffer is a lectio continuát javasolja ;-).

Délután Bencze Lóránt professzor úr (ELTE) előadása következett az igehirdetésről a kommunikációs-információs és gazdaságkorban. Sajnos számomra ez a fogalomvilág távoli, nem nagyon tudtam jegyzetelni, mégis volt egy gondolat, amit elhoztam magammal: ma akkor működik a kommunikáció, ha látszólag átállok a másik oldalra, ha nem úgy viselkedem, ahogyan szoktam, ahogyan elvárják, mint amikor jégen vezetünk: ha jobbra akarunk menni, balra kell tekerni a kormányt.

Csütörtök reggel jó érzés volt felfedezni, hogy még egész sokat értek héberül (legalábbis abból az Ámósi szakaszból).

Nagyon érdekes volt, hogy Szűcs professzor úr szinte összefoglalta a korábban elhangzottakat, pedig csak aznap reggel érkezett (az már igazán mellékes, hogy egyikük almát a másik tortát említ, amikor szeletelésről van szó).

A gyülekezet alapja nem a páli, hanem a Jézus körül lévő gyülekezet, az asszonyokkal, gyerekekkel. A mérce mindig Jézus. Amit mondott, amit tett. A többi akkor is lehet tévtanítás, ha bibliai idézetekkel támasztják alá.

Ebéd után felfedeztem a kiserdőt a kórház mögött. Valami hihetetlen: egy igazi erdő a város közepén (na jó, kiskorában angolpark volt).

Délután a kazuáliákról beszélgettünk kisebb csoportokban. Legtöbben a temetéses csoportban voltak (bármilyen viccesen hangzik elsőre: a temetési beszéd legyen halottszerű), és az esküvőiben a legkevesebben...

Este megismerhettük a pápai Teológia új ószövetségesét, Dr. Balla Ibolyát. A pénteki bibliatanulmányt is ő tartotta, majd a fórum következett. Idő hiányában csak a vezetőség mondhatott el pár dolgot.