„Hiszen az Isten országa nem evés és ivás…”

(Róma 14,13-23) A szabadság csúcsa, amikor az ember annyira szabad, hogy hitből nemet mond arra, amit Isten akarata rossznak tart; sőt, lemond a saját szabadságáról a másik szabadságáért. 

Krisztus ezt tette: Övé volt minden hatalom, és mégis szolgai formát vett fel. Ez a szabadság maximuma. Innentől kezdve lényegtelen, hogy mit szabad enni és inni, meg milyen napokat lehet megünnepelni, és milyen zenét szabad hallgatni? A dolgok nagy része nem önmagában rossz, vagy jó (14), hanem mert annak tartjuk, mert számos jó, vagy rossz érzet tapad hozzá. Nem a rossz és a jó viszonylagos, mert igenis van Isten szerinti jó és rossz, hanem az értékelésünk viszonylagos. Pál az egyes ételek megítélésével kapcsolatban mondja ezt, de érdemes a gondolatát kiterjeszteni, miszerint önmagában minden tiszta, és attól lesz rossz, hogy rosszul élünk vele (20). Nem az internet rossz önmagában, hanem ahogy élünk vele. Az Isten országa nem evés és ivás, mondja az apostol. Ezt a fontos kijelentést ne csak szó szerint értsük, mert itt azt adja hírül az Ige, hogy az Isten országában nem jelennek meg problémaként azok az olcsó morális kérdések, amelyekkel itt ítélkezve töltjük az időnket (13). Ott igazság, békesség és öröm adatik nekünk, a Szentlélek által (17). 

5Mózes 32,1-25

1. zsoltár

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/