Segítő kezek a Ringató óvodában - Szeretethíd Veszprémben

2012. május 19-e szép tavaszi nap volt. Ezen a napon a veszprémi református újtemplom gyülekezete úgy döntött, hogy Isten iránti háláját fejezi ki oly módon, hogy egészen apró, hétköznapi segítséget nyújtva kapcsolatot teremt a közvetlen környezetében élő református, más vallású, és nem hívő testvéreivel is.

Tettük ezt egy olyan napon, amikor sok más református közösség is együttes munkával dolgozott hasonló elhatározással a szívében az egész Kárpát-medencében. Maroknyi vidám, lelkes csapat indult a templomhoz közeli Ringató Körzeti Óvodába, hogy közös munkával megszépítsük az óvoda udvarát. Korom Irén óvodavezetőtől megtudtuk azt is, hogy ilyen jellegű „külső” segítséget egész eddigi pályafutása alatt nem kaptak.

A református csapat tagjai között négy ifjú legényke is serénykedett, fiatal felnőttek, és az idősebb generáció is képviseltette magát. Lendületes és összehangolt munkával másfél óra alatt teljesítettük a kitűzött célt.

A Veszprémi Egyházmegyében rajtunk kívül Vörösberényben, Csajágon és Sólyban építették a Szeretethidat. Bízunk benne, hogy valóban híd épült közöttünk. Apró, alig felmérhető a segítség… de ha többen lennénk… és többször tennénk? 

József Attila

A SZÁMOKRÓL

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

A nap és a reményteli folytatás mottója: bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!  (1. Korinthus 10. 31.)