Gondolatok a szombathely-körmendi Generális Konventről

Talán nem is volt még olyan Generális Konvent, ahol ennyi kedvességgel, törődéssel, odaadással vettek volna bennünket körbe, ez a figyelmesség a sok vitás ügy között jó érzést adott – mondta Szabó István a Parókia Portálnak adott interjújában az elmúlt héten Szombathelyen megrendezett ülés kapcsán. A Parókia Portál beszélgetéseit az ülés résztvevőivel a tovább mögött olvashatják.

A megújult ecset
A 400 éves Dunántúli Református Egyházkerület meghívására Szombathelyen, illetve az egyházkerület megalakulásának helyszínén, Körmenden tanácskoztak a Kárpát-medencei magyar református egyházak képviselői. Összegyűjtöttünk néhány gondolatot a résztvevőktől, amit a konvent margójára ajánlunk, elsőként nem is a tanácsteremből, hanem a festővászon mellől.

Mátyás Lajos nyugalmazott esperes ugyanis megfestette az összes dunántúli református templomot. 
- Amikor esperes voltam, beszáradtak az ecsetjeim, mert nem volt időm festeni. A feleségem ötlete volt, hogy fessem meg az egyházmegyém 54 templomát, aztán megfestettem a többit is, összesen 351 templomot. 
Mátyás Lajos somogyi származású, ezek a templomok állnak a legközelebb hozzá. 
- Nem főurak, hanem egyszerű emberek építették ezeket a templomokat, nekünk pedig ápolni kell őseink hitét és hűségét, hiszen az is óriási dolog, hogy eredeti állapotukban megőrizték őket az utókornak – teszi hozzá.

Azok is eljönnek, akik eddig távol maradtak

A visszatekintés időszakában élünk, ez a 400 év olyan tekintélyes időtartam, amely arra kötelez minket, hogy Isten iránti hálával tekintsünk vissza az elmúlt századokra– erősíti meg a dunántúli egyházkerület főgondnoka. Huszár Pál a rendszerváltozás utáni időszakról beszél, amely sok változást hozott a kerület újkori történetében is, hiszen a hit megélése azóta nem ütközik akadályokba. 
– A pártmegbízottak már nem figyelnek és nem nézik, hogy ki köt házasságot templomban. Az iskolarendszerben is pozitív folyamat indult el, van már négy református gimnáziumunk, általános iskoláink és óvodáink. A tanévnyitókra megtelnek a templomok, és Isten szent hajlékába eljönnek azok is, akik eddig nem fordultak meg ott. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy hányan kapnak megszólítást az Úrtól. Az oktatási intézményeket csodálatos missziós lehetőségnek tartom, bár időnként érnek minket vádak, hogy nem kellene ennyire az iskolákra összpontosítani, hanem inkább a gyülekezetek építésével kell foglalkozni. Úgy vélem, hogy amikor az iskolákkal foglalkozunk, akkor a gyülekezetekkel is, hiszen ezzel nekik is lehetőséget teremtünk a megújulásra, a gyarapodásra.

Szilárd hit és kapcsolatok
A régmúltban és most is szilárd hitre van szükség – állítja Steinbach József. A dunántúli püspök azt mondja, kissé zavarban volt, amikor tíz perc alatt kellett bemutatni az ünnepségen az egyházkerületét, mert számos dolog történik a Dunántúlon. A püspök elsőként a személyes kapcsolatok ápolásának fontosságát hangsúlyozza. 
– Sok helyen elsikkadnak a személyes kapcsolatok a rohanó világban, szeretném, ha az egyház viszont az a hely lenne, ahol ápoljuk a kapcsolatokat a lelkészekkel és gyülekezetekkel. Fontosnak tartom, hogy folyamatosan kommunikáljunk az örömökről és gondokról. Egy helyzet akkor mérgesedhet el, ha nem beszélünk róla időben, és hagyjuk felgyűlni a dolgokat.
A püspök szólt arról az elhatározásukról is, hogy minden 10 ezer lakosú, vagy annál nagyobb településen szolgáljon református lelkipásztor. 
– Biztos vagyok benne, hogy 10 ezer ember között mindenhol vannak reformátusok, akiket korábban valahol útközben elveszítettünk. Komoly eredményeink vannak azokon a helyeken, ahol már megkezdtük munkánkat. Az intézmények, iskolák átvétele az önkormányzatoktól pedig a jövő generáció hitének erősítését is szolgálják.

14 milliót gyűjtöttek a gyerekek
Hogy mennyire fontos a jövő generáció, arról éppen Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka beszélt a Generális Konventen. A közoktatási alapról szóló beszámolójában elmondta: a református iskolákban tanuló diákok tavaly tizennégymillió forintot gyűjtöttek össze az alapba. 
– Hálásak lehetünk azoknak az iskoláknak, amelyek megértették az adománygyűjtés lényegét. Ez olyan közösségvállalásról szól, ami túlmutat az iskolák falán és hatással lehet az egész Kárpát-medencei református nevelésre.
Ábrám Tibor portálunknak azt mondta: a diákok az adománygyűjtésen olyasmit tanulnak meg, amit nem lehet tanórákon elsajátítani. Miskolcon például a Lévay József Református Gimnázium diákjai süteményt sütöttek adventkor, amit a főutcai vásárban adtak oda adomány ellenében. A gyerekek elmondták, hogy mire gyűjtenek, és az emberek szívesen adakoztak. Volt olyan osztály, amelyik 126 ezer forintot gyűjtött. Az adománygyűjtésből január végéig befolyó pénzt a református egyház zsinata megduplázta. A pénzből határon túli iskolákat és óvodákat támogattak különböző formában. Az úgynevezett végvárprogramban például óvodák indítását támogatták egyszeri összeggel. 
– A határtelepüléseken a magyar megmaradásnak fontos intézménye lehet az óvoda. Tizenöt református egyházi jogi személy pályázatát tudtuk támogatni. A megmaradási programban nehéz körülmények között működő intézményeket segítünk. Létrehoztunk egy szerény tartalékalapot is nem várt kiadásokra. A Bibliaprogramunkban idén szeptemberben a Kárpát-medence valamennyi református iskolájában Szentírást ajándékozunk 9. évfolyamos diákoknak. Az alapot a Bibliatársulat és a Kálvin Kiadó is támogatja.

Nem kérnek a szlovák nyelvű kátéból
A határon túli magyarság nem egyszerű helyzetéről Fazekas László felvidéki püspök is beszélt. Az egyházvezető úgy fogalmazott: miután csatlakoztak a felvidékiek az egységes Magyar Református Egyházhoz, feszültté vált a helyzet Szlovákiában. 
– Novemberi zsinatunk leszögezte, hogy egységében képzeljük el szlovák testvéreinkkel a jövőt, de a magyar református egyház tagegyházaival is szeretnénk kapcsolatban lenni. Ezt követően a zsinat megfogalmazott egy szkovákoktól eredő óhajt, hogy jöjjön létre egy bizottság, amely rendezi a nyelvi problémákat. Ilyenek például az elszlovákosodó gyülekezetek, ahol a gyerekek szlovák iskolába járnak, de magyarajkú lelkész szolgál. A bizottság el is kezdte feltérképezni a helyzetet, jelentést adnak arról a zsinati tanácsnak, hol szükséges beavatkozás, törvényi rendelet vagy szabályozás.
A Generális Konvent döntött arról is, hogy kiadja a többi közt szlovák nyelven is a Heidelbergi Kátét, de mint a püspök mondta, „ a szlovák testvérek értetlenségüket fejezték ki emiatt és elzárkóztak."

Több igei tartalom
A Magyar Református Egyház időszaki kiadványa a Kálvincsillag nevű magazin, amely szépen dokumentálja az egységet – vélte Fekete Károly református lelkipásztor, az újság főszerkesztője. 
– Az elmúlt két évben kialakult a munkatársi gárda; a Kálvincsillag elkészítésében az egyházkerületek sajtóreferensei és a református médiaműhelyek munkatársai is részt vesznek. Felvetődtek olyan vélemények, hogy jelenjen meg jobban az igei tartalom az újságban, és népszerű, de teológiailag világos vezetésű írások szülessenek.

Kopácsol az magától is
Bölcs döntésnek nevezte Szabó István dunamelléki püspök a Generális Konvent határozatát arról, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja ezentúl szerepeljen a jeles református napok között. 
- Arra kértük a gyülekezeteket, hogy harangszóval is emlékezzenek június 4-én. Ezután nem kell többé arra emlékeztetni, amit egyébként is megtennének szívből, jó szándékból, és nemzetük iránti együttérzésükből. Egy régi mondás szerint nem kell a harkályt arra kérni, hogy kopácsoljon, kopácsol az magától is - helyreállt a régi rend.
Szabó István püspök a Generális Konvent ülése után azt is hangsúlyozta, hogy a dunántúliak példásan megszervezték az ünnepet. 
- Leginkább a vendégszeretet sok szép gesztusa volt maradandó. Talán nem is volt még olyan Generális Konvent, ahol ennyi figyelmességgel, kedvességgel, törődéssel, odaadással vettek volna bennünket körbe, ez a sok vitás ügy között jó érzést adott.

Sike Gábor - Fekete Zsuzsa 

Kapcsolódó link:http://www.parokia.hu/hir/mutat/3630/