A veszprémi gyülekezet többgenerációs tábora


Idén, immáron 3. alkalommal került megrendezésre a Veszprémi Református Egyházközösség többgenerációs tábora közel 80 fő részvételével, melynek Zselickisfalud adott otthont. A somogyi kis községben négy napot töltött együtt gyülekezetünk apraja-nagyja, egészen a legkisebb egy éves gyermektől a már 70. életévét is betöltő idősebb egyháztagjainkig.

Kirándulásunk fő témája az Öröm volt, az igaz örömök átélése, az öröm: maga a Szeretet. 

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” Pál levele a Filippiekhez 4,4.

Az öröm motívuma végigkísérte napjainkat a zselici táj dimbes-dombos, nyugodt, békés környezetében: az ébredés, a közös étkezések, a közös beszélgetések, valamint a közös imádkozások mindenki lelkét örömtelibbé varázsolták, s sokak Isten-kapcsolatát még erősebbé tették. Mindezen közös programok mellett sor került még gyülekezeti kirándulásra is, melynek úticélja Ibafa volt, ahol megtekinthettük a pipamúzeumot, valamint a helyi templomot. Természetesen a közös sportvetélkedők alatt együtt örültünk a másik örömének, máskor pedig kézműves foglalkozás keretében tanulhattunk meg új technikákat, szívmelengető ajándékokat készíteni mások számára.

„ Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” Pál levele a Rómaiakhoz 13,8.

Én idén először vettem részt ebben a többgenerációs táborban, s a sok új élmény, kaland mellett hálát adok azért is, hogy rengetek új emberrel találkozhattam, ismerkedhettem össze; eddigi barátaimmal pedig még szorosabbá fűzhettem a kapcsolatom.

Ebben a pár napban sokat tanultam az örömről, a mindennapi apróságokban elrejtett csodákról, arról, hogy olykor a legkisebb kincs az, mely a legszebben tudja visszaverni a Nap sugarait.

A közös áhítatok alkalmával, s a közös esti beszélgetések folyamán is éreztem, hogy ebben a közösségben nem vagyok egyedül, hogy a hitünk elég erős ahhoz, hogy életünk nehézségeit, árny oldalát legyőzve, a szeretet, s boldog pillanatok vezéreljék életem/életünket. 

Úgy hiszem, az Istenhez vezető úton is tettem előre pár lépést, s Isten kapcsolatomat is sikerült jobban elmélyítenem, hitemben megerősödnöm.

Fontosnak tartom, hogy ne csak az ilyen jellegű gyülekezeti táborokban tudjuk átérezni az Isten-közeli, örömteli pillanatokat, hanem a mindennapi szépségekben: a nevetésben, a csöndben, egy gyertyaláng fényében, a lenyugvó alkonyatban, vagy éppen a könnyek örömében is érezzük, hogy sosem vagyunk egyedül.

Köszönöm ezt a pár napot a gyülekezetnek, hogy mint új táborozót, örömmel fogadtak, s remélem az élmények, s az együtt tanultak által Isten Szentlelke gazdagabb, s építő emberekké tesz bennünket. 

A záróbeszélgetésben mindenki felírta egy kis lapra, hogy mi volt számára a legfontosabb. Jó és egyszerű szavak szép koszorúvá fontódtak. Ezekből áll itt egy kisebb csokor: „sportvetélkedő, a hetes fonás”, „a hét hullócsillag”. „Itt megállt az idő és helyet adott az örömnek”. „Új barátok, harmadik hely”. „Foglalkozások, gyilkosozás”. „Az hogy megismertem Annát”. „Örülni nem csak magunknak lehet”. „Jövőre legyen mindenki itt!”.

„Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.”
Pál levele a Rómaiakhoz 1,4-6.

Veszprémi gyülekezet többgenerációs tábora

2012. Zselickisfalud

16 fotó található ebben a galériában