Az orvos mint őrálló - Dunántúli Református Orvosok III. Találkozója

Mintegy ötven orvos vett részt az „Az orvos mint őrálló” téma köré szervezett Dunántúli Református Orvosok III. Találkozóján, melyet a Dunántúli Református Egyházkerület jóvoltából rendeztek meg 2012. október 6-án. A rendezvénynek a Pápai Református Teológiai Akadémia adott helyet.

A találkozó áhítattal kezdődött, melyet Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke tartott. A püspök Dávid és Mefibóset története alapján szólt arról, hogy sokszor a beteg és az orovos együtt élik át a tehetetlenség és a fenyegetettség állapotát. Az Ige alapján felvetette azt a kérdést is, hogy vajon mi van azokkal, akik nem a "király unokái" azaz nyomorúságuk ellenére is bizonyos értelemben "szerencsés" helyzetben vannak. Mi van azokkal, akiknek nincsenek kapcsolataik, nincsen pénzük? Szükségünk van egymásra - hangsúlyozta Steinbach József.

 Köntös László, az egyházkerület főjegyzője köszöntése után előadásokkal folytatódott a nap programja. 

Dr. Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora előadását „A gyógyító Jézus nyomában” címmel tartotta. Mondanivalóját a Christus medicus (gyógyító Krisztus) képére építette. Krisztus emberekhez fordulása a korábbi ókori orvoslás ridegségéhez képet irgalmasabb, az emberekhez való hozzáállásban újszerű jelenség volt. Az előadás második részében napjainkról volt szó, arról a közegről, amelyben élünk és amelyben az orvosnak - és a lelkipásztornak - őrállóként kell léteznie. A rektor egy 2006-ban készített felmérést ismertetett, mely az emberek döntő többségének a transzcendencia, a másik világ, a lelkiség iránti nyitottságát mutatta ki, valamint azokat a zsákutcákat, melyekben az emberek próbálják megélni a vallásosságukat.

Ebben a közegben él az orvos és a lelkipásztor, akiket, mint segítő foglalkozásúakat fenyeget az ellaposodás, elhasználódás, megkeményedés és tisztátalanság veszélye. Védekezni azzal lehet, ha a hivatását végző segítő az élő víznek forrásából táplálkozik, nap, mint nap az Igéből él, és abban a közegben, azon a helyen ahol él és dolgozik lesz építő, őrálló szolga - zárta előadását Dr. Vladár Gábor. 

Rövid szünet után Dr. Bene Éva nyugalmazott reumatológus főorvos előadását hallgatták meg a résztvevők „A magyar egészségügy helyzete, és javaslatok az ágazat helyreállítására” címmel. A jelenlegi kormány első félideje, és az egészségügyi helyzet elemzése után megoldási javaslatokat fogalmazott meg az előadó. Szilárd erkölcsi alapon álló, jól szabályozott, magas színvonalú egészségügyi ellátásra van szükség, melynek alapja a haszonelvűség helyett a keresztyén áldozatvállalás, esélyegyenlőség és közteherviselés kell hogy legyen.

A betegellátással kapcsolatos keresztyén gondolkodást Jézus Krisztus példája és az irgalmas samaritánus példázata szükséges, hogy megalapozza: a betegellátás nem üzlet: együttérzés, törődés, munka, idő, áldozat szükségeltetik hozzá. 

A konferencia következő programpontja Dr. Debreczeni László személyes hangvételű beszámolója volt. Az előadó egész életútját magába foglaló, összegző bizonyságtétel „A hitet megtartottam – a hit megtartott” címet kapta, mely cím válaszul is szolgál arra a kérdésre, hogy egy 1957-ben ártatlanul  börtönbüntetésre ítélt egyetemi hallgatónak, későbbi bányakórházi kutatóorvosnak mi adhatott erőt élete viszontagságai közepette.

Ismét szünet után további személyes jellegű hozzászólások következtek – az őrállóság kérdéséről 10 perces felszólalásokban fejtették ki véleményüket az előre felkért hozzászólók.

Dr. Tölgyesiné Dr. Csontos Eszter kőszegi fogorvos, presbiter az őrállóság jellemzői közt említette, hogy egy őrálló minden helyzetben készen áll a cselekedetre, nem hezitál, nem pihen, nem mondhat nemet. Az orvos mint őrálló az emberi életre vigyáz – az emberi testet tartja karban. Az emberi test pedig nem más, mint a Lélek temploma. Ha kárt teszünk a testben, a lélek is károsul, Isten tulajdonát károsítjuk. Istennek célja van az emberekkel, az orvos abban segít, hogy minél több ideig teljesíthessék, amit Isten szán nekik.  – mondta a hozzászóló.

Ferentziné Dr. Bogyó Anna magyarszecsődi háziorvos saját maga által foltvarráshoz hasonlított előadásában az életéből vett mozzanatokkal, jelenetekkel, mondatokkal illusztrálta, miként érezhető Isten gondviselése, és az őrállóva elhívatás az orvosi és a magánéletben is.

Dr. Széplaki Annamária háziorvos és férje, Antal György ajkai lelkipásztor is a hozzászólók között volt. Míg a doktornő két erőforrásként a család és a hit erejét emelte ki rövid előadásában, addig férje egy igei köszöntés után azokra a közös pontokra irányította a hallgatóság figyelmét, melyek az orvosi és lelkipásztori hivatást összekötik. „Az őrállónak az őrtoronyban a helye: naponként föl kell rá menni. Hogy mit lát, azt az határozza meg, hogy milyen magasra tud fölmenni. Ma? „Csak változást és romlást lát a szem.” (RÉ 511) Ahhoz, hogy mást is lássunk, följebb kellene mászni. De van-e erőnk följebb kapaszkodni?” – tette fel a kérdést Antal György.

Dr. Szabó György háziorvos, a Pápai Református Egyházmegye gondnoka az egység gondolatát hangsúlyozta. Azt, hogy egy-egy őrálló önmagában kevés, az őrállóknak össze kell fogni, és valódi közösséget alkotni.

A konferencia végén az egyházkerület vezetősége, valamint a résztvevők közös elhatározásukat fejezték ki azt illetően, hogy folytatni kívánják az immár harmadik éve tartó találkozó-sorozatot. A jövőt illetően igények is megfogalmazódtak: nem feltétlenül csak szakmai kérdéseket kellene kidomborítani, hanem inkább lelki témájú előadásokra lenne igény.

Dunántúli Református Orvosok III. Találkozója

Pápa, 2012. október 6.

32 fotó található ebben a galériában