Az erő, a szeretet és a józanság lelke – lelkipásztorszentelés és díjátadó

Huszonöt református lelkipásztort szenteltek fel a pápai református templomban 2012. október 13-án. A lelkipásztorrá szentelést azok kérhetik, akik sikeres lelkészképesítő vizsgát tettek, és szentelésükre irányuló kérelmüket a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlése elfogadta. A szentelés után önállóan választható lelkipásztorrá minősülnek. 

A nap Egyházkerületi Közgyűléssel vette kezdetét, ezután következett az ünnepi istentisztelet. A bevonulók között a felszentelendő lelkipásztorok előtt  Steinbach József püspök, Huszár Pál főgondnok, Köntös László lelkészi és Dr. Baráth István világi főjegyző, Bellai Zoltán főtanácsos, valamint a Dunántúli Református Egyházkerület egyházmegyéinek esperesei és gondnokai voltak jelen.

A jelenlévőket Bellai Zoltán köszöntötte; a Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből olvasott lekciót követő imádságban a főtanácsos hálát adott azért, hogy egy kétezer éves folyamat lelki részesei, és a Jézus Krisztusban való hit által az Ő összes javainak örökösei lehetünk. A hálaadás mellett kérés is van szívünkben, hogy a tőlünk telhető legteljesebben hadd tudjuk kérni, megtenni és követni az Úr akaratát – fogalmazott Bellai Zoltán.

Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke végezte. Igehirdetésének alapjául a korábban felolvasott igeszakasz egy verse szolgált: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

„Huszonöt lelkipásztor önálló szolgálatára kérhetjük Isten áldását. Hosszú volt az idáig vezető út, a felkészülés, de igazából most kezdődik el a szolgálat” – kezdte az igehirdetést Steinbach József, majd megszólítva a felszentelésre váró lelkipásztorokat, folytatta: „A belső elhívást, amelyet a Lélek támasztott a lelketekben, az egyház felismerte, és most kinyilvánítja és megpecsételi. Ilyenkor különösen fontos elcsendesedni, és alázattal arra figyelni, mit akar mondani Isten Igéje.” 

„Ez az Ige először is arra a szolgálatra mutat rá, amelyet a lekcióban egyértelműen hallhattunk, és minden, amit tesztek, ehhez a szolgálathoz kapcsolódik. Az evangélium örömhírének hirdetéséhez: hogy megváltott emberek vagyunk, és csak a minket megváltó Jézus Krisztusba vetett hit kész egyedül átformálni az egyéni és közösségi életet.” – fogalmazott a dunántúli püspök. Hogy mindez valósággá válhasson, Isten Lelkét kell segítségül hívnunk – azt a Lelket, amelyről a felolvasott igevers is szól. Az erő, a szeretet és a józanság lelkét. 

Az erő lelkéről beszélve Steinbach József elmondta: szükség van az erőre. A lelkipásztori szolgálat folyamatos, összetett, hitelességet igénylő szolgálat. Nem túlozva is 24 órás szolgálat. Ha izgat bennünket az ügy, Isten ügye, Krisztus ügye, az Ige egyházának ügye, akkor ez folyamatos szolgálatként jelenik meg a lelkipásztor életében. A lelkipásztor feladatai a szentségek kiszolgáltatásával kezdve a szószéki szolgálaton át a gyermekmunkát, az adminisztrációt, és még mi mindent magukba foglalnak. Nem vagyunk tökéletesek, de minden ismert és nem titkolt nyomorúságunk ellenére kiábrázolódik rajtunk Krisztus. Hitelesnek tartanak bennünket – ez alapvető missziói eszköz. „Elég ezt felsorolni, hogy leboruljunk és könyörögésre induljunk: Istenünk, add Lelkedet és benne az erőt; erő felett való az út, amely előttünk, és különösen ifjú szolgatársaink előtt áll, könyörülj rajtunk, adj erőt” – fohászkodott a püspök. 

A páli felsorolásban, s így az igehirdetésben is a szeretet lelke következik soron. „A szeretet ott kezdődik, hogy szeretjük egymást. Szolgatársak, akiknek egy az ügyünk, megbeszélve a problémákat, szeretjük egymást. Oly sok hiányosságunk van ebben, annyira szükségünk van egymásra” – jelentette ki a prédikátor. Második lépcsőben az emberek felé irányuló szeretetet említette – a mindenkit kivétel nélkül szerető indulatot. Oda kell szeretnünk az embereket Krisztushoz. A krisztusi szeretetnek közösségteremtő ereje van. Harmadik lépésként pedig kérlek benneteket, szeressétek az Ige egyházát, konkrétan a magyar református anyaszentegyházat – fogalmazott Steinbach József. 

„A hívő ember két lábbal a földön jár, a realitások talaján áll,  reménységgel előretekint és állandó kapcsolata van az élő Istennel. Nem rajongó, és nem közömbös bizonyság, amivel rendelkezik. Dietrich Bonhoeffer szavaival: szent szenvedély. Szükség van erre a bizonyságra. Tevékeny ráhagyatkozásnak kell lennie életünknek… Mi tesszük szorgalmasan a dolgunkat – az eredményt pedig az Úrra bízzuk, és így megszabadulunk minden görcstől.” – mondta a püspök.

„Nem a félelem – nem a csüggedés lelkét adta az Isten. – ez a szolgálat prófétai jellegére utal. Egy össze-vissza világban kell bátran hirdetni a Jézus Krisztusban kimutatott üdvözítő isteni akaratot. Szelíd, de határozott szeretettel hirdetni, hogy Jézus Krisztus az út, igazság és élet. A keresztyénség megerősödése ettől függ, hogy adatik-e nekünk ez a prófétai lelkület, ez a bátorság” – zárta igehirdetését Steinbach József. 

A prédikációt követően a lelkészszentelés következett. Az esküt Köntös László főjegyző vezetésével tették le a frissen felszentelt lelkipásztorok. 

„Ünneplő Gyülekezet! A Dunántúli Református Egyházkerület Balatonfüreden, 2012. szeptember 27-én tartott közgyűlése foglalkozott a lelkészszentelésre jelentkezettek kérésével. Megállapította, hogy huszonöt szolgálatot teljesítő lelkésztestvérünk kérte a felszentelésre bocsátását. Az Egyházkerületi Közgyűlés a kérelmeket megvizsgálta, és megállapította hogy a jelentkezők a lelkészszentelésre bocsátás valamennyi feltételének megfelelnek” – tájékoztatta a gyülekezetet Köntös László, majd egyenként szólítva hívta az úrasztala köré a szentelésre várókat. Az egyházi gyakorlat szerint két kérdés megválaszolása után az eskü letétele, áldás, püspöki imádság, majd a kézrátételek voltak soron. 

Steinbach József püspöki imádságában így fogalmazott: „Urunk, magasztalunk azért, hogy emberi eszközöket használsz dicsőséged munkálására az anyaszentegyházban. Köszönjük testvéreinket, akik most színed előtt, a gyülekezet közösségében előtted leborultak. Köszönjük, hogy kiválasztottad őket; tedd hű követőiddé őket, hogy naponta lábad elé boruljanak, mint akik nem uralkodni, hanem téged követni kívánnak. Véreddel mosd meg őket, fedezd el bűneiket, öltöztesd őket fehér ruhába, hogy legyenek alkalmasak a bizonyságtételre. Atya, Fiú, Szentlélek Isten, fogadd el, tartsd meg és áldd meg őket, igehirdetéseiket, szolgálataikat, egyházadat, a te népedet. Ámen.”

Miután az egyházmegyék esperesei kézrátétellel egyenként megáldották a felszentelt lelkipásztorokat, az egyházkerület elöljáróinak kézfogása következett, majd a püspöki kiküldés és áldás hangzott el. A felszentelt lelkipásztorok részéről Szakács Sándor lelkipásztor imádkozott.

Ezt követően Dr. Huszár Pál főgondnok köszöntötte a felszentelt lelkipásztorokat, majd a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatóiból, valamint dunántúli lelkipásztorokból álló egyesített kórus szolgálatát hallgatta meg a gyülekezet – vezényelt Veresné Petrőcz Mária karnagy. -, majd a

Az ünnepi együttlét következő részében a Pro Pannonia Reformata díjak átadására került sor. 

A Dunántúli Református Egyházkerület Tanácsa határozata szerint 2012-ben Pro Pannonia Reformata díjat vehetett át Csajági Dezső nyugalmazott lelkipásztor, valamint Dr. Herczeg Pál és Dr. Papp Vilmos nyugalmazott lelkipásztorok, a KRE-HTK professzorai. A kitüntetettek szolgálatát Dr. Huszár Pál főgondnok, Máté László esperes és Balogh Péter egyházmegyei gondok méltatta. (A laudációk szerkesztett változata a Dunántúli Református Lap karácsony előtti számában jelenik meg.) 

Végül Köntös László főjegyző zárómondatai hangoztak el. A főjegyző hálaadással idézte fel a Jubileumi Évet, amelynek ez lelkészszentelő istentisztelet a hivatalos záró eseménye. Mint  mondotta, a 25 lelkipásztor szolgálatba állása a jövőbe mutat, így kapcsolódik össze a múltunk a jelennel s a jövővel. Bemutatta a Jubileumi Év záró alkalmára Kránitz Zsolt levéltáros szerkesztésében megjelent könyvet, amely dunántúli lelkipásztorok sajátkezű önéletírását tartalmazza 1823-tól 1952-ig, s szólt arról, hogy ezt a hagyományt a Kerület újra folytatni kívánja. Végül a főjegyző a Jubileumi Évet az Egyházkerület nevében hivatalosan bezárta. 

Fénykép: Adorján Zoltán, Barabás Attila