Isten elhívása a vezetésre

A Nagykanizsai Református Egyházközség a múlt vasárnap délután csendes napot szervezett Nemesdéden a presbitérium részére. A csendes nap céljáról és az ott történtekről Hella Ferenc a gyülekezet lelkipásztor aszámol be

A vasárnap délutáni alkalmunk szervezését tavaszra terveztük, viszont technikai okok miatt át kellett tenni erre a kora őszi időpontra. A presbiteri, a gyülekezet vezetőinek továbbképzését a Somogy megyei Nemesdéden tartottuk meg.

Képzésünk témája a vezetés volt. Sokak által a világ első számú vezetőjének tartott John C. Maxwell módszerei mentén indultunk. Maxwell lelkészként tanulmányozta a bibliai vezetőket, modellezte vezetési módszereiket, majd ezt trénerként adta tovább üzletemberek számára. Sok vezető tanult tőle és csapatától. Egyházi, gyülekezeti vezetők ismerték fel, hogy a világban végbemenő hatalmas ébredések, melyek elsősorban Ázsiában, Afrikában tapasztalhatóak, szükségessé teszik a keresztyén vezetők képzését. Ekkor kérték Maxwellt, hogy segítsen a vezetők képzésében. Eme folyamatnak volt része az tréning, amelyen én is részt vehettem. Most az első modulon szerzett tapasztalataimat kezdtem el továbbadni. 

Együttlétünkön a vezetésre való isteni elhívással ismerkedtünk meg. Az alapelv az, hogy mindenki vezető. A vezetői hivatás belénk van kódolva. A kérdés az, hogy felismerjük-e ezt az adottságot vagy sem? Az előadás során a bibliai embereket mint vezetőket tanulmányoztunk. Mózessel kezdtük a sort; az ő megszólítását, elhívását elevenítettük fel: nagyon jó vezetővé vált, az elhíváskor azonban több kifogást is felhozott.

Ki vagyok én? — kérdezte Mózes. Elsősorban ezt kell tisztáznunk nekünk is önmagunkban. Ki vagyok? Hova tartozom? A második lépésben: Ki vagy Te, Uram? Erre a kérdésre is megjött a válasz. Vagyok, aki Vagyok. Én vagyok, aki elhívtalak és mindig melletted leszek. Tehát, ha Isten elhív, akkor a küldetésedhez megadja a képességet, a talentumot is: mindent, ebben biztos lehetsz! 

Később a Bírák könyvét néztük meg, hogy azokban az időszakokban, amikor nagy volt a káosz, Isten miként adott olyan vezetőt, vezetőket — bár néha akadtak önjelölt vezetők is —, akiket később felruházott olyan speciális, vezetői képességekkel, amelyekkel az adott konfliktust kezelni tudták. Ezeket a bibliai történeteket próbáltuk mai világunkra vetíteni, aktualizálni. Minden embernek ott, ahova Isten helyezte, feladata, küldetése van!

A nap második részében életünk céljáról, annak megtalálása fontosságáról beszélgettünk. Egyaránt meg kell találnunk egyéni és közösségi életünk célját is. Ennek kapcsán gyülekezeti életünk rövid, közép és hosszú távú céljait próbáltuk megfogalmazni. Ez a kérdéskör még a mai napig is nyitva áll; a napokban várjuk a javaslatokat. Eddig is sok hasznos, építő jellegű javaslat érkezett.

Gyülekezetünknek olyannak kell lennie — miként ezt valaki találóan megfogalmazta —, mint a mennyország előszobája. Ha ide valaki belép, azt érezze, megtette az első lépést Isten országa felé!

Bízom abban, hogy ez a délután nem hiába eltöltött idő volt, hiszen az együttgondolkodás nagy segítséget nyújtott abban, hogy jobban megismerjük egymást, elmondhassuk javaslatainkat. Szó esett épp úgy az egyházunk által fenntartandó létesítmények létrehozásáról, mint gyülekezetünk létszámának növeléséről. Ez utóbbi azért is fontos, mert városunkban sok olyan ember él, aki nem tartozik egyik felekezethez sem. Az ő megszólításuk is nagyon fontos, hozzájuk is el kell jutnia az örömhírnek. A mai világban a közösséghez való tartozás igényével még sokan keresik a helyüket. Fontosnak tartjuk a gyülekezetünkben megkeresztelt gyermekekkel és szüleikkel való folyamatos kapcsolattartást. Súlyponti kérdés az ifjúság folyamatos megszólítása, bevonása a gyülekezeti életbe. Természetesen tettünk már korábban is hasonló lépéseket, de ez egy véget nem érő folyamat éppen úgy, mint az idős és beteg emberekkel való törődés.

Az együttgondolkodás megindult, több ötlet született, mely kidolgozásra vár. Sok ember számít segítségre, de vannak olyanok is, akik segíteni szeretnének! Reméljük, gyülekezetünk szeretetsejtjeiben megtalálják egymást azok, akik segítenének és azok, akik ezt várják! Bízunk az együtt gondolkodás folytatásában. Isten vezetését kérve reméljük, hamarosan elindítani tudjuk azokat a szolgálati ágakat, amelyek elősegítik a gyülekezet építését.