Gyülekezeti kerékpár-túra a káptalanfüredi Köcsi tóhoz

Már több alkalommal felvetődött egy gyülekezeti biciklitúra gondolata a veszprémi reformátusok részéről. Reméltük, hogy idén talán szeptember, október idején meg is valósíthatjuk! 

Többen lestük az interneten az időjárás előrejelzést, míg végül úgy tűnt az október 6.-a megfelelő lesz eme közösségi sportesemény megrendezésére, és az aradi vértanúkra való méltó megemlékezésre is!

Úti célnak a Káptalanfüreden található Köcsi tavat választottuk. Ez távolságban is minden korosztálynak megfelelőnek tűnt (oda-vissza kb. 38 km), illetve a környezet, az erdő, a sportolásra alkalmas hatalmas füves terület, valamint a tűzrakási lehetőség is emellett szólt.

Imáink meghallgatásra találtak és csodaszép nyárias idő köszöntött ránk. A veszprémi Kálvin János térről (az új ref. templom elől) fél 9-kor indult a társaság nagyobb része, majd az almádi úton csatlakoztak a többiek. 23-an vágtunk neki jókedvűen az első szakasznak. A legkisebb bringázó alig 5 éves volt, az „idősebb" korosztályt néhány 40-es egyháztagunk képviselte. Két „kuliban" utazhattak a legkisebbek, míg szüleik helyettük is hősiesen tekertek. Ez leginkább a hazavezető úton volt kissé fárasztóbb.

Eleinte nem volt könnyű az ifjúságot kordában tartani, mert mindnyájan az élre törtek volna. Kirobbanó energiával száguldoztak egymással versenyezve. Végül is a balesetek elkerülése végett megszerveztük, hogy felnőttek vezetik és zárják a sort, hogy folyamatosan rajtuk tarthassuk a szemünket. Nem volt egyszerű dolog ennyi embert koordinálni, de szerencsére az egész út alatt néhány horzsolást eltekintve nem történt komolyabb baleset. Köszönet és hála Istenünknek, hogy végig vigyázott ránk és óvott minket!

***

***

Első hosszabb pihenőnket Szentkirályszabadján egy kerékpárosoknak is épült pihenőnél és játszótérnél tartottuk. A gyerekek kifogyhatatlan energiával kúsztak, másztak a játékszereken. Már itt előkerültek a finom, otthon készült sütemények, amit a gondos anyukák készítettek és hoztak magukkal, nehogy bármiben is hiányt szenvedjünk. Felfrissítettük magunkat a kútnál és tovább indulás előtt készítettünk egy csoportképet is!

***

Innen az út a Veszprém - Alsóőrs vasútvonal régi nyomvonalán haladt a Vödör-völgyben. Mivel az út itt végig lejt semmi más dolgunk nem volt, mint egymásra vigyázni és gyönyörködni az ősz színeiben. Bár még nem öltözött teljesen őszi gúnyájába a természet, de itt-ott már elkezdtek színesedni a levelek. Kb. félórás gurulás után érkeztünk Balatonalmádiba, ahol az Óvári messzelátó volt a cél. Ide bizony elég meredek úton kellett felkaptatni a biciklikkel, de hősiesen egymást húzva-tolva, reménykedve a majdani látványban megtettük ezt a néhány száz métert. A látvány valóban kárpótolt a meredek kaptatóért. Láthatóvá vált a Balaton egész keleti medencéje. A ragyogó napsütés, csodálatosan tükröződött a vízen. Milyen csodálatos lehet Istenünknek, nap mint nap letekinteni teremtményére és látni a természet ezernyi szépségét. Jó lenne, ha mi is gyakran élvezhetnénk eme örömöket és gyakrabban mennénk felfedezni a természet csodáit!

A kilátóban szakítottunk időt arra, hogy elmondjunk egy közös imát és elénekeljük a „Mint szarvas hűs víz forrásra..." kezdetű dalt.

Ezek után megemlékeztünk az aradi vértanúkról. Nevenként végighaladva olvastuk fel a magyar szabadságért kivégzett hősök nevét. A különböző származású hősök vértanú halála bizonyság arra, hogy származástól eltekintve, hogyan lehet hittel, összefogással egy közös eszméért élni és halni.

Befejezésképpen elénekeltünk a Himnuszt.

Utunk tovább folytatódott a régi vasútvonalon és különösen a kisebbek örömére, néhány száz méterrel odébb kiállított öreg gőzmozdony mellett haladt el. Nem hagyhatták ki, hogy alaposan szemügyre vegyék és „megmásszák" ezt az öreg monstrumot. Hihetetlen volt számukra, amikor elmeséltem nekik, hogy én még 1969-ben anyukámmal Veszprémből egy ilyen mozdony által húzott szerelvénnyel utaztam a Balaton partra.

Innen már könnyedén gurultunk a Köcsi tóig. Nem voltunk egyedül, mások is kihasználták a verőfényes, meleg, nyárias időt. A hatalmas területen a régi vöröskő bánya előtt találtunk egy kellemes, árnyas helyet ahol letelepedhettünk. A férfiak egy része a gyerekek hathatós segítségével nekiállt tűzrakó helyet készíteni, míg mások ágakat gyűjtöttek, nyársat faragtak. Hamarosan felcsaptak a lángok és néhány perc múlva már sültek is a finom falatok. Volt szalonna, virsli, csirkehús, zöldségek minden mi szem-szájnak ingere. Bár ezt az időszakot az étkezésen kívül pihenésre szántuk - a felnőttek többnyire így is tettek - a gyerekek fáradhatatlanul mászták a sziklát és rohangáltak. Arra gondoltam nem lesz könnyű feladat hazafelé nógatni őket. (Tévedtem, nem kellett, fáradhatatlanul hajtottak végig meglepő energiával, a legkisebbek is.)

2 órás pihenő után a Balaton-parti bicikli úton indultunk hazafelé. Nem akartunk késlekedni, mert nem tudtuk, hogy bírjuk a szinte hazáig folyamatosan emelkedő terepen. Azt sem akartuk, hogy ránk sötétedjen. Még az almádi szökőkútnál, a fagyizóban néhány gombóc finom fagyi társaságában erőt merítve nekiveselkedtünk a haza útnak. Mindenki hősiesen küzdött a helyenként csak „gyalogbiciklivel" járható emelkedővel. Volt, aki még itt is álomba szenderülve élvezte az utazás néha megrázkódtató pillanatait. Miután túljutottunk a legmeredekebb részen és rákanyarodtunk a Vödör-völgyi bringaútra, lassan de folyamatosan haladva érkeztünk reggeli első megállónk színhelyére, Szentkirályszabadjára. Itt még szusszantunk egy rövidet, de már tudtuk, hogy rövidesen hazaérünk. Túl voltunk a nehezén és az út nagyobb részén, de ezt már néhányunk sajgó hátsó fele már korábban jelezte.

Az utolsó szakaszt magunk mögött hagyva gyorsan visszaértünk a tervezett időre. Kellemesen elfáradva, jókedvűen búcsúzkodtunk, tervbe véve, hogy tavasszal -ha más útvonalon is - de megismételjük a túrát és megpróbálunk hagyományt teremteni. Gondolom este senkinek sem voltak alvási gondjai, és az esti ima után boldogan, álomba ringatózva aludtak reggelig!

Örömmel tölt el, hogy mindenki jól érezte magát és a jó hangulatú kirándulás tovább erősítette közösségünket, hitünket és egymás megismerését!

Balogh Ádám, gyülekezeti tag