Az élő víz forrásánál - a Dunántúli Nőszövetség konferenciája

A Balaton adta ismét helyszínét és hangulatos hátterét a Dunántúli Nőszövetség őszi konferenciájának november 9-11 között Balatonfüreden, a Siloám Otthonban. A három napos rendezvény egyik fő témája a teremtésvédelem volt, de emellett a résztvevők ismerkedtek a Kárpát-medencei imanap idei bemutatkozójával, a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, illetve közös dolgaikról is beszélgettek.

A konferencia délutáni kezdő alkalma az Ige üzenetével indította el a közös együttlétet. P. Tóthné Szakács Zita, egyházkerületi elnöknő áhítatában Lukács evangéliuma alapján a Jézus Krisztustól kapott küldetésünkről beszélt. A Szentlelket kell kérni, hogy ki-ki beteljesíthesse a maga küldetését, szólt az igemagyarázatban. 

A Partiumban született Ady Endre feleségéről, Csinszkáról tartott színes, élvezetes előadást Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára. A századfordulós női irodalom kutatójaként nemcsak Boncza Berta életéről, és költői munkásságáról szólt, hanem a kor uralkodó stílusirányzatáról, a szecesszióról, majd a nőírókról, akik a maguk sajátosan finom, színgazdag  módján a szecesszió szinesztéziáját jelenítették meg.

Az esti áhítat a Kárpát-medencei imanap küszöbén az 1Pét 2,1kk alapján ismét küldetésünk fontosságáról szólt. „Istennek célja van velünk, hogy hirdessük nagyságos dolgai”, mondta P. Tóthné Szakács Zita. „A sötétséget nem lehet semmi mással eloszlatni, csak ha egy fényforrással, egy gyertyával világosságot teremtünk ott. Ha egy-egy szál gyertya vagyunk az imanapon, a sok kis lángocskából hatalmas fénnyé válhatunk a világban.”

A szombati nap imaközössége után Pálfi Zsuzsanna győri lelkipásztornő tartott áhítatott 1Móz 26,18 alapján az életet megtartó víz és a kútásó emberek igyekezetéről. A kútásók Isten gyermekei, akik minden nap fáradoznak azért, hogy eljussanak a tiszta forráshoz. Sokan akadályozzák őket, néha bele is fáradnak, de az imádság, az áldozat nélkül nincs áldás.

Soós Szilárd mocsai lelkipásztor „A felhőket megcsapoló fenyők” címmel tartott előadást a vízről, erről a csodáról, amely Saint-Exupéry-t idézve, nem szükséges az életben, hanem maga az élet. Az előadó a puszta tényeken túl arra törekedett, hogy egy rendszer részeként lássuk a körülöttünk lévő teremtett világot. Az életfenntartó víz a nagyhatalmi stratégiák egyik fő elemévé vált. Ebben a nagy rendszerben azonban az egyes ember személyes élete mérvadó. A személyes önzések összeadódnak és a társadalom önmagára mond halálos ítéletet. Az egyetlen megtartó reménység, ha az ember rájön, hogy a belső világunk felépítésével, a példaadás erejével, a több ezer éves erkölcsi, kulturális, vallási örökségünk megtartásával és előtérbe állításával juthat csak előre.

Az előadást Szekeresné Rózsa Etelka lírai sorokkal egészítette ki a Balatonról, arról a szeretetről, amelyet a tó mellett élők táplálnak festői életterük iránt. A Veszprémi Egyetem tanára, aki a Nők a Balatonért Egyesület alapító tagja is egyben, sétára hívta a konferencia nagyszámú hallgatóságát a város kútjaihoz. A Kossuth kútnál sorban mindenki megkóstolta a híres savanyú vizet.

A sétából felüdülve a konferencia következő állomásként Miklós Ferenc balatonfüredi lelkipásztor tartott előadást a romániai Ceauşescu-diktatúra éveiről, az egyházi szolgálat ellehetetlenítéséről. Az elnyomatásról szólva Miklós Ferenc elmondta: „A megsemmisítő szándékkal tulajdonképpen megerősítettek minket. Erdély él – nem azért, mert emberek tartották meg, hanem azért, mert az Úr Istennek célja van a magyar nemzettel.”

A téma szorosan kapcsolódott a Kárpát-medencei imanap bemutatkozójának, a Királyhágómelléki Egyházkerület történetéhez. A továbbiakban az imanap megszervezéséhez kaptak segítséget a résztvevők. Az esti órákban az imanapi liturgia szolgált alapul az áhítathoz. 

Másnap, már kisebb körben tartalmas munkamegbeszélés folyt, amelyen a nőszövetség jövőbeni fontos feladatairól esett szó. A konferenciát ünnepi istentisztelet zárta, melyen Bellai Zoltánné hirdette az Igét. 

„Köszönöm, hogy az itt eltelt percek, órák értelmes dolgokkal telnek”, mondta a nőszövetségi tanácskozás egyik előadója. Értelmes, tartalmas, és lelkiekben is felemelő órákkal telt el a három nap. A Dunántúli Nőszövetség felismerte azt, hogy a problémákat megismerve, a hátteret elemezve kell körülnéznie abban a világban, ahol küldetése van, hogy a közösség kovászává legyen. Mindenkit hívunk, hogy ebben legyen társ! Következő konferenciánkat 2013. március 8-10. között tartjuk szintén Balatonfüreden. Következő témánk az identitás lesz, mit jelent az, hogy reformátusok, hogy dunántúli reformátusok, hogy dunántúli református nők vagyunk? Erre keressük majd a válaszokat.