Egyházmegyei reformációi ünnepség Körmenden
Sisakné Páll Klára, 2012-11-16 04:00:00
Idén Körmend biztosított helyszínt az Őrségi Református Egyházmegye központi reformációi ünnepségének. Rendhagyó módon nem a templomban került erre sor, ahogy az előző években ez Kustánszegen, Felsőőrön illetve Szentgyörgyvölgyön történt, hanem ezúttal a színházban gyűltünk össze, hogy az egyházmegyéből, illetve a határon túlról érkezett mintegy félezer hívő kényelmesen elférhessen.
Az alkalmon az egyházmegyében szolgáló aktív és nyugalmazott lelkészeken kívül a Szlovéniában és Ausztriában szolgálatot teljesítő lelkészek is jelen voltak, gyülekezeti tagjaikkal együtt
A lelkészek bevonulása után a Himnusz eléneklésére került sor, majd Nt. Szakál Péter úr, az egyházmegye esperese köszöntötte a megjelenteket. Köszöntőjében többek közt kitért arra, hogy református szinten idén ez a harmadik nagy rendezvény, amelynek Körmend helyet biztosít: március 31-én szintén itt a színházban került megtartásra a Pápai és az Őrségi Egyházmegyék közös presbiteri konferenciája, június 20-án a Dunántúli Református Egyházkerület megalakulásának 400. évfordulója alkalmából tartott hálaadó istentisztelet, most pedig a reformációi ünnepség.
Nemcsak a színház, mint helyszín volt rendhagyó, hanem az időpont is, hiszen az ezelőtti években a napján, október 31-én tartatott az ünnepség, idén azonban, hétköznap lévén, ez nem lett volna szerencsés, ezért november 4-én került erre sor. Esperes úr, beszéde végén megemlékezett az 56 évvel ezelőtti november 4-re is, illetve szólt a forradalom hőseiről, mártírjairól.
A kántori szolgálatot a szentgotthárdi gyülekezet gondnok-kántora, egyházmegyei világi főjegyző, Dr. Juhász Sándor végezte.
Ft. Steinbach József, az egyházkerület püspöke hirdette az Igét a feltámadás himnuszából, az 1Kor 15, 3-5 alapján: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam, hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették - és ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek." Mint püspök úr fogalmazott, ez a néhány vers, hasonlóan a János 3,16-hoz, ez evangélium lényegét, eszenciáját foglalja össze: Krisztus meghalt, eltemették, feltámadt, megjelent. Reformátori a kérdés, de a ma emberét is foglalkoztatja, hogy ma hogyan jelenik meg az Úr? Hogyan lehet átélni ezt a csodát? A reformátorok nagy felismerése többek közt az volt, és ebben szeretnénk mi is megerősödni, hogy ahol hirdetik az Igét, „ahol Isten népe összegyülekezik", ott jelen van Krisztus, hiszen ezt Ő ígérte meg. És jelen van az úrvacsora jegyeiben is, amelyek mind az ő jelenlétére utalnak, és a Hozzá tartozást, a Vele való közösséget erősítik a hívekben. Ha bennünk lakik Krisztus, ha befogadtuk Őt, jelenítsük is meg! Jelenjen meg általunk a Krisztus ebben a mai világban. A szeretetünk által, a szolgálatunk által. Ez a mi feladatunk, küldetésünk. Nekünk nem módszerekre van szükségünk, hanem az Isten iránti hűségre.
Az igehirdetést követően Benedek János, körmendi evangélikus lelkész imádkozott.
Szabadi István helyi református lelkipásztor a hitvalló elődökre való emlékezés fontosságáról szólt, köztük is a gályarabokról, akiknek életük, Krisztus iránti hűségük megrendít és tanít bennünket arra, hogy Krisztus mellett dönteni kell, akkor is, ha ez lemondással, áldozattal jár.
A Körmendi Amatőr Színjátszó Társulat (KASZT) három tagja: Vörös Attila, Szép Dániel és Rainer Tibor a gályarabok hányatott, sokat szenvedett, de mindvégig hűséges életéből olvastak fel részleteket, főként visszaemlékezések alapján. A gályarabokra való emlékezés aktualitását az adta, hogy egyikőjük, Körmendi György, Körmend szülötte volt. Megrendítő és elgondolkodtató volt hallgatni mindazt, amit szenvedniük kellett a Krisztusért. Tahin Zsolt, a társulat másik tagja Muraközy Gyula: A gályarabok énekelnek c. versét szavalta el nagy átéléssel.
Erdélyi Judit református lelkésznő a Felvidékről, Borból érkezett egy gyülekezeti küldöttség élén. Annak idején, szabadulása után, Körmendi György a felvidéki Nemesbor gyülekezetében szolgált. A lelkésznő a kicsiny gyülekezet hányatott sorsáról szólt, arról, hogy milyen megpróbáltatások érték Istennek ott lakó népét az évszázadok alatt, különösen a 20. században.
Kedves színfoltja volt az alkalomnak Nagy Natália bori hittanos szolgálata, aki a Himnusz-t szavalta el.
SPK
