"Tehetséges, szerény és odaadó szolgája az Úristennek" - Pro Pannonia Reformata díjat kapott a 93 éves Csajági Dezső

Református családban született 1919. január 17-én, Pápán. A Református Kollégiumba íratták szülei, hogy tanult ember legyen a jó képességű fiúból. A kor szokása szerint itteni tanulásnak célja gyakran a lelkészi hivatásra való felkészülést jelentette. Ennek megfelelően az 1938. június 25-én tett sikeres érettségi vizsga után ez a tehetséges ifjú, a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. 

Teológiai tanulmányai alatt tört ki a vérzivataros II. világháború. Ez sem akadályozta meg az ifjú teológust, hogy külföldi résztanulmányai színhelyéül a nemzeti szuverenitását nem sokkal korábban kiharcolt Finnországot válassza. Helsinkiben folytatott tanulmányai idején zajlott a finn-szovjet háború, amelynek során ez a testvérnépünk területi veszteségek árán, de megvédte állami önállóságát. Csajági Dezső megtanulta a finn nyelvet, és megerősödött lelkében a veszélyben lévők, a megmaradásukért küzdők iránti szolidaritás. 1942. október 15-én tette le első lelkészképesítő vizsgáját, majd a másodikat 1944. szeptember 20-án jeles eredménnyel a Pápai Református Teológiai Akadémián. Ezt követően Székesfehérváron, Alsóörsön, Hárságypusztán, illetve Sáregresen szolgált segédlelkészként. 

Előbb helyettes püspöki titkárként tevékenykedett Pápán 1946 júliusa és 1946 novembere között, majd 1946. november 6-án határozatlan időre kapott megbízatást e tisztség betöltésére, amelyet 1955 májusáig viselt Győri Elemér dunántúli református püspök mellett.  Püspöki titkárként sok álmatlan éjszakája lehetett az akkori diktatórikus hatalmi viszonyok következtében. Napjainkban már csak az idősebb korosztály számára közismert a kommunista diktatúra alatti egyházvezetők helyzete, akiknek egy diplomata simulékonyságára, valamint egy légtornász egyensúlyérzékére volt szükségük az egyházakat felszámolni akaró hatalom és híveik, illetve lelkész-társaik közötti kommunikációban. 

Egy embert próbáló kemény évtizeden át viselt püspöki titkári feladatától megválván az Inotai Református Egyházközség lelkipásztora lett 1955-ben. Hasonló körülmények között végezhette lelkipásztori feladatait, hiszen a diktatúra a gyülekezeti lelkészeket sem kímélte, de lelkipásztori hivatását gyakorolhatta, Isten Igéjét, a megváltás Örömüzenetét hirdethette, amelyre lelkészi esküjével is kötelezte magát. 

A folyamatosan építő, tatarozó lelkészek közé tartozott, így újult meg a parókia, valamint a templom belülről. Lelkipásztori tevékenységének erőssége volt a hívek állandó látogatása, ahogy ma illenék mondanunk: egyéni lelki gondozása. Rendszeresen látogatta gyülekezete betegeit, idős és fiatal tagjait éppúgy, mint a hitoktatást valamiért elhanyagoló iskolás gyermekeket. Megtalálta annak módját, hogy az egyházközség presbitereit bevonja a gyülekezet életébe, építésébe. Egykori, voltaképpen egyetlen – 36 éven át példás hűséggel gondozott – gyülekezetének még élő tagjai ma is nagy szeretettel, Isten iránti hálával, imádságos lélekkel emlékeznek Csajági Dezső nagytiszteletű úrra.

Anyagiakban nem volt különösebben erős az Inotai Református Gyülekezet, az öttagú lelkészcsalád számára bizony szerény megélhetési feltételeket tudott biztosítani, ez azonban nem törte meg Csajági nagytiszteletű úr hűségét. Felesége, a hajmáskéri születésű Zergi Irén az egészségügyi adminisztrációban dolgozott tisztességgel. Szerény körülményeik ellenére mindhárom gyermeküket – Rékát, Júliát és Dezsőt – sikerült taníttatniuk. Példás lelkipásztori tevékenysége mellett a közegyháznak is igyekezett hasznára lenni. Minden ehhez szükséges talentumot megkapott Teremtő Istenünktől. Tehetséges, ugyanakkor végtelenül szerény és odaadó szolgája az Úristennek. A tehetség és a szerénység mellé az Úr ügye iránti alázatot is megkapta. 1974-ben lelkészi tanácsbíróvá választották, következő évben a Veszprémi Református Egyházmegye jegyzője, majd főjegyzője lett. Minden tisztség mögött az elvégzendő feladatot látta, következetesen arra összpontosította szellemi energiáit. Nem kápráztatta el semmiféle rang, minden körülmények között az Úr önzetlen és alázatos szolgája akart és tudott lenni.

A Veszprémi Református Egyházmegye még Csajági nagytiszteletű úr nyugalomba vonulása után is évekig igényelte szolgálatait. Az adminisztrációban való jártassága, híressé vált precizitása, lelkipásztori bölcsessége, lelkigondozói rátermettsége és egyenességéből fakadó szókimondása példaértékű a ma már idősebbnek számító lelkésznemzedék körében. Tudományos igénnyel, levéltári kutatásokra támaszkodva fogott hozzá egyházközsége történetének megírásához. Nagy műgonddal gyűjtötte össze esketési igehirdetéseit az 1946 és 1991 közötti időszakról.

Magas korral ajándékozta meg Teremtő Istenünk Csajági Dezső nagytiszteletű urat. Mindannyiunk számára különösen örvendetes, hogy az Úr kegyelméből életének 94. esztendejében is megőrizhette egészségét, szellemi frissességét. Az Úristen iránti végtelen hálával köszönjük lelkipásztori életművét, szívünkből kívánjuk és kérjük rá és minden szeretteire Urunk megtartó kegyelmét és áldó szeretetét a továbbiakban is.

A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a Zsinat világi elnöke