"...elegendő energiát, türelmet és alázatot kaptunk..."

Honlapunkon már tradíció, hogy a karácsonyt követő időszakban egyházkerületünk vezetői osztják meg gondolataikat az elmúlt és az elkövetkező esztendőről. Dr Huszár Pál egyházkerületünk főgondnoka, a Zsinat világi elnöke még karácsony előtt küldte el kérdéseinkre megfogalmazott gondolatait.

Még előttünk van néhány nap az ádventből. Karácsonyi ünnepvárásunk csendjében úgy kellene készülnünk Megváltónk születése ünnepére, hogy a bizony kietlen betlehemi barlangistálló helyett a szívünket tudjuk felajánlani szálláshelyül az Isteni Gyermeknek, hogy ott vegyen állandó lakozást, hogy velünk maradjon „itt, és túl ez életen,” hogy irányítson bennünket mindörökké. Az ilyen ünnepváráshoz azonban csend, békesség kellene, ami sajnos nincs körülöttünk. Az ünnep merkantilizálódása folytán már eddig is menetrendszerűen ránk zúduló reklámhadjárat zajához napjainkban újabb disszonáns hangok is társulnak. Nyugtalanság lármája zavarja az ünnepvárás csendjét, akadályozza az ünnepre való ráhangolódásunkat. A „figurákat” hol titkon, hol nyilvánvalóan mozgató erőktől sajnos nem várhatjuk, sem az ádvent, sem a karácsony tiszteletben tartását, sőt az sem kizárható, hogy egyéb céljaik mellett – lelki-szellemi elődeik régi receptje szerint – egyenesen örömüket lelik az ünnep rombolásában, a Krisztusban hívők lelki nyugalmának megzavarásában, karácsonyi ünnepvárásának meggyalázásában. Kérjük a Mindenség Urát, hogy e kellemetlen zajok lecsendesítésével csendes, meghitt, békés ünneplést adjon nekünk, hogy Megváltónk születése ünnepének fénye és melege zavartalanul járhassa át szívünket, töltse el azt igazi örömmel, boldog reménységgel!

A lassan lezáruló 2012. esztendő egyik nagyjelentőségű eseménye volt, hogy az Országgyűlés törvénybe iktatta a hittan, illetve az erkölcstan választhatóan kötelező oktatását. Megítélésem szerint sokat várhatunk ettől a törvénytől ifjúságunknak a Bibliára alapozó lelki-szellemi nevelésében. Jelentős mértékben gyarapodott ebben az esztendőben egyházi iskoláink száma. Azt remélhetjük ezektől az – új és régi – intézményeinktől, hogy a tanterv által megkövetelt tárgyi ismeretek magas szintű közvetítésén túl a Szentíráson alapuló erkölcsi értékek, igazi keresztyén neveltség birtokába juttatják a gondjaikra bízott gyermekeket és ifjakat.

A választhatóan kötelező hittanoktatás ugyanakkor megnövekedett feladatok elé is állítja Egyházunkat, hiszen megszaporodnak a hitoktatói feladatok. Abban bízom, hogy lelkipásztoraink, valamint a teológiáinkon és főiskolánkon képzett hitoktatóink Isten segedelmével a legjobb színvonalon tudnak majd megfelelni ennek a kihívásnak. Adja a Minden Áldások Istene, hogy így legyen!  

Sajnos a 2012. év sem hozta meg azokat a kedvező változásokat, amelyek az egyházfegyelem területén életbevágóan fontosak, sürgősek lennének. Ebben a „küzdelemben” az egyházvezetés sem egyházmegyei, sem egyházkerületi, sem országos szinten nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek birtokában érdemlegesen megszilárdíthatná az egyházfegyelmet. Ezzel az eszköztelenségünkkel sajnos a rendet megbontók, a fegyelem ellen vétők is tisztában vannak, ennek tudatában – az elmarasztalás reális veszélye nélkül – fejtik ki bomlasztó tevékenységüket, esetenként bizony az elviselhetőség határát is átlépve.

A most véget érő esztendő természetesen lélekemelő pillanatokat, szívbéli örömöket is hozott. Októberben annyi fiatal lelkészt és lelkésznőt avathattunk, mint évek óta sem. Három nyugalomba vonult lelkészünk – egyikük 94. életévében – életművét ismerhettük el Pro Pannonia Reformata díjjal. Szeretnénk életpályájukat mai teológus hallgatóink elé példaként állítani. Hálás szívvel mondhatjuk, hogy sok nehézségünk ellenére elegendő energiát, türelmet és alázatot kaptunk Mennyei Gazdánktól küzdelmeinkhez.

Az Ő megtartó kegyelmére és áldó szeretetére az új esztendőben is szükségünk lesz, hiszen több iskolát kell fenntartanunk, méltó színvonalon működtetnünk, ugyanakkor meg kell felelnünk a választhatóan kötelező hitoktatás megsokasodott feladatainak is. Sokakban felmerül a kérdés: „Mi lesz velünk?” Én így módosítanám: „Ki lesz velünk?” A hiteles válasz ismert a Szentírásból (Mt. 28, 20b.)

Dr. Huszár Pál főgondnok                                                                                a Zsinat világi elnöke