Közösség Istennel és egymással

Interjú sorozatunk második részében Köntös László egyházkerületi főjegyző válaszolt kérdéseinkre.

Milyen érzések, gondolatok, üzenetek váltak fontossá az Ön számára ezen a Karácsonyon?

-A Karácsony nagyon sokrétű ünnep. Jellemzően talán a „legnagyobb”, abban az értelemben, hogy valamilyen szinten szinte minden embert megérint. Lehet, hogy sokan már elfelejtették a lényegét, mégis – még az okkal kritizált külsőségei ellenére is – állandóságot és folytonosságot fejez ki. Ebben az évben ez számomra fontossá vált. 

Milyen emlékezetes eseményeket tud felidézni az elmúlt évből?

-Az elmúlt esztendő jubileumi év volt, s mint ilyen, talán a szokásosnál is több programmal. Nehéz lenne bármelyiket is kiemelni közülük, mert hála Istennek – emberileg szólva – mindegyik „jól sikerült”, noha egészen különböző típusú eseményekről van szó. Azonban a lényeg számomra mindig ugyanaz: Isten a vele való közösségben közösséget formál emberek között is. Ez a megélt közösség az Ő Anyaszentegyházában, ami igazán lényeges.

Milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt évben?

-A versenyfutást az idővel. Az események zsúfoltsága miatt ez sokszor nem kis kihívások elé állított bennünket. Nem egyszer volt az az érzésem, hogy „túlvállaltuk” magunkat, s ez bizony nem jó. Másrészt mégis csak örülök, hogy végül is, Isten segedelmével, talán nem vallottunk szégyent.

Miben látott előbbre lépést 2012-ben?

-Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem is az én dolgom, minthogy az Ő Anyaszentegyházáról van szó. Ami pedig a látható egyházat illeti, a választók bizalmából végezhetem lelkészi főjegyzői szolgálatomat, s őket illeti a vélemény-nyilvánítás.  

Volt-e olyan feladat, amelyet nem sikerült megoldani az elmúlt évben és kudarcként élte meg?

-Igen, volt. Nem is egy-egy konkrét feladat kapcsán, hanem az egész szolgálatom kapcsán. Ez furcsán hangozhat így, ki kell fejtenem. Az egyházigazgatás mindig kudarc-veszélyes terület ahhoz képest, amit az egyházról, a Krisztus testéről hiszünk és vallunk. Annak, aki az egyház ügyével foglalkozik, legyen az presbiter, gondnok, lelkipásztor, egyházmegyei vagy egyházkerületi vezető, ezzel a kettősséggel mindig szembesülnie kell. Nos, a kudarcos élmények, mindig olyan ügyekhez kötődnek, amelyek a hitünkben vallott egyházhoz méltatlanok.

Miben tudná önmaga számára összefoglalni 2012-t?

-Abban, hogy megtartott bennünket az Úristen az Ő Anyaszentegyházának részeként, a dunántúli reformátusok közösségében. Ez a közösség igenis létezik. S ez nagy dolog.

Mit gondol a következő év fontos feladatainak?

-A következő év legnagyobb kihívása mindnyájunk számára a hitoktatás megszervezése. Ez komoly fegyelmet és figyelmet, összehangoltságot kíván. Nem akármilyen egyházigazgatási feladat. Istentől kapott nagy lehetőség, ugyanakkor nagy megmérettetés is. 

Végezetül, mit kívánna önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

-Hitet. Mi mást?