"Univerzális üdvöt, szeretetet, békességet hirdet"

Ebben az esztendőben a dunántúli egyházmegyék espereseinek is feltettük a karácsonyra és az óesztendő - új esztendő fordulójával kapcsolatos kérdéseinket. Elsőként Lentulai Attilának, a Pápai Református Egyházmegye esperesének válaszait olvashatják.

Milyen érzések, gondolatok, üzenetek váltak fontossá az Ön számára ezen a Karácsonyon?

Bár próbálták és próbálják télapó ünneppé, fenyőfaünnepéllyé tenni az adventi készülődést és a karácsony tartalmát, de advent és karácsony üzenete (épp a belőle áradó egyedi és semmihez nem hasonlítható atmoszférája révén) olyan mértékben érinti meg a lelkünket, ahogyan erre más információ vagy másféle ünnepélyes keret egyszerűen nem képes. Ennek a titka abban van, hogy az üzenetnek mondanivalója az egész teremtettség őseredeti egyensúlyát helyreállítandó szólalt meg az első karácsonyban. Ez nem veszített időszerűségéből az elmúlt 2000 év alatt. Univerzális üdvöt, szeretetet, békességet hirdet töretlenül és folyamatosan mennyen és földön.

Milyen emlékezetes eseményeket tud felidézni az elmúlt évből?

A legemlékezetesebb események közt tartom számon a szabadhegyi templom felszentelésének 20. évfordulóját.

Milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt évben?

A falvak nehéz helyzetével (elöregedésével, munkanélküliséggel, nincstelenséggel, szegénységgel), amely meghatározza gyülekezeteink jövőjét.

Miben látott előbbre lépést 2012-ben?

Az internet átgondolt, céltudatos használata idetartozik.

Van-e olyan feladata, amelyet nem sikerült megoldani az elmúlt évben és kudarcként élte meg?

Az idő hiánya bizony nem teszi lehetővé, hogy a családlátogatások olyan intenzitással folyjanak, ahogy az ember azt szeretné. Ez nem feltétlenül kudarc, jobb időbeosztásra sarkall.

Miben tudná önmaga számára összefoglalni 2012-t?

Túléltem Isten kegyelméből!

Mit gondol a következő év fontos feladatainak?

A hitoktatás megszervezését - az előállt új helyzet következtében, a városi missziót és jobb kommunikációt, amellyel eredményesebben érhetjük el az embereket.

Végezetül, mit kívánna önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

Nagyobb türelmet és toleranciát, bízva abban, hogy infarktus nélkül végig tudom szolgálni a következő esztendőt is. A szolgatársaimnak hűséget a mi Urunkhoz, az olvasóknak pedig a gyülekezetekben való kitartó részvételt.