Tavasz

Annyira egyértelműnek vettük a tavaszt, hogy elfelejtettünk imádkozni érte. Ez az a gondolat, amely már napok óta foglalkoztat. Tavaly, amikor jó időért imádkoztunk, és áldást kértünk a földekre, sokan babonaságnak tartották mindezt. A mai, "modern" ember babonaságnak tartja ezt, hiszen jól tudja, hogy a természet körforgásának megvan a maga menete. Jön a tavasz, lehet szántani, majd végre elvetni a tavaszi vetést - aztán minden megy a maga rendje szerint, visszafordíthatatlanul.

A tavalyi áprilisi fagy, majd a nyári aszály igen sok kárt okozott a termésnek. "Van ilyen" - gondoltuk, és bízva a kártérítésekben, reméltük, hogy megússzuk. De az idei "tavasz" úgy néz ki, megingatta a természet változtathatatlan körforgásába vetett vak hitet (és van olyan sejtésem, hogy a kártérítésbe vetet hit is hamarosan meg fog rendülni). Akárhol olvasok, mindenütt az okot firtatják, hogy mitől is bolondult meg ennyire az időjárás. Az összeesküvés-elméletektől kezdve egészen a "felmelegedés kontra jégkorszak" vitákig minden előkerült. Keresik az okot, mert látják a tényt: nem olyan biztos már ez a körforgás. Nem olyan biztos már a természetnek ez a rendje. 

Kérdem én: ki volt a babonás? Ki hitt olyan dologban, ami csak "mítosz?" Egy héttel Húsvét előtt még olvastam olyan előrejelzés, mely Húsvétra a felhőzet felszakadozását, a csapadék megszűnését és a napsütéses órákat jósolt. Húsvét vasárnap öklömnyi pelyhekben esett a hó rendületlenül és kitartóan, a folyóink pedig áradnak, és amit a belvíz nem vitt el, az áradások elviszik. Félreértés ne essék: nem a sértődés, vagy a „ugye megmondtam!” okoskodása beszél belőlem. Megszoktam már, hogy hitem miatt kigúnyolnak. Nem csodálkozom, és nincs miért megsértődnöm azért, mert babonának tudták be sokan, amikor mi jó időért, és a föld áldásáért imádkoztunk. Egy dolog vitt rá arra, hogy szóljak. Lehet, hogy meggondolatlanul, de jelet kértünk Istentől. És szerintem most megadta. Ha van valami, amit babonának lehet nevezni, az a "természet" önműködő mivoltáról alkotott mítosz. Az, ami azt gondolja, hogy egy ismeretlen természeti erő által elgurított tekegolyón élünk, mely jól kiszámítható módon gurul. 

Szakács Sándor nemesgörzsönyi lelkipásztor írását teljes terjedelmében a Dunántúli Református Közélet blogon olvashatják el.