Számok és tények (2)

Április 6-án került fel a dunántúli honlapra a 2011. évi népszámlálás országos és dunántúli adatait bemutató első összegzésem. Most közreadom a folytatást is, amely – még mindig csak minimális elemzéssel –azt mutatja be, hogy miként oszlik meg a dunántúli református népesség a megyei jogú városok, a többi város és a falvak között. 

A következőkben közölt táblázatok még mindig nem a Dunántúli Református Egyházkerület szerkezetének megfelelően kerültek összeállításra, hanem azoknak a közigazgatási egységeknek (megyéknek) az adatait tartalmazzák, amelyeken egyházkerületünk elhelyezkedik. Alig van ugyanis olyan egyházmegyénk, amelyek területe pontosan követi a közigazgatási megyehatárokat (a Pápai egyházmegye gyülekezeteinek jelentős része – élen Pápával – közigazgatásilag Veszprém megyéhez tartozik; a Veszprémi egyházmegye jelenlegi székhelye – Keszthely – közigazgatásilag Zala megye területén van; Nagykanizsa és környéke közigazgatásilag Zalához, egyházilag a Somogyi egyházmegyéhez tartozik). Hogy még bonyolultabb legyen: Fejér megyének területileg kisebbik részén helyezkedik el a Mezőföldi egyházmegye, úgy azonban, hogy a legnagyobb lélekszámú dunántúli tömbreformátussággal rendelkező Székesfehérvár Mezőföld területén van.

1. Első táblázatunk azt mutatja be, hogy a dunántúli reformátusság településtípusonként miként oszlik meg a megyei jogú városok (9 van az egyházkerület területén), a többi város (71 volt 2011-ben), és a falvak között:

1.1. Amint a táblázatból látható, a dunántúli reformátusság az egyházkerület területén élő össznépességhez képest 2011-ben mindössze 6,09%-ot képvisel, a 2001. évi 8,04%-hoz képest, a református lélekszám 181.101 főről 132.481 főre csökkent. A 2011. évi szám 73,15%-a a 2011. évinek (ami azt is jelenti, hogy országos összehasonlításban  2,07%-kal nyilatkoztak többen az országos 71,08%-hoz képest!).

1.2. A dunántúli református népesség 23,86%-a a megyei jogú városokban, 31,00%-a a többi városban, 45,64%-a pedig a falvakban él. 2. A dunántúli reformátusság településtípusonként és megyénként a következő képet mutatja:

2.1. Megyei jogú városok:

2.1.1. Tíz évvel ezelőtt a DREK területén lévő megyei jogú városokban élt a dunántúli népesség 30,72%-a és a dunántúli reformátusok 24,72%-a. Mára a népességi arány gyakorlatilag nem változott, a megyei jogú városokban élő dunántúli reformátusok aránya azonban 23,86%-ra csökkent.

2.1.2 A megyei jogú dunántúli városokban a református népesség 2001-ben 6,47%-kal volt jelen, 2011-re az arány 4,69% lett, azaz: miközben a városok lélekszáma 97,42%-a a tíz évvel korábbinak, aközben a református jelenlét 2011-ben csupán 70,61% a 2001. évihez képest.

2.1.3. Sopron az egyetlen olyan megyei jogú város, ahol a lakosság lélekszámának növekedését meghaladó arányban nőtt a városban élő reformátusok száma, ugyanakkor látványosan csökkent a reformátusok száma pl. Székesfehérváron, ahol a 2001. évi 12,09%-os református jelenlét 8,20%-ra zsugorodott 2011-re.

2.2. Dunántúli kisvárosok:

2.2.1. Meglepetést jelenthet a dunántúli kisvárosok magas száma! Hetvenegy e kategóriába tartozó település van egyházkerületünk területén, 2011-ben az össznépesség 28,65%-át, a dunántúli reformátusság 30,50%-át képviselve.

2.2.2. Tizennégy olyan kisváros van Dunántúlon, amelynek a lakossága növekedett 2001-hez képest, az összes többiben kisebb-nagyobb fogyás tapasztalható. Legnagyobb mértékben Mosonmagyaróvár és Siófok lakossága növekedett (ugyanakkor a református népesség aránya mindkettőben csökkent, utóbbiban csaknem harminc százalékkal!). Jelentősen csökkent Kisbér, Oroszlány, Tata, Barcs, Nagyatád, Ajka, Tapolca, Pápa, Várpalota és Keszthely népessége. A legnagyobb lakosságú dunántúli városok Mosonmagyaróvár (32.004), Esztergom (28.926), Tata (23.575), Siófok (25.045), Ajka (29.106), Pápa (31.845), Várpalota (20.756) és Keszthely (20.619), a legkisebbek Igal (1.270) és Őriszentpéter (1.178).

2.2.3. A református jelenlét a dunántúli kisvárosokban nagyon eltérő. Ezer fő feletti református népességgel számolhatunk a következő városokban: Enying (1.245), Mosonmagyaróvár (1.003), Ács (1531), Esztergom (1.647), Komárom (2.955), Oroszlány (1.140), Tata (3.231), Siófok (1.916), Ajka (1.337), Balatonfüred (1.702), Pápa (3.761), Várpalota (1.577). Ugyanakkor jelképes a református jelenlét Beleden (19), Répcelakon (29) és Pacsán (14).

2.3. A dunántúli népesség 40,36%-a – ugyan csökkenő lélekszámmal –még mindig a falvakban él. Megyék szerint:

2.3.1. A *-gal jelölt Fejér megyei sor (nagyjából 99%-os pontossággal) a Dunántúli Református Egyházkerület területén élő települések adatait tartalmazza.

2.3.2. A dunántúli falvakban a református népesség 2001-2011 között 18.900 fővel csökkent, azaz a 2011-ben jelenlévő református népesség már csak 76,17%-a a tíz évvel korábbinak, miközben a dunántúli falvak össznépessége 2011-ben 96,08%-a a 2001. évinek.

2.3.3. Különösen is jelentős a csökkenés azokban a megyékben, amelyekben a reformátusság nagyobbik hányada hagyományosan falusi református közösségek él! Komárom-Esztergom megyében 4.237, Somogyban 4.488, Veszprémben 4.869 reformátussal lettünk kevesebben tíz év alatt.

2.3.4. Fentiek alapján egyértelmű, hogy a falvakban a református népesség fogyása – nyilvánvalóan a református népesség elöregedése miatt – sokkal intenzívebb, mint az össznépesség csökkenése.

Amennyire időm engedi, igyekszem majd előállni a folytatással, amelyben egyrészt a legutóbbi négy, a vallási-felekezeti hovatartozást is bemutató népszámlálás adatait, másrészt pedig a dunántúli reformátusság életkori sajátosságait szeretném bemutatni.