Engedelmesség az Úrnak vagy az ateizmus fekete gyümölcsei?

Jakab Sándor, 2013-04-15 17:54:16

A Dunántúli Református Közélet blogon Jakab Sándor lelkipásztor teológiai szempontból reagált a 2011-es népszámlálás közelmúltban megtudott adataira.

Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket, és Ő meg is cselekszi azt. Testvéreim, imádkozzatok értünk is. Köszöntsetek minden testvért szent csókkal. Nyomatékosan kérlek titeket az Úrra, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek! A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek (1 Tessz 5, 23-28).”

Kedves Testvéreim!

Jézus igéje és örömüzenete megszentel és megőriz minden körülményben (1 Tessz 5, 23)! A 2011-es elszomorító népszámlálási adatok tudomásulvétele után is. Feltevődött a hitvallásos keresztyén életre mutató kérdés: valljalak vagy tagadjalak Istenem (József Attila)? A Sátán sok mindent felajánl, (kisért: v.ö Mt 4. részt), azt is, hogy tagadjuk meg Jézust. De tudjátok, hogy bármi, ami a Sátántól jön, megkötözöttséget, Istentől való eltávolodást, bűnt és bűntudatot, rossz lelkiismeretet hoz. És önvádat, küldetésünk és Istenünk elhagyását jelenti. Végül pedig a halál marad számunkra és az örök gyötrődés, szenvedés. Pedig lehet életünkben Jézus a legnagyobb ajándék és a vele való közösség is, amely számunkra mindig a legfőbb jó. Jézus Istennek a legszebb, legáldottabb, legszentebb, legfontosabb ajándéka. Felfoghatatlan és gyönyörűséges ajándék az Ő hűsége is! Feltehetjük a kérdést újból és újból, mint József Attila, hogy valljalak-e, vagy tagadjalak a népszámlálás után? De a Jézus kereszten való hűsége arra késztet, hogy megvalljuk az Urat, ahogy Ő is elfogadott és hűségesen, utolsó csepp vérével is szeretett! És értünk imádkozott a keresztfán is („Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” Lk 23, 34.). Jézussal nem a tagadás a mi jövőnk, sem nem küldetésünk! Sem a Sátán hazug incselkedése. Hanem „Láttam az Urat magam előtt mindenkor…, azért vidul fel a szívem és ujjongott a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában…megismerteted velem az élet útját” (Ap csel 2, 25, k.). Egyrészt Dávid népszámlálása jut eszünkbe, amely Isten szemében nem volt sem jó, sem megáldandó, hanem büntetendő magatartás (1Krón 21). Másrészt néhány fontos különbségre figyeljünk a hitvallásosság terén:

• A hitélet nem a van kedvem/nincs kedvem cselekvési kategóriába  tartozik, hanem a hűségről és az Isten akaratának megcselekvéséről szól!

A fenti ige alapján nem az „Uram, Uramozóké” a jövő, hanem azoké, akik engedelmeskednek Isten cselekvő akaratának! Nagypéntek előtt vagy után sokan elegánsan elhagyják és megtagadják Jézust. „Legyünk gyorsan és elegánsan, de főleg könnyedén az Isten ügyén túl…” Akkor is, ha ezt csak úgy tudjuk megcselekedni, ha Jézust megtagadtuk? Nem valljuk meg az Ő nevét, sem azt, hogy hozzá tartozunk, sem azt, hogy reformátusok vagyunk, mert ez a könnyebb út? Ki választotta még az evangéliumban a könnyebb utat? Aki megtagadta és elhagyta Jézusát? De nem a könnyebb útról, hanem a békesség és hűség útjáról beszél az Ige, amelyet járnunk kell!

Olvassa el a teljes bejegyzést a Dunántúli Református Közélet blogon