„Az odafent valókkal törődjetek, ne a földiekkel…”

(Kolossé 3,1-4) Nem a világtól való elfordulásra kapunk itt ösztönözést. Azt hangsúlyozza Isten, hogy azoknak, akik Krisztusban vannak, azoknak megadatott a keresztyén élethez szükséges cél és erő ebben a világban. 

A földön való krisztusi helytállásról van szó, de mennyei, odafent való, krisztusi erőkkel, amelyek azért adattak, hogy átjárják a földet. Aki viszont a földire koncentrál, és nem felfelé tekint, azt magával ragadják a halál-erők; és menthetetlenül „depressziós” lesz. Az itteni élet tehát mennyei, odafentről való erőt kap, a földi halál erők felett, a feltámadott Krisztusban (1). Ez az új élet, itt a földön soha nem bontakozhat ki a maga valóságában, mert egyelőre el van rejtve, Krisztussal együtt az Istenben, és csak amikor a mi Urunk megjelenik dicsőségében, akkor lesz nyilvánvalóvá, hogy kik is vagyunk valójában (3-4). Sokféle erőtlenségünkben mutatkozik meg a Krisztus ereje (2Korinthus 12,9). 

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/