„El kell ültetni a jó gondolatokat”

„Református magyar vagyok!”. Ezzel a címmel hirdette meg tavaszi konferenciáját a Dunántúli Nőszövetség. Március 8-10. között ismét a balatonfüredi Siloám Otthon vár minden érdeklődőt. Az identitás a témája a konferenciának, az előadások nagy része ezt a témakört járja körül.

Főt. Köntös László egyházkerületi főjegyző számos tanulmányában a teológia, a filozófia és a politológia szemszögéből vizsgálta reformátusságunk, magyarságunk kérdéseit. A szombat délelőtt főelőadójaként hallgathatják meg gondolatait. Szombat délután egyházkerületünk 400 éves történetéről mesél Dr. Szabó Előd tatai lelkipásztor. Szintén identitásunk egyik fontos alapja a Heidelbergi Káté, amely 450 éve jelent meg nyomtatásban. Hogy nem csupán száraz történelmi adat ez, mutatja, milyen élő és komoly vita részét képezi napjainkban helye és szerepe. Szintén a szombati napon nőszövetségi történetünk egyik fontos alakjáról, Pilder Máriáról, életéről, munkásságáról, karizmatikus személyiségről szól Veresné Simon Ida. 

A három nap alatt nem csak előadások, de áhítatok és úrvacsorás istentisztelet adja meg azt a lelki hátteret, amelyben feltöltődhetnek a konferencia résztvevői. Igei szolgálattévők lesznek P. Tóthné Szakács Zita, a Dunántúli Nőszövetség elnöke, Gálné Medveczky Borbála és Némethné Sz. Tóth Ildikó lelkésznők. Péntek délutántól vasárnap délutánig közös dolgaink megbeszélése mellett idő és lehetőség van az ismerkedésre, a baráti szóra, a gyönyörű Balaton melletti nyugalmas sétákra. 

Bővebb információkat a jelentkezésre, illetve a részvételi díjra vonatkozóan, valamint a teljes programot a Dunántúli Nőszövetség honlapján lehet megtalálni" http://www.refdunantul.hu/lap/noszovetseg/cikk/mutat/koszonto-5/

Őszi konferenciánkon - amelynek egyik témája a teremtésvédelem, az ökológiai szemlélet volt - készítettem egy rövid interjút Dr. Varga Ferencné Rékával, a pápai nőszövetség elnökével. Kedvcsinálóként álljon itt a novemberi találkozásunk utolsó napján felvett beszélgetés, amelyben az első benyomásokról, a füredi élményekről érdeklődtem.

Minden évben eljöttök Pápáról. Most milyen benyomásokat hagyott benned ez a legutóbbi összejövetelünk? Mennyivel volt több vagy kevesebb, mint az eddigiek?

Belsőségesebbnek éreztem, különösen a péntek estét. Örültem annak, hogy a kultúra, az irodalom is nagyobb szerepet kapott most, mint korábban. Nagy szeretettel jövök ide mindig. Ez belőlem fakad és mindig agitálom a többieket is, hogy minél többen jöjjünk. Örültem, hogy öten eljöttünk Pápáról. Többen is lettünk volna, ha éppen nem akadályozta volna őket egyéb elfoglaltságuk. Mindig nagy várakozással jövök ide, mert nekem nagyon fontos az, hogy amit otthon csinálok a saját területemen, azt állandóan jobbítsam, és újabb ötleteket kapjak ahhoz, hogy minél több embert tudjak bevonzani ebbe a körbe. Örömömre szolgál, hogy sok fiatal lelkes van nálunk most az utóbbi időben. 

Hogy itt mennyivel kaptam többet? Ahogy az évek telnek, egyre jobban érzem azt, hogy az itt megjelent emberek szívbélileg és lelkileg is közelebb kerülnek egymáshoz. Tehát már, mint barátok, öleléssel üdvözöljük egymást. És szeretetet érzek, belőlem az jön, és ezt viszontkapom.

Ezúttal sok színes, széleskörű előadás volt a konferencián. Benned mi maradt meg a legjobban? Az előadásokból mi volt az, amit a legjobban élveztél, vagy amit esetleg haza tudsz vinni, hogy otthon meséljél róla?

Szerettem a péntek esti irodalmi beszélgetést – Csinszkáról, Adyról. Nagyon-nagy élvezettel hallgattam az irodalom-történésznő (Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára – jkgy) előadását, aki – ha jól tudom - szombathelyi presbiter. Nagy élmény volt. Rendkívüli élvezettel hallgattam Soós Szilárdot, aki egy remek előadó és széles látókörű, intellektuális lelkész, ugyanakkor egy mai ember, akiben sok lendület van. Nagyon élveztem, és nagyon sok olyan dolgot hallottam, amit eddig nem tudtam. A családomban, annak ifjabb tagjai között kezdem érezni, hogy környezettudatosabbak, amiről az előadás is szólt. Mindez kezd az emberekben, és saját családomban is érezhetővé válni. Arról nem is beszélve, hogy a kisebbik lányom Hollandiában élt, és én már sokat hallottam ezekről a dolgokról, mert ott ez lényegesen megelőzött bennünket. Sok javítani valónk van: a vízpazarlás, az odafigyelés hiánya. Szóval ez a két előadás jelentette a legnagyobb élményt nekem. A Ceauşescu-dikatúráról sokat tudok, nagyon sok erdélyi barátunk van és származásomat tekintve szintén kötődöm Erdélyhez. Ismertem ezeket a dolgokat, mégis az előadó, nagytiszteletű Miklós Ferenc szintén olyan személyiség, akit jó volt hallani. 

Beszélgettünk arról, hogy az ökológia terén fontos, hogy alulról is induljanak kezdeményezések. Mi magunk is ennek tevékeny részeseivé válhatunk. A nőszövetségek ebben mi tudnak tenni? Tudnak valamit javítani?

Hogyha mi erre külön felhívjuk a figyelmet, és nemcsak elméletben, de gyakorlatban igyekszünk környezettudatosan élni, akkor biztos. Mindig el kell ültetni a jó gondolatokat, hogy azok valósággá és gyakorlattá váljanak. Mi sokat tudunk ebben segíteni. Csakhogy ezt is fel kell vennünk saját, nőszövetségi céljaink és terveink közé.