„…leányod meghalt…”

(Lukács 8,49-56) Minden ember keresi azt a területet, ahol ő lehet az úr. A sok trónkövetelő gyakran ütközik, és egyre elviselhetetlenebb az élet, míg végül mindegyiküket legyőzi a náluknál nagyobb úr, a halál. Pedig egyetlen Úr uralkodik valójában, aki Jézus Krisztusban mindenki szolgájává lett, egészen a keresztig, ebben mutatva meg hatalmát: „Szolga csak egy van, az Isten, és uraktól nyüzsög a végtelenség” (Weöres Sándor).

„Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2,11). Lukács a nyolcadik fejezetben mesteri fokozással adja hírül ezt: Jézus Krisztus Úr a természeti erők felett (lecsendesíti a tengert), a megszállottság felett (meggyógyítja a Gadarait), a betegségek felett (vérfolyásos asszony) és a halál felett is (Jairus lányának feltámasztása). Jézus a feltámasztás csodája után „munkaterápiát” alkalmaz, mert azt kéri, hogy ne ámuljanak, hanem adjanak enni a leánynak. Életünk bizonyos eseményeit nem töprengve kell „feldolgozni”, hanem egyszerűen dolgozni kell, és bízni a halált legyőző Úrban.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/